PARASZTI MEZŐK KÜLDÖTTE
VOLTÁL ÉDESAPÁM
Ma lettél volna 100 éves
Paraszti Mezők Küldötte Voltál Édesapám,
Büszke Szép Orcádat Csak Még Egyszer Megláthatnám.
Erős Karjaidat, Amivel a Kaszát Fogtad,
Aranyló Búzatáblában a Kalászt Arattad
Fáradhatatlan, Mert Munkának Meg Kellett Lenni,
Hogy a Lisztjéből Kenyeret Lehessen Majd Sütni.
Magam Előtt Látlak, Ahogyan Fáradtan Este
Mosakodás, Vacsora Után Nem Ágynak Esve
Zuhantál Mély Álomba, Helyette Elővetted
Papírod, Ceruzád és Elkészült Újabb Versed.
Újabb Versed, Amely Szeretett Bakonyunkról Szólt,
Vagy Szétszakított Hazánkról Keservesen Dalolt,
Mert Úgy Szeretted a Hont, Hogy Véredet Hullattad
Doni Csatákban, De Azt Soha El Nem Árultad.
Dacosan Tűrted, Mikor Hatalom Megalázott,
De Igaz Kálomista Hited Végig Kitartott
Benned Mert Tudtad, Hogy Nem Szabad Hit Nélkül Élni,
Mindig Kell Jobb Világ Eljövetelét Remélni.
Nem Létező Íróasztal Fiókja Őrizte
Ami Verseidben Azt a Kort Hűen Tükrözte.
Hűen Tükrözött Szabadságot, Ahol Börtönök
Mélyén Raboskodó „Igazmondók” a Fegyőrök
Simító Keze Nyomán Felejtettek el Írni,
Vagy Hallgatásukkal Egy Kis Kegyelmet Remélni.
Rédén Egyszer Drága Apám Te is Verset Mondtál
Református Templomban, de Olyat Fogalmaztál,
Hogy Némaságra Ítélt Két Évre a Hatalom,
De Mégis Tovább Gyűlt Fiókodban a Vers Halom.
Vers Halom Tovább Gyűlt, Mert Te Nem Tudtál Hallgatni,
Nem Tudtál Fejet Hajtva, Sunyin Megjuhászkodni.
Írtál Ódát, Szonetteket Gyönyörű Szavakkal,
De Nem Jutottál Dűlőre a Hatalmasokkal,
Akik Fent Eldöntötték az Irodalom Sorsát,
Nem Akarták Cipelni Parasztköltők „Koloncát.”
Drága Apám, Te Akkor is Megmaradtál Annak,
Becsületben Megőszült és Hűséges Magyarnak.
Paraszti Mezők Küldötte Voltál Édesapám,
Büszke Szép Orcádat Csak Még Egyszer Megláthatnám.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2014. 09. 03. Szerda délelőtt 10: 40