ŐSEINK JUSSA…
Gondolatok reggel felkelés után
Őseink jussa nem szabad, hogy ebek harmincadjára kerüljön. Ha nem tudunk úgy összefogni MI Magyarok, ahogyan a jövőnk léte megkövetelné, akkor bizony kérdésessé válhat a fennmaradásunk. Lovas Nemzet vagyunk, a történelmünk során mégis nagyon sokszor „Rossz lóra” tettünk. Ennek következtében lettünk ma Európa egy olyan picurka országa, ahol még egymással sem tudunk Békességben élni, nemhogy a szomszédainkkal. A bennünket ért traumák, számunkra rossz szövetségesek, háborúk, Trianon és egyebek sajnos alaposan szétszabdalták Nemzetünket ahhoz, hogy ez vérző sebként igazából soha ne tudjon begyógyulni.
A baj azonban most mégis itt gyökerezik, mert ez a fennmaradt, határon belüli alig tízmilliós Nemzet még idehaza sem tud úgy munkálkodni a Haza javára, ahogyan azt elvárnák tőlünk egykor élt nagy elődeink. Természetesen akkor még nem szóltunk a határon túli testvéreinkről sem, de most a gondolataim idehaza kalandoznak. A széthúzás, a kivagyiság, a magyarkodás, hogy melyikünk az igazibb, a nemzetibb magyar, állandó visszahúzója az előrelépésünknek. Mikor családok, régi barátok is egymás ellen fordulnak, akkor már valóban olyan orvosokra lenne szükségünk, akik ezekre is megtalálják majd a megfelelő gyógyírt a felépüléshez. Sajnos, ezeket az orvosokat már lassan évtizedek óta nem találjuk, mert mindig kiderül, hogy csak kuruzslás, nem gyógyító tevékenység van a munkájukban.
Lesz még felgyógyulása vajon ennek a sokat szenvedett kis Nemzetnek?
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Zirc. 2011. 05. 19. 7:54
KEDVES BARÁTAIM!
Sajnos a több mint három évvel ezelőtti véleményem egy jottányit sem változott pozitív irányba.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2014. 09. 04