HARMINC ÉVESEN…
Érettségi tablóképet nézegetve
Harminc évesen még más minden,
Megvolt bennem a lelkesedés.
Hittem, átjutok hegygerincen,
Ahol még nincs nagy tülekedés.
Hittem, célomat könnyen elérem,
Pedig látszat nagyon csalóka.
Akkor oly álmokat reméltem,
Melyek messze szálltak az óta.
Hittem magamban, de kevés volt,
De a vers tovább is éltetett.
Agyamból papírra vándorolt,
De én nem voltam elégedett.
Hittem, hogy elég a tehetség,
Amelyet magamban éreztem.
Nem is volt bennem semmi kétség,
De mégis vér nélkül véreztem.
Hosszú évek során rájöttem,
Hogy tehetség soha nem elég.
Kenyerem javát már megettem,
Megkérdezem: Időm van – e még?
Hatvanhetedik évben járok,
Istentől még mennyit kaphatok?
Meddig jönnek még rímvirágok,
Elégtételt vajon kaphatok?
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2014. 09. 10. Szerda reggel 8: 21
U.I. Levelező tagozaton jártam a Középiskolát, innen van a felnőtt kori Érettségi.
