SZERETETTEL JÖTTEM…
Köszönöm szépen Édesanyám, hogy megszültél
Szeretettel jöttem egykor a világra.
Nem siettem, de mégis nyolc hónapjára
Fogantatásom után, mert Drága Anyám
Elesett vélem az udvaron. Az Apám
Kocsira rakta, mert a jó doktor bácsi
Magzatvizet folyni látva mondta: Ácsi!
Bálint! Irénkét vigye Zircre Kórházba,
Mert korán van még szülni. Itt baba bánja
Ha világra segítjük. Ne tétovázzon,
Csapjon lovak közé, Zircig meg se álljon!
Így történt meg az eset, hogy korán jöttem
A világra, de mégis sírva érkeztem.
Gyengén és véznán, de nagy lelkierővel
Viselkedtem, nem törődve idővel,
Mely lerövidítette érkezésemet,
A Koraszülöttségi létezésemet.
Szeretettel jöttem egykor a világra,
Úgy gondolom, hogy talán nem is hiába,
Mert mikor a kezdeti idők elmúltak,
Vézna végtagjaim jól megizmosodtak,
Akkor érezték Szüleim, hogy egy hónap
Elvesztésével semmit nem veszítettem,
Ugyanolyan normális kis gyerek lettem,
Mint akik kilenc hónapra jöttek elő
Az Anyaméhből, ahol olyan esendő
Még a magzat, ahol az Anyaszeretet
Beléjük ívódik és elkísér gyermeket
Születésétől kezdve majd Boldogságig
Akkor, ha a Szeretetet Mindhalálig
Észben tartva éli a felnőtt életét,
Nem felejtve Szülőanyja Szeretetét.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2014. 09. 15. Hétfő délután 14: 28