KEDVES BARÁTAIM!
Fogadjátok Szeretettel Áldott Emlékű Édesapám egyik szép versét, amely a vár legendáját meséli el-:)))
A CSESZNEKI VÁR
LEGENDÁJA
Nagy Bakonyerdőnek
Vad rengetegében
Meredek hegycsúcson
Sziklák tetejében,
Ahonnan az ember
Fehérvárnak ellát,
Ködök takarják el
Komárom vén tornyát,
Bánk, Réde síkjait
Hol szépen belátni,
S szépen bontakoznak
Ki Győr vonalai,
Ormos, zord kövekből
Vár épült hajdanán,
Nagy, véres időkben
Tatárjárás után.
S török, labanc hada
Hiába döngette,
Rendületlenül állt
Csesznek erőssége.
Most romokban pihen,
Sáncai széthányva,
Pusztuló falai
A vércsék tanyája.
Féktelen dühében
Hogy többé ne lássa,
Felégette, dúlta
Osztrákok császára.
Mikor a szabadság
Szent harcát leverték:
A császárral kötött
Cári nagy szövetség.
Mikor a magyarnak
Nem volt más megírva,
Puskagolyó, avagy
Véres akasztófa.
Hát erről a várról
Elmondok most nektek,
Egy hősi szép mondát,
Egy hős történetet.
Kisalföld elesett,
Pápa vára nincs már,
Mint tenger, özönlik
A pogány muzulmán.
Hírnökök hírt hoznak:
Már Bakonyban járnak,
Aranyát elvitték
A béli apátnak.
Útjokat tűz jelzi
Amerre vonulnak.
Nyomukban halál, vér,
Pusztulnak a falvak.
Dobzódik a szultán
Minden katonája,
Készül a cseszneki
„Vidám lakomára”
-Most útjokat szegik,
ám gondolnak egyet,
nem vágnak neki
az irdatlan erdőnek.
Az irányt Tamási
S Varsány felé veszik,
Mohó harci vággyal
Mennek Keresztúrig.
A földig égetik
Ezt a kis falucskát,
Hogy még az utódok
Romjait se lássák.
Itt tábort ütöttek
A nagy rétség felett,
Vezérük Ali bég
Nagy pihenőt rendelt.
Hű janicsárjait
Maga mellé vette
S a fenyők dombjára
Őket felvezette.
Hová Csesznek vára
Oly gyönyörűn néz át, -
Király feje nem hord
Ilyen szép koronát.
-Allah szerelmére
Esküdjünk meg szépen,
Hogy a felséges vár
Lesz török kezekben.
Kiszórjuk onnan azt
A sok magyar kutyát,
Szentgyörgy haván rája
Félhold vesse árnyát.
Széles e világon
Segítségük nincsen,
Hunyadi rég halott,
Kinizsi is földben.
Utunkból elhányjuk,
Csesznek pereputtyát,
Európa félje
A szultán hatalmát.
Feljutott a vészhír
Csesznek vén várába:
Ozmánnal van tele
Keresztúr síksága.
A kiserdő felett
Szőlőárkon végig
Harc előőrseik
Szentkirályt kémlelik.
Már volt egykis csata
A „nagyberki” dombnál,
Hol György s Kováts vitéz
Véres karddal őrt áll.
Ezek szentkirályi
Falura vigyáznak,
A fejét levágták
Már három pogánynak.
/ A lelkem szárnyat ölt,
úgy elfog az öröm,
ez a Kováts nevű
vitéz az én ősöm. /
Trombiták harsognak,
Peregnek a dobok,
A vár parancsnoka
Riadót fuvatott.
Védelmi parancsát
Kiadta a népnek,
Sáncra követ hordtak
A vári vitézek.
Száz fontos köveket
Hordtak össze bőven,
Több tán ne is maradt
A „kőmosó” völgyben.
Damaszkusz kardjuk
Oly élesre fenték,
Bármily borotvának
Is oda illenék.
Aztán visszavonult
Ki – ki a helyére,
Volt ki elenyelgett
Lágy hárfa zenére,
Mit a várispánnak
Szép lánya pengetett,
Mitől vigadoztak
A vári vitézek.
Mikor a kelő Hold
Rávetette árnyát
S ezüsttel vonta be
A vár öreg falát.
Keresztúrnak síkján
A török sürög – forog,
Készülődnek nagyban
Az ágyúvontatók.
Minden janicsárja
Mint a vad, úgy ordít,
A félholdas zászló
A magasba szökik.
-S elindulnak lassan –
Mint a tenger árja -
Elvész irgalmatlan
Ki akad útjába.
Szentkirály, már lángol,
Menekül, fut a nép,
Rablás, fosztogatás
Veszi a kezdetét.
Az a néhány vitéz
Ki szentkirályt védte,
Csesznek felé vonult
Sok pogányt megölve.
Özönlik a tenger –
Csesznek alá értek,
Lesz cifra mulatság
A várbéli népnek.
A „seregkút” körül
Verték le sátrukat,
„Tarachegyre” vitték
Nehéz ágyúikat.
Két kezük nehezül
Karddal és paizzsal –
Ki birkózik meg íly
Félelmetes haddal!
Félholdas zászlajuk
Oly magasra vonták,
Szinte alig látni
Rajta a lófarkát.
Ali bég feltekint
A komor, vén várra:
Porrá lövetem szét
Húsvét hajnalára.
Útilaput küldök
Várbeli kutyáknak,
Lábaik, ha bírják
Köszegig futhatnak.
Vagy rabláncra fűzöm
Őket mind egy szálig,
Még meg se állhatnak
Konstantinápolyig.
Hánykódó tengeren
Már várják a gályák,
Vesszen a tengerbe
Lelje mind halálát.
Bánki várparancsnok
Táborgyűlést rendel
S hogy mindenki lássa
A nagy sáncra lép fel.
Hatalmas buzogányt
Emel a magasba –
Nyakunkon a veszély!
Mennydörög a szava:
Kezünkből a fegyver
Addig ki ne hulljon,
Míg rést nem szakítunk
Török koponyákon.
Várbéli vitézek,
Értsétek a rendet,
Az Isten mindenkit
Szabadnak teremtett.
Egy nemzet se léphet
A másik nyakára,
A vére follyon el
Aki azt kívánja.
Takarodjon haza
Az idegen ozmán,
Mindenki legyen úr
A saját portáján!
Minden nép a sorsát
Akként igazítsa,
Hogy hasznára váljék,
Ahogy jónak látja.
Ne támadjon egyik
A másikra haddal,
A gyengébb is éljen,
Ne vesszen el karddal!
Hogy ozmán csőcselék
Hazánk felégette,
Nem mi gyengeségünk,
A világ szégyene.
Láncra verve hajtja
A vén Európát _
Itt mi megszakítjuk
A szultán hatalmát!
Fel a küzdelemre
Hősök unokái,
Legyenek megszállva
A várnak sáncai.
A vitézek végig
Állják a falakat
S állja erős őrség
A külső kapukat.
Istenre esküszöm
Teszünk ma nagy csodát,
Itt robbantjuk szét az
Erőszak hatalmát.
Induljunk el minden,
Vár apraja, nagyja,
Utánam hős sereg
Fel hát a sáncokra!
Kőgolyók hullanak,
Nagy dörgést hallani,
Hajnal óta döngnek
A pogány ágyúi.
Amint kivehető
A tűz összpontosult,
Szakadatlan lövik
Keletről a kaput.
„Allah” ordításra
Megmozdul a sereg,
A vár egész övét
Körben támadják meg.
Állják a rohamot
A vári vitézek,
Karddal vágnak pogányt,
Szórják a köveket.
Egy helyütt a sáncon
Két török megjelent
S fejüket fent hagyva
Küldik vissza őket.
Lám, amott mi történt,
Ott egy keskeny odún
Bújnak a törökök,
A leszakadt kapun.
Ott terem a szörnyű
Erejű kapitány
S életét vesztve hull
Halomra a pogány.
-Csodálatos egy nép!
Miként tud csatázni
Ha a szabadságát
Akarják elásni.
Roham rohamra jön
Hajnaltól estélig,
Lent a sánc tövénél,
Pogányvér patakzik.
Egy végső rohamot
Maga a bég vezet,
Ordít a janicsár,
Hogy tán magyrt rettent.
-S kardot hány hirtelen,
Összefut a pogány,
A bég fejét ketté
Vágta egy buzogány.
Az ostromnak vége,
Fut, aki merre lát,
A vár környékén már
Alig látni pogányt.
Ki másnak akarta
A sírját megásni,
Most ott a sánc alatt
Nyugosznak csontjai.
Csesznek vén váráról
Ez volt a történet,
Lantom elnémítom
Eddig szólt az ének.
Nagy Bálint
U.I. A fényképen Édesapám látható a Cseszneki várban 1936 - ban 22 évesen