Nem születnek ma már hősök!
Piros, fehér, zöld emlősök,
Leplezik a valóságot,
Szolgálják a szolgaságot!

Tudásikat fitogtatók,
Önmagukat mutogatók,
Egymást bőszen marcangolók,
Ezek lettünk, mi Magyarok!?

Sorok között botorkálva,
Belekötünk fűbe-fába,
Boldogulást nem találva,
Külföldre megyünk munkába!

Sorsunkba szőtt bűnrabságunk,
Árulásunk: Gyávaságunk!
Szép tájakról prédikálunk,
Ez lenne a Magyarságunk!?

Pedig csudaféle nép ez,
Hozzáértő sok féléhez,
Tudományhoz, művészethez,
Földben, szóban, harcban edzett!

Tovatűnnek értékeink,
Elherdáljuk megint-megint!
Az Úr ezért minket meg int!
Magyar az, ki erre legyint!?

Üzenem a nemzetemnek:
(Lehet, ezért kinevetnek!)
Engedjen a szeretetnek,
Istennek és becsületnek!

Kipusztulnak mind az ősök,
Tiszta szívű hű elődök,
Hívei az igazságnak,
Példái a Magyarságnak!

2014.09.15.