ZÚGÓ SZÉLBEN SZELLŐK

 SZÁRNYÁN ELREPÜLVE

Zúgó szélben szellők szárnyán elrepülve,

Sötét felhők zord színével átölelve,

Pánsíp hanggal szép dallamot most zenélve,

Vagy a tűző Napsugárral szembenézve

Átível a messze szálló szív zenéje

Oda hol égvilágon senki se kérte.

Zúgó szélben gondolatom messze szárnyal,

Zúgó széllel sóhajtozó forró vággyal,

Zúg a belsőm indulattal – szelídséggel,

Zúg az erdő erdei vad csörtetéssel,

Zúgva szól a kis templomunk szép harangja,

Zúg – morajlik indulatunk dacos hangja.

Halk sóhajom messze hallik, csendesülne,

Halk sóhajom csatazajtól menekülne,

Halk sóhajom Égbe szállva imát suttog,

Istenem, de úgy szeretnék nagyon Boldog

Lenni végre éltem utolsó szakában,

Lehunyni majd szemem csendes éjszakában.

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

Zirc. 2007. 01. 24