FÉNYKÉP

Ott lóg a falon, a fehér falon,

Délceg ifjú, kard van az oldalán.

S ragyog, mint fent az égboltozaton,

Három csillag szép piros hajtókán.

Elnézem tüzes szép ifjú szemét.

Húsz éves lehet, vagy tán huszonegy.

…S látom a nehéz ágyú kerekét,

Amint indul a tüzér regiment…

Elmerengek sokáig… sokáig…

Kis szobámban amint zokog a csend,

Szívembe a fájdalom belezeng.

Megvénültem. Arcom könnytől ázik.

Szemem a képre újra visszatér –

Én voltam ott az a délceg tüzér.

Nagy Bálint