„…HŰSÉGET SZÁMOMRA ÖRÖKÜL JUSSOLTÁL.”
Egy kis kötet születésére emlékezve
2006. Nyarán nagyban készülődtünk már az Október 10 – én megrendezésre kerülő 8. Magyar Parasztköltészet Napjára. Terveztem egy könyvet kiadni ismét az Alapítványunk kiadásában, amikor sajnos meghalt Áldott Emlékű Mónika Kislányom. A fájdalom súlyosan rányomta bélyegét a folyamatokra, mert egyrészről mélyen gyászoltam Őt, másrészről a Kiadó is várta az általam szerkesztett kötet anyagát, hogy időre el tudjanak készülni majd a könyv nyomdai munkálataival. Ezzel a súlyos teherrel a vállamon szerkesztettem meg végül ezt a kis 80 oldalas kötetet, amely egy szubjektív életrajz Parasztköltő Édesapámról úgy, ahogyan én láttam az életem során. A kötetben a szövegek mellett váltakozva, ahogyan a gondolatmenet adta lehetőség megkívánta, az Ő és az én verseimmel is illusztráltam a mondanivalómat. Benne található az a versem is, amelynek az egyik sora lett a kötet címadója és az is, amelyet fájdalmamban Drága Kislányom halálakor írtam.
Utólag átnézve vannak benne olyan megfogalmazások, amiket ma talán másképpen tudnék leírni, most már jobban megnyugodva. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy hiba lenen a tartalmi vonatkozásában, hanem higgadtabban tudnám a fájdalmamat is megfogalmazni, hiszen a Mónikám Krisztusi korban, 33 évesen hagyott itt bennünket súlyos betegségéből kifolyólag.
Az életem során nagyon sok verset és prózát megírtam már a mai napig, de még önálló kötetben csak itt jelentek meg írásaim. A már említett két versem az alábbiakban olvasható:
APÁM HŰSÉGE
Idős ember ballag csendben, szépen,
Hetvenöt év múlt felette éppen.
Gondolatban visszanéz a múltra,
Ifjúságra, vesztett háborúkra.
Ki az, aki mindig figyel rám?
Ő az, az én drága jó Apám.
Életében voltak derűs percek,
Gyermekkori tréfák, csínytevések.
Felnövekvő nehéz, dolgos évek,
Paraszt mezők, visszanéz felétek.
Ki az, aki mindig figyel rám?
Ő az, az én drága jó Apám.
Megjárta az élet minden poklát,
De nem hagyta cserben szép Hazáját.
Vére hullott, hűséges volt hozzá,
Nem vált soha becstelenné, ronggyá.
Ki az, aki mindig figyel rám?
Ő az, az én drága jó Apám.
Hűséges volt mindig Istenéhez,
Ragaszkodott protestáns hitéhez.
A jó sorsa bárhová vetette,
Hazáját és hitét nem feledte.
Ki az, aki mindig figyel rám?
Ő az, az én drága jó Apám.
Paraszt voltát soha nem tagadta,
Szülőföldje mindig visszavárta.
Búzakalász aranylott feléje,
Hívó szavát úgy küldte elébe.
Ki az, aki mindig figyel rám?
Ő az, az én drága jó Apám.
Megalázták sokszor, elmondták bitangnak,
Pedig jó vitéze volt e dicső Honnak.
Próbálták megtörni, lábbal sárba nyomni,
Kétlakivá tették, tudjon boldogulni.
Ki az, aki mindig figyel rám?
Ő az, az én drága jó Apám.
Imádott Anyámmal kuporgattak sokszor,
Hej, pedig kevésszer jutott csak a jóból.
Mégis hűséges volt, megtörték az évek,
Becsületes maradt, reá büszkén nézek.
Ki az, aki mindig figyel rám?
Ő az, az én drága jó Apám.
Gyermekkori álom költővé avatta,
De a valós világ mindig megtagadta.
Gyönyörű lírája, egyszerű beszéde
Nem illett a képbe, elsodorták félre.
Ki az, aki mindig figyel rám?
Ő az, az én drága jó Apám.
De Ő nem csüggedett, rótta a sorokat,
Tiszta szép szavakkal újra dalra fakadt.
Belső késztetésből, őserőből tette,
Pedig az idő már elrepült felette.
Ki az, aki mindig figyel rám?
Ő az, az én drága jó Apám.
Szép volt életének minden röpke perce,
Hűséges szívével Ő csak ezt tehette.
Elfáradtan immár, meghajlott derékkal,
Tekinthet a múltra, összegző szándékkal.
Ki az, aki mindig figyel rám?
Ő az, az én drága jó Apám.
Megköszönöm Apám, hogy ilyen maradtál,
A Népedért mindig, csendben munkálkodtál.
Paraszti fajtádra végig büszke voltál,
Hűséget számomra örökül jussoltál.
Ki az, aki mindig figyel rám?
Ő az, az én drága jó Apám.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Zirc. 1990. 03. 07
ELVÉGEZTETETT…
Szeretett lányom emlékére
Harminchárom év, amit a sorstól kaphattál,
Bizakodva gyógyulásodról álmodoztál.
Gyilkos kór mely megtámadta gyenge testedet,
Kiszemelte magának szeretett Lényedet.
Szemünk láttára fogyatkozott el az erőd,
Megpecsételte a sorsodat és a Jövőd.
Bizakodó Voltál, hogy eljön a gyógyulás,
Erős Leszel újra és lesz majd megújulás.
Hitted, hogy Láthatod gyermekeid felnőni,
Nem kell a halállal Teneked megmérkőzni.
A mosolyodat látom még most is arcodon,
Ott ültél sápadtan a kórházi ágyadon.
Féltő tekintettel nézted gyermekeidet,
Nem felejtem el a csillogó szép szemeidet.
Tudom, akkor búcsúztál el tőlük örökre
Amikor odavontad őket a kebledre.
Megbúvó fájdalmat éreztem a hangodon,
Érezted, fogy erőd és elmész az utadon
Egy olyan világba ahol sötétség az úr,
Ahonnan már nincsen visszatérő jegy retúr.
Pár nap múlva eljött a fájdalmas üzenet,
A halál készül elvenni fáradt lelkedet.
Ott álltunk döbbenten nézve gyötrő arcodat,
Ahogyan izzó testeddel vívtad harcodat.
„Elvégeztetett”. Levegőd végleg elfogyott,
A drága gyermekünk örökre eltávozott.
Harminchárom év, amit a sorstól kaphattál,
A gyógyulásodról hiába álmodoztál.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Zirc. 2006. 06. 30. Péntek
Édesapám Hűsége, Tiszta, Becsületes élete, kevés iskolázottsága ellenére is magas szintű parasztköltői világa olyan példa volt számomra és az ma is, amihez foghatót nem találok. Lehetek elfogult, hisz számomra Ő volt Minden Szinten a Példaképem, amit megpróbálok én is hasonlóan képviselni az életemben és az írásaimban egyaránt.
Ez a kis kötet csak egy morzsája mindannak, ami vele történt és egy kis betekintés talán az én életembe is, ami még Hála Istennek nyitott, remélem, az marad még egy jó ideig. Próbálok én is olyan verseket, prózákat írni, hogy ne valljak szégyent előtte, hiszen az Öröksége számomra Példaértékű.
ÁLDOTT LEGYEN AZ EMLÉKE ÉDESAPÁMNAK!
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2014. 09. 30. Kedd délelőtt 10: 00
