Ünnepelt a százhúsz éves Igazfalva


Ünnepelt a százhúsz éves Igazfalva

Erős vár a végeken

Az idei Igazfalvi Napok a jókedvű találkozások, kulturált szórakozási lehetőségek mellett a falu és a Felső-Bega mente magyar közösségei számára is a szülőföldhöz, a te­le­pes elődök hitéhez való ragaszkodás üzenetét is tartalmazták. Az ünnepség első napján hang­­súlyosan a szabadtéri rendezvények kerültek előtérbe. A temp­lom­téren, sokévi hagyo­mányt követve, főzőversenyre került sor, melyen idén is a Király László polgármester ve­zette deszki szakácsok hódították el a fődíjat. Elmondásuk szerint nem valamilyen titkos re­cept­nek vagy fortélynak köszönhető sikerük, hanem azért volt ismét nyertes a főztjük, mert a minőségi alapanyagot nagy szeretettel és hozzáértéssel „fűszerezték”. A kultúrházban nagyszámú érdeklődő részvételével került sor Vámos-Gulyás Margit Igazfalván született tanítónő, A sors olykor nem tudja mit akar címmmel megjelentetett legújabb könyvének be­mutatójára. A szerző saját bevallása szerint élete során mindig igazfalviként határozta meg magát, írásaiban minduntalan jelen vannak a szülőfalu eseményei, ünnepei és hét­köznapjai, jeles személyiségei, a jó és a rossz mezsgyéjén egyensúlyozó történetei.
A délután folyamán a szabadtéri színpadon a környékbeli hagyományápoló tánc­cso­portok fellépésének tapsolhatott a nagyszámú közönség, majd több belső-erdélyi kön­nyű­ze­nei együttes koncertjére került sor, melyet tűzijáték követett. A helybéli Angelis’96 zene­kar jóvoltából hajnalig tartó bálban szórakozhattak együtt a helybéliek az évfordulóra Igaz­falvára látogató és szeretettel fogadott vésztői, nagydorogi, tótfalui, makói, deszki vendégekkel.

„Itt élned, halnod kell”

Bő száztíz évvel először kondult meg elő­ször a harang az Alpár Ignác által tervezett igazfalvi református templomban, hálaadásra buzdítva az új hazában éppen csak megka­pasz­kodott telepeseket, akiknek sikerült szán­tóföldjeiket megtiszítani a tuskóktól, az erdő nyomában maradt bokroktól, cserjéktől. Az idei évforduló második napján ismét az istenházában gyülekeztek a hajdani telepesek dédunokái és a testvértelepülések küldött­sé­gei, illetve a helyi és megyei tisztségviselők – közöttük Molnár Zsolt, parlamenti kép­viselő –, akik az igazfalvi közösséggel együtt ünnepeltek. A mai igazfalviaknak, az elődök nyo­mában járva, számtalan más embert­pró­báló akadályokkal kell megvívniuk minden­napi harcaikat ezért nt. Czapp István helybéli református lelkipásztornak a szülőföldhöz és az ősi hithez való ragaszkodás igéje tol­má­csolása különösen megszívlelendő a patinás templomban. ”A mai küzdelmes és viszon­tag­ságos körülmények között, az elődök pél­dája kötelez bennünket, mai igazfalviakat, az általuk elkezdett munka, a megmara­dá­sun­kon való nagyszerű munkálkodás hittel való foly­tatására. Miképpen Izsák kiásta a bete­me­tett kutakat, magunk is hasonlóképpen kell cselekedjünk, a látszólagos és időleges ered­ménytelenség ellenére, hitünk soha el nem apa­dó kútjából merítve kell megharcolnunk az önfeladással, a mai világunk többi silány, értéktelen kacatjaival. Megtartó hűséggel kell ragaszkodnunk a százhúsz esztendős te­le­pülésünkhöz, amelynek felépítésén őseink nem fáradtak el, kitartással és becsületes mun­kával és bizakodással gondoskodtak a jövendőről. Ezt a hagyatékot kell nekünk meg­becsülnünk és átadnunk az utánunk fel­növekedő nemzedéknek.” A Szózat mára hat­ványozottan időszerű soraival zárta igehir­de­tését a lelkipásztor, majd a vésztői nőszö­vet­ségi énekkar Kodály-feldolgozásokból ösz­sze­­állított zenei csokor előadásával járult hoz­zá az ünnepséghez. A templomi rendez­vény nem­zeti imánk közös eléneklésével zárult.

Kapunyitás a következő nemzedéknek

Igazfalva telepítésének századik évfor­du­lóján kopjafát, a jövendőnek szóló felkiáltó-, egyben az égre mutató jelet, avattak a kö­zös­ség lakói. Az idei, százhuszadik évfordulón nemcsak a szívek kapuinak a megnyitásával, hanem a központi park főbejáratánál felál­lított Vésztői Kapu felavatásával kívántak az igazfalviak a jövendőnek emlékjelet hagyni az évfordulóról (fotó a fedőlapon). A József Gellért, vargyasi fafaragó iparművész által el­készített kapu, melynek legelső vázlatait Király László, deszki polgármester vetette pa­pírra, azért különleges, mert szabad bejá­rást enged. Nincsenek szárnyai, nem lehet bezárni, vagy szimbolikusan értelmezve sen­kit sem lehet kizárni, aki keresztüllépi a Vésztői Kapu képzeletbeli küszöbét, az hoz­zánk tartozik, ahogy hozzánk tartoznak test­vé­reink. Az impozáns, kemény tölgyfából ki­faragott, szilárd alapokon álló építmény le­gyen a jövendőnek példa a helybéliek hűsé­géről és kitartásáról – hangsúlyozta avató­beszédéban Ihász János polgármester, aki ismertette, hogy a következő években egy Makói-, Kőröstárcsai-, Gyomai Kapu felállí­tását is tervezik, ezzel áldozva az elődök em­lékének, és emlékeztetve az igazfalviak gyö­ke­reire. Az avatószalagot Jaksa Judit, nagy­dorogi alpolgármester, Molnár Zsolt, parla­menti képviselő, Bata Ferenc, tóthfalusi-, Király László, deszki-, Molnár Sándor, vésztői-, Ihász János, igazfalvi polgármes­te­rek és nt. Czapp István helybéli református lelkipásztor vágta át.

Testvéri közösségben

A falunapi ünnepségek kiemelkedő pilla­na­taként került sor az Igazfalva és a Csong­rád megyei Deszk község közötti testvér­te­le­pülési egyez­mény ünnepélyes aláírására. Mi­e­lőtt Ihász János házigazda és Király László deszki polgármesterek kézjegyükkel szente­sí­tették volna a dokumentumot, a testvér­tele­pülések vezetőségének, önkormányzati kép­vi­selőinek, közöttük teljes létszámban az igazfalvi önkormányzat képviselői és a helyi lakosok részvételével megtartott közös ün­nepi képviselőtestületi gyűlésen, Ihász János polgármester, szép emlékű Nagy János taní­tó, egy évtized­del ezelőtt írt mo­nográfiájából idézve eleve­ní­tet­te fel a száz­húsz évvel ezelőtti telepítés rövid történetét mely szerint „…erre az 5752 kataszteri holdon létesített kincstári telepít­vényre köröstar­csa­iakkal, gyo­ma­iakkal, béké­si­ek­kel együtt kerültek a vésztőiek. Eleinte 205 házhely volt a faluban. A telepítési okmányok aláírása (1893) után az első évben 186 családfő jött el új lak­he­lyének felépítésére. A lakóházakat maguk a telepesek építették vályogból vagy vertföldből. A faanyagot és az ácsmunkát, ajtókat és az ablakokat a kincs­tár előlegezte nekik 750 koronáért. A föld barna agyagos, kissé nyers, de a gazda fáradságát meghálálta.” A telepesek szor­gal­mának, kitartásának köszönhetően végül­is a századfordulóra kétszázötvenegyre nö­vekedett a telephelyek száma – hangsúlyozta a polgármester. A jelenlevő tanácsosok egy­ön­tetű szavazattal hagyták jóvá a tetstvér­te­le­pülési egyezményt, mely a Vésztővel, Ma­kó­val, Tiszaszigettel és Tóthfaluval megkö­tött hasonló egyezményekhez hasonlóan, meg­­annyi lehetőséget, kapaszkodót szol­gál­tathat az igazfalvi közösségnek.
Király László, deszki polgármester az együttműködés tartalommal való megtölté­sé­ről szólva hangsúlyozta, hogy az Igazfal­vá­val kialakított kapcsolat a papíron való szentesítést megelőzően, közös tevékeny­sé­gekre alapozódik, ugyanis a határ mindkét oldalán lebonyolított sikeres uniós pályázatot kiváló együttműködéssel sikerült véghez­vin­ni. A fenti gondolatot egészítette ki Bata Ferenc, Tóthfalu polgármestere, aki méltatta a lezárult közös pályázat megvalósításait, és reményét fejezte ki a további együttműkö­dés­­ben. Jaksa Judit nagydorogi alpolgár­­mes­ter, aki évente többször látogat el Igazfal­vá­ra, a kapcsolatok családok szintjén való ki­szé­­lesítésében látja a testvértelepülési e­gyütt­­működés legfontosabb hozadékát. Ha­sonló hangnemben köszöntötte az ünnepet és az új testvéri kapcsolat szentesítését Molnár Sándor, Vésztő polgármestere, aki számos pár­­huzamra hívta fel a figyelmet, és a továb­bi­akban közösen megszervezett kulturális, ifjúsági- vagy sportrendezvények kiegészíté­seként gazdasági együttműködések tervét fogalmazta meg. Molnár Zsolt, RMDSZ-es parlamenti képviselő az igazfalvi önkor­mány­zat vezetőinek széleskörű tevé­kenysé­gét méltatta: “amely a mai európai felté­tel­rend­szerek szabályait betartva zajlik és a kö­zösség érdekében minden helyi, megyei, or­szágos és uniós lehetőséget igyekszik kihasz­nál­ni, ezzel követésre érdemes példát mutat­va másoknak is.” A képviselő hangsúlyozta, hogy eddig is a község vezetői számos meg­valósítással bizonyították közösségi elköte­le­zettségüket, és bizakodását fejezte ki az­iránt, hogy a következő uniós költségvetési idő­szakban a testvértelepülési kapcsolatokra, a kisrégiós együttműködésekre alapozva az ön­kormányzat további tervei is megva­ló­sul­nak.
A tartalmas napot szabadtéri programok zárták, amelyen fellépett a községben mű­ködő valamennyi hagyományápoló csoport, közöttük az Ambrus Elvira és Nagy Dániel által irányított Szivárvány néptánc­cso­port, illetve a sokévi hagyományt betartva szer­vezték meg a legszebb töklámpás és leg­csú­nyább madár­ijesztő versenyt. E verseny igazi nyertesei a résztvevők és a közönség voltak, de a szervezők minden versenyző munkáját ajándékkal jutalmazta. Különleges töklám­pá­sukért Szabó Karolina, Sandro Mihaela, Szabó Bence, Lazarescu Nandi és despei Luca vihettek díjat haza, és Fehér Orlando Károly valamint Dejica Alexandru ötletes madárijesztőjét is különdíjjal jutalmazták.

Makkai Zoltán

http://hetiujszo.ro/unnepelt-a-szazhusz-eves-igazfalva/ 27 Sep 2013


Szerkesztés dátuma: péntek, 2014. október 3. Szerkesztette: Demeter Sándor
Nézettség: 1,164

Forrás:
hetiujszo.ro


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: