FALAK, DICSŐ FALAK…
Múltidéző régi rajzom Csesznek váráról
Falak, dicső falak a vadregényes Bakonyban
Mire emlékeztek a hosszú évszázadokban,
Mióta már csak romjaitokban pompáztok itt,
Néma tanúként régmúlt idők dicsőségeit
Hirdetve néztek fentről a gyönyörű szép tájra,
Csesznekre és kis falumra, Bakonyszentkirályra?
Itt nőttem fel a régi romok szomszédságában,
Végvári vitézek sziklákra épült lakában
Sokszor járva emlékeztem dicsőséges múltra,
Törökök ellen megnyert csatákra, háborúkra.
Már őszülő fejjel és deresedő szakállal,
Sohasem elkeseredő kiégett magánnyal
Térek vissza dicső falak meséit hallgatni,
Hanem lélekben ifjú szívvel visszautazni
Mikor Wathay Ferenc és vitézei karddal,
Ágyúval és olyan honfiúi akarattal
Verték vissza az ellenség erős támadását,
Nem sajnálva sohasem a vérük hullatását.
Falak, dicső falak a vadregényes Bakonyban
Mire emlékeztek manapság magányotokban?
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Zirc. 2012. 05. 18. Péntek reggel 6:04
U.I. A hevenyészett tollrajzom Csesznek váráról kb. 1965 - 68 között készült. Megjegyzem, nem tudok rajzolni