Megint egyedül - Debreceni Zoltán író


Megint egyedül - Debreceni Zoltán író
A Hajdúbagosi pusztán lehajtott bánatos fejjel ballagok.
A felhők mögül lopva néznek engem a ragyogó csillagok.

Érzem súlyát fejemen a csepergő esőnek.
Csak buta játéka vagyok az elmúló időnek.

Az öröm helyett mindig a keserű bánat sétál elém.
Csak megyek lehajtott fejjel már azt sem tudom merre tartok én.

A lelkem a bánatban teljesem elmerül.
Eljött az este megint itt vagyok egyedül.
Az üres szobámban az asztalon a toll és a papírlapok várnak.
Lassan írogatok nem vagyok egyedül mellettem ül a keserű bánat.



Szerkesztés dátuma: szombat, 2014. november 15. Szerkesztette: Debreceni Zoltán
Nézettség: 273


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: