A felhők mögül lopva néznek engem a ragyogó csillagok.
Érzem súlyát fejemen a csepergő esőnek.
Csak buta játéka vagyok az elmúló időnek.
Az öröm helyett mindig a keserű bánat sétál elém.
Csak megyek lehajtott fejjel már azt sem tudom merre tartok én.
A lelkem a bánatban teljesem elmerül.
Eljött az este megint itt vagyok egyedül.
Az üres szobámban az asztalon a toll és a papírlapok várnak.
Lassan írogatok nem vagyok egyedül mellettem ül a keserű bánat.
