TOLLAMBÓL A TINTA…
Múlt – Jelen - Jövő
Tollamból a tinta még ne fogyjon el Uram,
Úgy hiszem nem fejeződött be az én utam
Amelyet már végcélként tűztem ki magamnak,
Megírandó témáimnak, gondolatimnak.
Éltet az írásos kitárulkozás vágya,
Mely azt jelenti, talán nem éltem hiába
Mikor visszanézve nem is kell szégyenkeznem,
Mert semmi olyan szégyellnivalót nem tettem,
Amiért szemem lesütve kellene járni,
Tetteimért harsánykodva Meakulpázni.
Tollamból a tinta még ne fogyjon el Uram,
Úgy hiszem nem fejeződött be az én utam
Mert a múltból építkezve jelen és jövőm
Igazi valóságból merített éltetőm.
Igyekeztem mindig becsülettel úgy élni,
Hogy soha ne kelljen rettegve attól félni,
Hogy cselekedeteimmel szégyen hulljon rám,
Melyért megvetne Szeretett Anyám és Apám.
Hatvanhét évhez már egyre közelebb járva,
De még nem pihenve tekintek a világra.
Tollamból a tinta még ne fogyjon el Uram,
Úgy hiszem nem fejeződött be az én utam
Melyet ösztönöz líra és próza írása,
Hogy általuk tovább tekintsek a világra.
Arra a világra, amelynek része vagyok,
Sokszor nem sima, göröngyös útján járhatok.
Annyi szépet és jót láttam már életemben,
Hibáztam is mégsem bujdostam szégyenemben,
Mert elismertem azt is, ha rossz úton jártam,
Mert jóra, időben mindig visszataláltam.
Tollamból a tinta még ne fogyjon el Uram,
Úgy hiszem nem fejeződött be az én utam
Itt a földön, ebben a Kicsinyke Hazában,
Tiszta Szívből Szeretett Drága Hunniánkban,
Ahol ma Sajnos Hiánycikk az Összefogás,
Mindennapos a Marakodás, Pártoskodás.
Szeretném Megérni, Hogy Majd Azt is Írhatom,
Drága Hazánkba Beköszöntött a Nyugalom.
Addig is Rovom Soraimat Bizakodva,
Míg Tollamból Örökre el Nem Fogy a Tinta.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2014. 12. 05. Péntek délelőtt 9: 48
Megtisztelő véleményede3t nagyon szépen köszönöm-:)))
Szeretettel: Bálint