PÁR SZÁL PIROS VIRÁGGAL… Kitaszítottként, fázósan ül a padon


PÁR SZÁL PIROS VIRÁGGAL…  Kitaszítottként, fázósan ül a padon

 

 

 

 

 

 

 

PÁR SZÁL PIROS VIRÁGGAL…

Kitaszítottként, fázósan ül a padon

 

Pár szál piros virággal a kezében ül a padon,

Lehet, hogy csak mának él, nem gondolkodik holnapon.

Talán ma még egy falatot sem evett, nincs rá pénze,

De piros virágok mégis illatoznak kezébe.

Körötte ködbe borult minden ezen a reggelen,

Arca borostás, mélázik múltbéli emlékeken,

 

Mikor még neki is volt házikója és családja,

Most pedig ide kényszerült a „mindenki” padjára.

Talán minden vagyonkája a rajta lévő ruha,

Meg az a nem is tudni honnan szerzett pár szál rózsa.

Meggörnyedve és fázósan ül ott egy szál magába

De nem látszik, mégis ott van a könny szeme sarkába.

 

Édes Jó Istenem Add, Hogy Már Ne Sokáig Fázzon,

Újra Rendezett Otthonra és Családra Találjon!

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2014. 12. 15. Hétfő délelőtt 10: 20

 

 

 


Szerkesztés dátuma: hétfő, 2014. december 15. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 456


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: