KÉT ÉVE MÁR, HOGY
GYULÁN ÉLEK
Visszatekintés
Két éve már, hogy Gyulán élek én,
Igaz valóság és nem költemény,
Hiszen a Szerelem tovább éltet,
Hiszem, hogy még nagyon sok – sok évet
Élünk Együtt Édes Boldogságban,
Terikémmel, Gyula Városában.
Alföld Gyöngyszemében Otthon Vagyok,
Már Itt Ragyognak Rám a Csillagok,
De Bakonyom Örökre Megmarad
Akkor is, ha az Idő Elszalad
Mögöttem Lassan Hatvanhét Éve,
De Itt Gyulán is Állok Elébe.
Kérdezték Tőlem a Barátaim,
Hogy Megvalósultak az Álmaim?
Azt Feleltem, Ha Engem Szeretnek,
Kell – e Már Ennél Több az Embernek
Aki Kenyere Javát Megette
És Hatvanhét Év Van Már Mögötte?
Szülőfalumat Sem Feledem el,
Mert Engemet Tovább is Érdekel,
Hogy Mi Történik Kicsi Falumban,
Ahol Csend Van Már az Udvarunkban.
Szüleim is Elmentek Örökre,
Sírjuk Ott a Csendes Temetőbe
Áll, Hogy Emléküket Megőrizze,
Szívemet Visszahúzza Örökre,
Hiszen Tőlük Oly Sok Szépet Kaptam,
Köszönöm, Hogy Ilyen Maradhattam,
Aki Most Már Örökre Gyulán Él,
De Szíve Szülőföldjéről Mesél.
Két éve már, hogy Gyulán élek én,
Igaz valóság és nem költemény.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2014. 12. 21. 16: 07
