TUDOR VAGYOK
FEBRUÁRBAN
Csak egy Törp hangos gondolkodása V.
Tudor Vagyok Februárban,
Albérletes kis lakásban
Éltem kicsit a városban,
Zakatoló nagy ricsajban,
Mert a „Tesók” már meghaltak,
„Hófehérkék” sem tolongnak.
Az Emberek Békétlenek,
A Bankok Kíméletlenek,
Tele vagyok adóssággal,
Nem bírok már a lakással.
Élelemre alig futja,
Milyen Jövő Lesz, Ki Tudja?
Unom Már a Politikát,
Tovább Rakják Ránk az Igát,
Mert a Nép, az Istenadta,
Kizsigerelést Jól Bírja.
Folyton a „Vesszent” hallgatom,
Beszűrődve az ablakon.
A bukszám már olyan üres,
Ujjam csak aprópénzt keres.
Nyugdíjam is olyan kevés,
Egyeseké Nagyon Mesés,
Pedig én is Hasznos Voltam,
De Hátsókat Sosem Nyaltam
Mint egyesek gyakorlottan,
Nyújtva nyelvük olyan gyorsan,
Hogy „Új Urak” Fényeskedve
Tömjék Zsebük Örömködve.
Dicső Ősök Mivé Lettünk,
Milyen Jövő Áll Előttünk?
Tudor Vagyok Februárban,
Rezsicsökkentős Világban,
Ahol a gázszámla magas,
De a villany sem két garas.
Azt súgják a Hatalmasok,
Hogy Nekik a Hatalma Sok,
Mert a Lényeg, Ott Van Náluk,
A Te bukszádon Csak a Lyuk,
Amelyből a kevés pénzed
Úgy Kifolyik, Hogy Csak Nézed.
Istenünk Ott Fent az Égben,
Ne Hagyj Bennünk „Szegénységben!”
Lassan Már Nem Szabad Szólni,
Csak a Jóról Kell Dalolni,
Amely Népnek Alig Csurran,
Eltűnik a „Csókos” Zugban.
A Jognak a Szent Asztalát
Nem Találni, Csak a Nyomát.
Magyar Hazám Mivé Lettél,
Mindenkivel Összevesztél
A Hatalom Jóvoltából,
Fittyet Hányva Koronából,
Eleinknek a Jussából,
A Népnek a Vagyonából
Saját Zsebed Jól Megtömve,
A Képünkbe Jól „Röhögve!”
Elegem Van a Városból,
Elegem az Álnokságból.
Visszamegyek az Erdőbe,
Megnyugtató Csendességbe.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2015. 02. 20. Péntek reggel 7: 40
