Korán kelő ember volt az
édesapám apja,
Háborút járt csontjait, már
nehezen mozgatta.
Mikor én még torzonborz kis
szolgagyermek voltam,
Bagót, és a jó bort is az
Ő kedvére hoztam.
Mindig adott pár forintot,
mint afféle hála,
Rám nézett, majd visszafordult
füstös barlangjába.
Tévé és a Népszabadság
koptatta a szemét,
Rádió, vagy hamutartó
fogta öreg kezét.
Ült, és ült az ágya szélén,
alig szólt, csak néha,
Szájában a mezítlábas
Kossuth cigaretta.
Így köszöntött rá az este
neves nagyapámra,
Rímbe szedett emlékekkel
gondolok reája.
2015.03.02.
