Cigány irodalom és kúltúra ,Debreceni Zoltán versíró alkotásaimat.. Cigány irodalom és kúltúra ,Debreceni Zoltán versíró alkotásaimat.. Debreceni Zoltán író, versíró  Debreceni Zoltán író múzsája Csajé    Debreceni Zoltán - Tavaszi Reggel... A nap sugarai átölelik a mezőt, Virágok nyílnak, mint gyémántok a fűben. A madarak dalolnak, a szél susog, Tavasz reggelén minden életre kel. A patak vize csobogva kanyarog, a fák lombja zölden hullámzik a szélben. A természet mosolyogva boldogan ébred, Tavasz reggelén minden életre kel.     Debreceni Zoltán - Csillagok és álmok... Csillagok ragyognak a sötét égen, Mint szívünkben a vágy, a tűz, a fény. Álmodunk, repülünk, mint madarak, Szerelmünk szárnyán, messze, magasban. Nézz fel, kedvesem, a csillagos égre, Ott vagyok én is, a Te nevedben. A csillagok között, a végtelenben, Szeretetünk örök, mint az idő. És ha egyszer eljön a hajnal fénye, Ébredj fel, és nézz rám, mint a reggelre. Mert mindig itt leszek, melletted állva, Csillagok és álmok között, boldogan Debreceni Zoltán író - Éjjel a tóparján.  Biharkeresztes, Cigány író  Debreceni Zoltán - Éjjel a tóparján... Holdfény csillan a csendes tón, Mint szívem, mely szerelmedre várón. A csillagok is suttognak, mint te meg én, Titkos nyelven, mely csak a miénk lehet. A szél halkan simítja az éji egeket, Mint te simítod arcomat a sötétben. A világ csendes, csak a szívünk dobban, Egy dallamot zeng, mely sosem hagy alábban. A szeretet, mint éjféli virág nyílik, S a lelkünkben örök tűzként kigyúlik. Te vagy nekem a napfény, a holdvilág, Minden éjszakámhoz a legszebb álom világ.     Dombóvár - Debreceni Zoltán versíró      Debreceni Zoltán - Vers Dombóvárról... Dombóvár, te város a völgy mélyén, Hol a múlt és jelen találkozik édesen. A sok tavaid vígan mosolyognak A várfalak között a történelem szavakban szólalnak. A piactéren a zöldségárusok vidáman kínálják portékájukat, A templomok harangjai szólnak, mint régi dalok. A kis kávézók teraszain a kávé illata terjeng, Míg a városi parkban a fák hűs árnyékot vetnek. Dombóvár, te csendes és barátságos hely, Ahol az emberek mosolyognak, és a nap mindig süt. A régi házak homlokzatán a múlt idők emlékei, És a város szívében a szeretet mindig él. Dombóvár, te város, amit mindig szívünkbe zárunk, Hol a múlt és jelen összefonódik, mint a folyók. Legyen boldog minden napod, Dombóvár, Mert te vagy az, ahol otthon vagyok, és mindig szeretlek

Debreceni Zoltán - Csillagok és álmok... 

Csillagok ragyognak a sötét égen,
Mint szívünkben a vágy, a tűz, a fény.
Álmodunk, repülünk, mint madarak,
Szerelmünk szárnyán, messze, magasban.

Nézz fel, kedvesem, a csillagos égre,
Ott vagyok én is, a Te nevedben.
A csillagok között, a végtelenben,
Szeretetünk örök, mint az idő.

És ha egyszer eljön a hajnal fénye,
Ébredj fel, és nézz rám, mint a reggelre.
Mert mindig itt leszek, melletted állva,
Csillagok és álmok között, boldogan.

( Debreceni Zoltán író ) HBm. Sándoros tanya

Debreceni Zoltán - Nem vagyok nagy költő.. 

Nem vagyok nagy költő
csak szeretek írni.
A bánatot s a szomorúságot
papírra vetni.
A szegények versírója vagyok,
tőlük az életről sokat is tanulok.

Kitárják nekem a szerető szívüket.
Letörlik előttem szemükről a könnyeket.
Elmondják sorba a gondjukat, 
bajukat.
Abból írom le hosszan a szomorú sorokat

Cigány író tollából tollából

A boldogságot,örömet elfújta messzire a szél.
S mint egy kiszáradó patak a medrében,
a vénámba olyan akadozva folydogál a vér.

Halkan nesztelenül nézek a messze távolba.
Bambán tekint a két szemem,
mintha semmi szép jövőt nem látna.

Ébredj fel haldokló szívem,
ne álmodozz tovább.
A természet is megújulva felébred,
minden hideg tél után.

A fehér hó is fekete sárrá olvad először.
Majd utána lesz termékeny tőle a világ.
Lassacskán bújik ki majd nedvéből az ibolya,
a gyönyörű fehér gyöngyvirág.

Lecsorgó könnyeimet
felszárítja arcomról a Kisvejkei nap.
A sötét árnyak messze tűnnek róla,
talán egyszer már a gondok is szertefoszlanak.

Kisvejke 2011.11.02.