KÉTEZER - TIZENÖT

VIRÁGVASÁRNAPJÁN ÁLMODOM…

Kétezer - tizenöt Virágvasárnapján álmodom,

Vajon mi történne, ha a Megváltó mai napon

Ismét megjelenne az utcákon Jeruzsálemben,

Szamárháton, egyszerű ruhában, kopott köpenyben?

Vajon a hívei ismét virágokat szórnának

Eléje amerre jár, hangosan imádkoznának

Érette őszinte szívvel, pedig néhány nap múlva

Majd ők is kívánják halálát dühtől tajtékozva?

Kétezer - tizenöt Virágvasárnapján álmodom,

Vajon mi történne, ha a Szeretet mai napon

Ugyanúgy meglenne még, mint egykoron a Világban,

Mikor Jézus Krisztus hirdetett igét egymagában?

Egy kis időre talán újra Békesség lehetne,

Nem a Gyűlölet költözne mélyen be a szívekbe,

Melyek Megmérgezik Sajnos az Emberek Életét,

Darabokra Szabdalva Sokuknak a Becsületét.

Kétezer - tizenöt Virágvasárnapján álmodom,

Vajon mi történne, ha a Megváltó mai napon

Magyar - honban is megjelenne kopott ruhájában,

Felismerné valaki, vagy csak haladna magában?

Hitünk próbája vajon megbukna ugyanúgy most is,

Ahogy Jeruzsálem népe volt képmutató, hamis?

 Békesség és Barátság, Egymás Iránti Tisztelet

Hova Lett Ma Testvéreim? Kihalt Már a Szeretet?

Kétezer - tizenöt Virágvasárnapján álmodom,

Vajon mi történne, ha a Megváltó mai napon

Úgy tudna szamárháton végigmenni a városon,

Hogy senki ne törje a fejét elárulásokon?

Tudom, hogy ma már más a világ, a Hit Sem a Régi,

De Tisztességet most sem lehet mérlegen kimérni.

Adj Uram Nekünk olyan Erőt Szerte a Világban,

Hogy Szeretet - Tisztesség Ne Maradjon Egymagában!

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

Gyula. 2015. 03. 29. Virágvasárnap délután 16: 25