MA REGGEL GYULÁN A HUNYADI TÓ ELŐTT LEFEJELTEM AZ ASZFALTOT


MA REGGEL GYULÁN A HUNYADI TÓ  ELŐTT LEFEJELTEM AZ ASZFALTOT

 

 

 

 

 

 

 

MA REGGEL GYULÁN A HUNYADI TÓ

ELŐTT LEFEJELTEM AZ ASZFALTOT

 

 

    Ma a kora reggeli órákban dolgom akadt Máriafalván. Visszafelé jövet ott mentem el a Hunyadi tó mellett, ahol napközben már szépen pompáznak a Tavirózsák. A múlt héten nem volt nálam a fényképezőgépem mikor a Párommal arra jártunk csak a mobilom, azzal csináltam pár fotót. Gondoltam, most készítek jobb felvételeket. Egy valamivel azonban nem számoltam. Elfelejtettem, pedig tudtam már tapasztalatból, hogy éjszaka a Tavirózsák összezárják a szirmaikat és még elég korán volt akkor fél hét táján, mikor ott jártam. Letettem a fényképezésről, ezért készülődtem hazafelé a bicajommal.

   Ekkor azonban nem várt fordulat következett be. Az út baloldaláról át akartam menni a szabályos, jobboldali közlekedési szabályok szerint a túloldalra. Nagy lendülettel ráléptem a pedálra, de a következő pillanatban az első kerék keresztbefordulva megállította a lendületemet, én pedig átesve a bicajon, szabályosan lefejeltem az aszfaltot. Pontosítok: Az orrommal csapódtam úgy oda, hogy abban a pillanatban elöntötte a vér az arcomat. Volt a táskámban egy kis ásványvizes palack és annak tartalmával le tudtam mosni a sérült felületeket. Mindig van nálam több csomag papirzsebkendő, azonnal előkaptam az egyiket és odaszorítva, a zsepiket cserélgetve sikerült viszonylag rövid idő alatt elállítani a vérzést, hogy végre elindulhassak, rátérve a hazavezető irányra. Menetközben is az egyik kezemmel odaszorítva a még kicsit könnyező sebre tartva a zsepit, hazatérve azonnal a tükör elé álltam, hogy bevizsgáljam, mi is történt valójában a nem éppen turcsi orrszerkezetemmel.

   Megmondom őszintén, kicsit ledöbbentem a látványtól, mert nem éppen erre számítottam. Elég jól beüthettem az orrnyergemet az aszfaltba, mert még egy kicsi darabka is úgy láttam lecsípődött belőle. Úgy látszik az ütődés valóban nagyra sikeredett, hiszen a földet éréskor elég nagyot koppantam. Még az a szerencse, hogy a homlokom nem érte a talajt, ott semmi sérülés nem látszott. Ellenben az orrom hegyét is mintha lesmirglizték volna erős dörzspapírral. Természetesen jól lemostam az arcomat, kiemelten az orromat, majd a kicsit még szivárgó orrnyergi résznél vérzéscsillapítás után és az egész sérült felületen bekentem Körömvirág balzsammal. Egy kicsit fáj, de nem vészes. Talán törés nincsen és lassan majd szépen begyógyulva emlékeztet a jövőben, hogy egy pillanat alatt is mi történhet az emberrel, ha nem elég óvatos és körültekintő.

    Végezetül elmondom még azt, hogy legközelebb azért kisebb lendülettel fogok elindulni a bicajommal, mert nem szeretnék még egyszer padlót fogni. Nem is lennék én magam akkor, ha még ezt a kis malőrt, illetve a sérülésemet nem örökíteném meg. Hát bizony Valentinus orra jelenleg nem a legszebb látvány, de hát ez van, ezt kell szeretnem mos!

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2015. 05. 21. 7: 50


Szerkesztés dátuma: csütörtök, 2015. május 21. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 436


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: