„BODRI KUTYÁM ŐRZI AZ ÁLMOMAT.” Édesanyámnak újra van kutyája Drága Édesanyámra emlékezve egy hat évvel ezelőtti írásommal


„BODRI KUTYÁM ŐRZI AZ ÁLMOMAT.”  Édesanyámnak újra van kutyája  Drága Édesanyámra emlékezve egy hat évvel ezelőtti írásommal

 

 

 

 

 

 

 

„BODRI KUTYÁM ŐRZI AZ ÁLMOMAT.”

Édesanyámnak újra van kutyája

Drága Édesanyámra emlékezve egy hat évvel ezelőtti írásommal

 

 

    Eddigi életem során (61 évvel a hátam mögött) 24 éven keresztül falusi környezetben, kertes házban laktam. Nálunk a szülői házban nem igazán volt jellemző a kutyatartás. Nem tudom, hogy ennek mi volt az oka. Cicák állandóan voltak, sokszor eléggé el is szaporodva, Édesanyám alig győzte az etetésüket. Magam meg úgy voltam ezzel, hogy nem igazából kötődtem egyikhez sem. Igaz, nagyon is zsenge koromra visszaemlékezve volt egy darabig egy úgynevezett „farkaskutyánk”, akivel jó viszonyban voltam. Hogy milyen fajta volt, éppen az ebbéli alulműveltségemből kifolyólag még utólag sem tudom megmondani. Aki majd meglátja a mellékelt fényképet, talán megérti azt is, hogy ez a kis írásom valami hasonlóság okán született.

     Talán két hete történt, hogy amikor szokásomhoz híven a heti második látogatásomon voltam Szeretett Édesanyámnál a Szülőfalumban, első szavai az üdvözlő csók után ez ek voltak:

-Képzeld el kisfiam, van egy kutyám!- Szótlan, mégis kérdő tekintetemet látva, azonnal folytatta- Pár napja valahogyan a megrongált kerítésen át bejött hozzám egy farkaskutya és az óta sem ment el. Van egy nyakörv a nyakán, de nem tudni, hogy kié volt, név az nincs rajta. Megetettem, levest is főztem neki, azóta itt maradt az udvarba. Azt gondoltam, hogy mindig akad egy kis ennivaló a számára is, meg aztán nem leszek egyedül, amikor nem vagy itt velem.

-Örülök ennek Idesanyám, de azért vigyázzon vele, nehogy megharapja egy óvatlan pillanatban!

-Nem kell tőle félni, inkább ő látszik félénknek, riadtnak. Olyan benyomást tett rám, mintha a valamikori gazdái nem igazán bántak volna vele jól, talán még verték is, olyan riadt szegényke.

     Aznap éppen fűnyírást végeztem, de néha megpillantottam, amikor a bokrok közül előmerészkedett. Mikor feléje próbáltam menni, először megállt, de mikor meg akartam simogatni barátkozásom jeléül, abban a pillanatban szótlanul odébb futott. Nem erőltettem a dolgot, hisz számára én még ismeretlen voltam, nem tudta mihez kezdjen. Dávidka unokám, aki most lesz 8. osztályos Általános Iskolás, nagy cica és kutyapárti, de még vele is csak tartózkodóan bánt mikor barátkozni próbált vele.

      Néha megálltam pihenni a tűző napsütésben, olyankor ismételten előmerészkedett rejtekéből és méregetni kezdett. Odamentem hozzá, óvatosan, lassan megsimogattam a fejét. Némán tűrte, körbeszaglászott, de azután mégis csak jobbnak látta egy kicsit távolabb somfordálni tőlem. Nem erőltettem tovább most sem, gondoltam, majd eljön az ideje annak is, hogy megbarátkozik velem.

       Tegnap ismét Édesanyámnál jártam. Mikor beléptem a kapun, egy szempillantás alatt előkerült az egyik bokorból és mellém szegődött. Igaz az is, hogy friss húsárufélék lapultak a szatyromban, talán ez is ingerelte a szaglószerveit, de barátságosan jött velem a házunk irányába, közbe megnyalogatva a kezeimet. Tudtam azt, hogy talán ma már nyert ügyem van vele kapcsolatban, hisz nem szaladt el tőlem, mint a múltkoriban.

      Édesanyámmal üdvözöltük egymást és Ő lelkesen mesélte a következőket:

-Képzeld el kisfiam, a Bodri kutyám (Bodrinak nevezte el a hatalmas jövevényt) este idefekszik a lábtörlőre a konyhaajtó elé és őrzi az álmomat. Jó étvágya van, alig győzöm etetni. Mindenhova elkísér. Egyik nap még a temetőbe is eljött velem Apád sírjához. Csak egy valami bánt azonban, mert mióta Bodri itt van, eltűnt a cicám. Nem tudom, hogy a kutyától fél és nem mer visszajönni, vagy esetleg végleg eltűnt már. Vigasztal azonban az a tudat, hogy a kutya ezután már hűséges házőrzőm lesz, amíg élek, legalábbis én bízom benne.

-Úgy legyen Idesanyám, legalább nem lesz egyedül, a Bodri a váratlan látogatóktól is megvédi majd – szóltam és magamhoz ölelve megcsókoltam az okos homlokát.

     Reggelizés után elkezdtem újból a fű nyírását, de a kutya állandóan ott lábatlankodott körülöttem. Egyrészt örültem annak, hogy már végleg megbarátkozott velem is, másrészt nagyon vigyázni kellett arra, nehogy véletlenül a gép elkapja a lábát és kárt tegyen benne. Ha már egyszer szert tett Édesanyám egy hűséges jószágra, akkor annyit megérdemel, hogy mi is vigyázzunk a testi épségére. Hazafelé jövet a buszon is meleg hangú szavai jártak az eszembe:

 

„BODRI KUTYÁM ŐRZI AZ ÁLMOMAT.”

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Zirc. 2009. 07. 12.

 

 


Szerkesztés dátuma: szombat, 2015. május 23. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 762


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: