Amint az égen a fellegek járnak,
Úgy tölti idejét mindennapjának,
Emlékezései egyre csak gyűlnek,
Kíváncsi szívekben jóérzést szülnek.

Iskola mellett a gólokat lőtte,
Éjjel, szép álmait, mind erről szőtte!
Szárnyakat eresztett magasba százat,
Őhozzá tanulni főurak jártak!

Csakhamar befogta kezét a munka,
Engedni többé már el sosem tudta.
Beállt a felnőttek serény sorába,
Kiváló dolgozók vállalatába!

Meglelte élete egyetlen párját,
Éltette erővel az új családját.
Amikor parancsot adott a rendszer,
Katona ruhában vonult, nem egyszer!

Épített házakat, termelt a gyárban,
Közben a magáét megitta bátran!
Röpültek gyorsan a nyarak és telek,
Gyermekek, unokák felcseperedtek.

Ahogy a fényben a galambok szállnak,
Úgy látja lelkem az édesapámat,
Nagy szorgos évei egyre csak nőnek,
Van még hely számtalan víg esztendőnek!