MA LENNÉL NEGYVENKÉT ÉVES…
Mónika Lányomra Emlékezem Születése Napján
Ma Lennél Negyvenkét Éves Drága Mónikám,
Mikor Rád gondolok, sírásra görbül a szám.
Születésnapodon indultál el végső harcra,
A halál elleni nehéz viadalodra.
Akkor Nem Tudhattad, hogy csak tíz nap van hátra,
Nem Akartál Készülni Soha a Halálra,
Mert Gyermekeidet Szeretted Volna Látni,
Ahogyan Felnőve Igyekeznek Helytállni
Az életben ugyanúgy, ahogyan Te is Tetted,
Pedig Még Csak Harminchárom Év Volt Mögötted.
Tíz nap nem is nagy idő, de keserves annak,
Ki életért küzd, a napok gyorsan szaladnak.
Veled is Elszaladtak Drága Szép Mónikám,
Bárcsak Rád emlékezve mosolyra nyílna szám,
De nem tehetem, mert már csak az Emléked él
Szívemben, Lelkemben Örökre Szavad Zenél.
Ma Lennél Negyvenkét Éves Drága Mónikám,
Mikor Rád gondolok, sírásra görbül a szám.
Nem Kaptad az élettől mit Szerettél volna,
Csak harminchárom évet, pedig de jó volna,
Ha közöttünk Lehetnél Bájos Mosolyoddal,
Nem foglalkozva a gyűlöletes halállal.
Örülhetnél, hogy Gyermekid Mire Jutottak,
Gyönyörű Fejecskédre Dicsőséget Hoztak,
De Te Nem Örülhetsz, Mert Túl Korán Elmentél,
Pedig élet kis dolgainak is Örültél.
Sírok hangtalan, befelé fojtva könnyeim,
Fájón előtörnek régi szép emlékeim.
Nem szabadna, hogy szülő túlélje gyermekét,
Hogy látogassa temetőben a nyughelyét.
Kilenc évvel ezelőtt Születésnapodon
Elindultál Mónikám a Végső Utadon.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2015. 06. 20. Szombat délután 15: 10
