LORD ROTHERMERE ÉS A MAGYAROK Egy érdekes epizód a híres Lord és a Magyarok kapcsolatáról, családi vonatkozásban.


LORD ROTHERMERE ÉS A MAGYAROK  Egy érdekes epizód a híres Lord és a Magyarok kapcsolatáról, családi vonatkozásban.

 

 

 

 

 

 

 

 

 LORD ROTHERMERE ÉS A MAGYAROK

Egy érdekes epizód a híres Lord és a Magyarok kapcsolatáról, családi vonatkozásban.

 

   Tegnap olvastam a Facebook oldalon egy érdekes cikket Lord Rothermeréről, aki a magyarok nagy barátja volt haláláig. A cikk a 88 évvel ezelőtt született cikkéről szól, amelyet saját lapjában jelentette meg és benne felemelte szavát a Trianoni gyászos diktátum ellen.

 

A Rubicon Történelmi Magazin cikkéből:

 

   „1927. június 21-én jelent meg Lord Rothermere híres írása a Daily Mail című angol napilapban, mely – Magyarország helye a nap alatt címmel – a trianoni békeszerződés igazságtalanságát és a revízió szükségességét taglalta. A cikk nyomán a brit sajtómágnás hatalmas népszerűségre tett szert hazánkban, és feléledt a remény, hogy az 1920-ban megszabott határvonalakat rövid időn belül sikerül megváltoztatni, a revíziós sikerekben bizakodók azonban jelentősen túlbecsülték Lord Rothermere befolyását.


    A brit sajtócézárt a publikáció közlése után valósággal elárasztották hálálkodó levelekkel és ajándékokkal, közadakozásból emlékművet állítottak számára Budapesten – ami még ma is látható a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár közelében –, sőt, Nagy Emil korábbi igazságügy-miniszter és Rákosi Jenő újságíró még a Szent Koronát is fel akarta ajánlani a lord Esmond nevű fiának. Mindazonáltal komoly tanulságokat rejt magában az a tény, hogy míg Rothermere személyét különleges tisztelettel illették, addig az általa javasolt változtatásokat a többség már nem fogadta el. A közvélemény jelentős része – például a Magyar Revíziós Liga is – azzal reagált a lord rendezési tervére, hogy Magyarország nem alkudhat meg, hanem a lehető legteljesebb revízióra kell törekednie. A sajtómágnás egyébként az ellentétes elképzelések dacára a későbbiekben is támogatta a magyarokat: 1931-ben például ő fedezte Endresz György és Magyar Sándor óceánrepülésének a költségeit, majd Magyar fájdalom címmel két szobrot is ajándékozott hazánknak.
Bővebben erről:

 

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1927_junius_21_magyarorszag_helye_a_nap_alatt_lord_rothermere_cikke_a_reviziorol

A cikk pedig itt olvasható:

 

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/rothermere_lord_cikke_a_the_daily_mail_hasabjain_1927_junius_21/

 

   Áldott Emlékű Édesapámtól is sokat hallottam róla. Tisztelte a nagyszerű Urat és arról is sokszor hallottam tőle, mikor a fiatalon, 33 évesen meghalt református lelkész Nagybátyám, Nagy Gyula találkozott vele az 1929. július 31. – augusztus 13 között megrendezett Cserkész Világtalálkozón, a Jamborén. Ennek a találkozónak megmaradt emléke is van, amelyet összefoglaltam az alábbi írásomban:

AZ ÓRA

 

Nagy Gyula Bakonyszentkirályi Református

Lelkészre emlékezve

 

 

    Kora ifjúságomtól kezdve érdekelt a régmúlt, szülőföldem Bakonyszentkirály, valamint a szűkebb családom története. Kutatni, gyűjtögetni kezdtem a család emlékeit, régi korok dokumentumait. Apai nagybátyám (Nagy Sándor) féltő gonddal őrizte azt a régi kopott karórát, amely a másik nagybátyám hagyatékában maradt fenn. 1945 – benn szerencsésen átvészelte az orosz katonák „gyűjtögető” – szenvedélyét.

    Irigykedve, vágyódva tekintettem a becses óraműre, valahányszor náluk jártam. Halála után Édesapám vette át megőrzésre a kis szerkezetet. Ettől kezdve nála néztem sóvárogva a régi jószágot, de soha nem mertem megkockáztatni, hogy elkérjem tőle.

    A dolog akkor válik igazán érdekessé, ha elmondom, hogy az óra nem is működik. Valamikor megállt az óta nem tudni, hogy miért, de nem javíttatta meg senki. 1993. December 25. – én Karácsonykor látogatóba mentünk a szüleimhez Bakonyszentkirályra és akkor megtörtént a nem várt csoda. Szeretett Édesapám hozzám lépve így szólt:

 -Kedves fiam! Itt van az én karácsonyi ajándékom a számodra. Őrizd tovább Gyulabátyád óráját, hisz régóta szeretnéd megkapni. – azzal felém nyújtotta a kopott, szíj nélküli karórát.

      A meghatottságtól alig mertem, alig tudtam megszólalni, hiszen a magyar történelem habár parányi, de fontos tanúja volt az ajándékom. Remegő hangon mondtam hálás köszönetet érte Édesapámnak, és zsebre vágtam a régóta vágyott relikviát. Hogy miért ez a titokzatosság, ez az áhítat a részemről, szóljon hát erről egy igaz, rövid kis történet:

      1929. július 31. – augusztus 13. – a között Angliában Birkenheadban Cserkész Világtalálkozó (Jambore) volt megrendezve. A magyar résztvevők között a Pápai Református Főgimnázium képviseletében jelen lehetett a másik nagybátyám (Nagy Gyula) aki akkor VII. Osztályos tanulója volt az iskolának.

      A hivatalos programok lebonyolítása után a magyar delegációt (800 fő) egy héten át saját költségén vendégül látta Sidney Harold Harmsworth Rothermere (1868 – 1940) akit csak egyszerűen Lord Rothermernek ismert mindenki abban az időben. Két évvel korábban a Daily Mail 1927. június 21. – i számában „Magyarország” helye a nap alatt.” – c. cikkében hívta fel magára a figyelmet a magyarságért aggódva. Kiállt a Trianoni békeszerződés revíziója mellett, a továbbiakban pedig több lapját is ennek a szolgálatába állította. Többször személyesen is járt Magyarországon. A múlt beszédes emlékei között nagy becsben tartva őrzöm ezt a magyar nemzeti színű szalaggal átkötött díszes, képes programfüzetet, amelyet a résztvevők kaptak tőle.

     A lord búcsúüzenetében így fordult a cserkész ifjúsághoz:

„Isten áldása kísérjen benneteket utatokon haza. Cserkészhez méltó magatartásotok általános dicsérettel találkozott Angliában. Meg vagyok győződve, hogy a magas színvonalat, amit tisztjeitek elértek, a jövőben is fenn fogjátok tartani, és hogy mint a cserkészek világtestvériségének tagjai nagy és nemes ideálok szolgálatába fogjátok állítani életeteket, sohasem tévesztve szem elől, hogy a cserkész – becsület joggal követel bizalmat.

 

Lord Rothermere”

 

   Ezt követően a résztvevők még egy ajándékot is kaptak a nemes lelkű sajtómágnástól. Egy karórát, amelybe az alábbi feliratot vésték:

 

„Nehogy Londont elfeledd.

 

Rothermere.

 

London, 1929. SZT. István nap.”

 

    Nagybátyám a Gimnázium és a Teológia Akadémia elvégzése után tanárként, majd Református Lelkészként szolgált többek között szülőfalujában Bakonyszentkirályon is. Korai halála (1943) azonban véget vetett tehetséges életének.

      Ezért is őrzöm 1993. Karácsonya óta Nagybátyám becses örökségét, a történelem tanúját. Azóta az órát megjavíttattam, de felhúzás nélkül van eltéve a régmúlt emlékek közé.

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Zirc. 2005. 12. 13

 

   Most, hogy Világszerte megemlékeznek ezekről az eseményekről, mindenképpen én is szükségesnek tartottam ezzel az írásommal tisztelegni a Nagyszerű Lord Emléke előtt.

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2015. 06. 23. Kedd délelőtt 9: 00

  

 

 

 


Szerkesztés dátuma: kedd, 2015. június 23. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 1,545


   







Tetszik 1 és még 1 tag kedveli

Megjegyzések

Nagy Bálint
kedd, 2015. június 23. 10:35
Kedves Barátaim!
Itt az a bizonyos óra, hátlapján a Lord ajánló szavaival-:)))
Szeretettel: Bálint




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: