Kedves Barátaim!
A vers fikció, de jelenségeklről szól, ha a híradásokat figyelembe vesszük Hazánkban is-:)))
MÁR SEMMIN SEM
CSODÁLKOZOM…
„Ingbe, gatya nélkül zsebre tett kézzel?”
Már semmin sem csodálkozom,
Azon sem, ha jön egy fazon
Velem szemben ruhátlanul,
Mert az ember ebből tanul
Valami olyat, mit soha,
Maga nem is gondolt volna,
Mégpedig azt: Ki vagyok én
Szerény kis sáros Földtekén
Ítéletet mondjak róla,
Hogy Éva kosztümét hordja,
Vagy Ádám a láthatatlan
Szégyentelen valóságban,
Ruha nélkül teszi magát,
Kiváltva a nép haragját?
Magam részéről azt hiszem,
Hogy ez nem az én kenyerem.
Egyvalami azért biztos,
A fantázia is piszkos,
Magam csak egy „ruhás” vagyok,
Elvárásaim oly nagyok:
Utcán való pucérságra,
Vevő nem leszek sokára.
Egyvalamit azért teszek,
Látványon egy jót nevetek.
Hahotázok könny hullatva,
Pedig „prűd” nem voltam soha.
De ami sok, szégyentelen,
Tehetetlenül viselem.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2015. 07. 02. Csütörtök Délelőtt 10: 05
