Elrabolt nyom


Elrabolt nyom
Elrabolt nyom


Bár öleltem volna, mikor búcsúztam.
Bár búcsúztam volna, mikor öleltem.

Türkiz füstöt fúj a délután,
a nap henyél a víz fodrán.
Néz, s vár, elrabolja az órát.
Halk hullámok hátán
homályba hamvad... 
Vetélt a lélek, néma a magzat.

Ne, ne hunyd le...
Ha hunyod, hunyd örökre!
Vagy nézz, de nézz szemembe!
Felperzselt tengeren
fulladsz majd a könnyembe.

S ölelve búcsúzunk...
míg percek rabolják nyomunk.

Szerkesztés dátuma: péntek, 2012. augusztus 31. Szerkesztette: Katona Annamária
Nézettség: 1,301 Kategória: blog
Előző cikk: Domony-völgyi Lázár-Lovaspark Következő cikk: Emlékek, emlékek... idézet Dosztojevszkij-től


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: