Vajdahunyad


Vajdahunyad

Dévától 20 km-re délre, a Zalasd Csernába folyásánál, 220–270 méteres tszf-i magasságban fekszik.

1409. október 18-án kelt oklevelében Luxemburgi Zsigmond Vajk (Woyk) kenéznek, Hunyadi János apjának adományozta a birtokot, amelyről később a család a nevét is vette. A család ezután építette a mai vár elődjét, birtokközpontul. Hunyadi János kormányzósága alatt a várban élt felesége, Szilágyi Erzsébet.

1453 után az uradalmat Szilágyi Erzsébet örökölte. 1457-ben Hunyadi Mátyás adott engedélyt ortodox vallású jobbágyainak, hogy a városban kőtemplomot építsenek. 1482-ben a várat hatalmas uradalmával együtt Corvin János kapta meg, aki 1494-ben Kinizsi Pálnak zálogosította el. A 15. században már vasat és aranyat bányásztak.

1618-ban került az iktári Bethlen család tulajdonába. Bethlen Gábor átalakíttatta és külső védművekkel erősíttette meg a várat, majd az uradalommal együtt unokaöccsének, Bethlen Istvánnak adományozta. Annak 1632-es halála után rövid ideig felesége, Széchy Mária lakta.

1671-ben Thököly Imréé lett az uradalom, aki többször időzött is itt.

1685-ben Apafi elkobozta Thökölytől.

A várat utoljára 1784-ben használták katonai célra, amikor a vármegyei nemesség nagy része itt talált védelmet a Horea-felkelés elől.

1782-től a Nebojsza-torony háta mögött, a Szent Péter-hegy aljában, a Bănie (< bánya) néven ismert helyen kohókból és három hámorból álló vasmanufaktúra működött.

1837 és 1840 közt Debreczeni Márton szervezte újjá vidékén a vasgyártást. A század második felében maga Vajdahunyad is vaskohászati központtá fejlődött. 1882-ben két drótkötélpályát létesítettek Govasdia és Vajdahunyad között és 1884-ben befejezték a Vajdahunyad–Piski vasútvonal építését. Ugyanekkor megépült az első nagyolvasztó, amelyet 1903-ig további négy követett – ezek közül az 1895-ös negyedik húsz méteres magasságával a legnagyobb volt az akkori Magyarországon.

A második világháború után Románia egyik legnagyobb vas- és acélkohászati központja lett. 1980 és 1985 között a kohászat több mint húszezer főt foglalkoztatott.

1892-ben 19 bukovinai székely családot telepítettek le a várostól északra, a vasút mellett létesített Csángótelepen.

 

Látnivalók

- a várkastély

a 13 –dik században épült gótikus várkastályt nevezte Mikszáth “ a várak királyának”. A későbbi átépítések miatt vannak reneszánsz stílus ellemek is benne.

A várat 1409 -ben Zsigmond király adományozta katonai érdemeiért Vajknak, Hunyadi János apjának. Később Hunyadi János kíbővítette, majd özvegye Szilágyi Erzsébet is.

1482 –ben Corvin János kapta meg hatalmas uradalmával eggyütt.

1494 – ben Corvin János zálogósìtotta el Kinizsi Pálnak

1618 –ban került az iktári Bethlen család tulajdonába, Bethlen Gábor átalakìtotta és várfalakkal erősìtette meg.

1671 – ben Thököly Imre tulajdona lett

1685 – ben Apafi Mihály elkobozta Thökölytől

1870 –ben restaurálták Steindl Imre (Parlament tervezője) és Schulek Frigyes (Halészbástya építésze) tervei alapján

Napjainkban a vár felújitás alatt van, a gyárak füstje belepte falait.

 

 


Szerkesztés dátuma: szerda, 2011. november 9. Szerkesztette: Balázs István László
Nézettség: 1,447 Kategória: Erdély
Előző cikk: Túri-hasadék Következő cikk: Világosi vár


   







Tetszik  





Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: