Brassó


Brassó

Brassó (románul Braşov, németül Kronstad )
1950 - 1960 a város neve Oraşul Stalin (Sztálinváros, Stalinstadt) volt.
Az erdélyi szászok egykori nagy központja, régen Brassó vármegye, ma Brassó megye székhelye. Brassópojána tartozik hozzá.
Magyarországi testvérvárosa 1993 óta Győr.

Fekvése: Erdély délkeleti részén, a Kárpát-kanyarban, a Barcasági-medencében fekszik, a Cenk hegy lábánál. Átlagos tengerszint feletti magassága 600 méter, legalacsonyabb pontja a központi vasútállomásnál (530 m), legmagasabb pontja a Salamon-kőnél (700 m). A város területén lévő magaslatok a Fellegvár (644 m), Csiga-hegy (713 m) és a Cenk (955 m). Brassóhoz tartozik még a Keresztényhavas oldalában, 1000 méteren fekvő Schuler-rét (Brassópojána).

Történelme:
A város területén a honfoglalás előtt bolgárok laktak, amely már ekkor népes település lehetett. Szent István a Cenk-hegyre építtette a Brassovia nevű várat, amit 1211-ben II. Endre a Német Lovagrendnek adományozott.
Az 1285-ben a tatárok felgyújtották a várost. 1384-ben, a tatárjárások következményeként elkezdték a városfalakat építeni.
1421-ben II. Murád török szultán elfoglalta Brassót, és földig romboltatta a falakat.
A város visszafoglalása után 1427-ben Luxemburgi Zsigmond király itt tartott országgyűlést.
Hunyadi János 1455-ben engedélyezte a brassóiaknak, hogy a cenki vár romjait felhasználva újjáépítsék a város falait.
1467-ben Mátyás király, moldvai hadjárat idején Brassóban pihent meg.
A 16. században Brassó már fejlett, 8000 lakosú város volt.
1580 körül jelent Nireus (Nyirő) János nyomdász műhelyéből, az első Brassóban nyomtatott magyar nyelvű könyv, a Fons Vitae, Az életnek kútfeje.
1688-ban az Erdélyt megszálló osztrák sereg ostromolta a várost, amelyet Veteráni tábornok május 26-án a Fellegvárral együtt elfoglalt és felgyújtott.
II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején Brassó nem csatlakozott a fejedelemhez, ezért a kurucok a várost kifosztották.
1611. július 8-án itt szenvedett vereséget Báthory Gábor erdélyi fejedelem a moldvai vajda és a brassói szászok egyesült seregétől.
1849 márciusában pedig Bem, tábornok foglalta el. 1849. június 19-én a cári csapatok szállták meg, és a Fellegvárat egy napi ostrom után bevették. Ezután a város védelmi jelentősége megszűnt.
Andrei Șaguna kezdeményezésére, 1850-ben megalakult az első román nyelvű gimnázium, amely mai napig alapítója nevét ismeri.
Az első vonat 1873. március 30. haladt át a városon, később, 1879-ben megépült a Brassó–Bukarest vasútvonal.
1916. augusztus 28-án behatolt Brassóba a Román Hadsereg, A román hadsereg egy részét azonban megsemmisítették a Bertalan negyedben.
1940. november 10-én egy 7,4°-os (Richter skála szerinti) rázta meg a várost.
1943-tól 1944-ig az amerikai repülök több ízben is bombázták a várost.
1945 januárjában megkezdődött, a brassói szászok deportálása Szovjetunióba.
1977. március 4-én hatalmas, 7,2°-os (Richter-skála szerint) földrengés rázta meg a várost, amelynek következtében számos épület megrongálódott.
1986. augusztus 31-én újabb 7°-os (Richter skála szerint) földrengés volt.
1987. november 15-én Brassóban zavargások törtek ki a kommunista rezsim és Nicolae Ceaușescu ellen. A megmozdulást hamar visszaverték és számos felkelő ember eltűnt vagy börtönbe került.
1989. december 22-én, Temesvárt követve, Brassóban is elkezdődött a kommunista rezsim elleni forradalom, amely sok halálos áldozatot és sebesültet követelt.

Népessége:
1910-ben a városnak 41.056 lakosa volt, ebből 17.831 (43,43%) magyar, 11.786 (28,71%) román, 10.841 (26,41%) német.
2002-ben: kb. 300.000, belöle 258.042 román, 23 176 magyar, 762 cigány, 56 ukrán, 1 717 német.

Látnivalók:

A Cenk-hegyen még láthatók Brassovia várának alapfalai. Közelében még kivehetők az 1918-ban lerombolt Millenniumi emlékmű talapzatának maradványai. A Cenk 955 méter tengerszint feletti magasságú hegytömb, a Keresztényhavas északkeleti nyúlványa Brassó délnyugati részén, a város történelmi központjától délkeletre. Meredeken, több mint 350 méterrel magasodik a város fölé, a városkép meghatározó eleme. Szép kilátás nyílik róla Brassóra és a Brassói-medencére.
Megközelitése:
- Felvonó: Az 1970-ben épült felvonó a vízmű közeléből viszi fel az utasokat a csúcsra és vissza.
- Gyalog: Ugyanonnan indul, de 2950 méter hosszan, 25 szerpentinen keresztül kanyarog a piros háromszöggel jelölt út, amelyet 1837-ben építettek. Megmászása kb. egy órát vesz igénybe.
A város védelmét az északi oldalon levő Warte-dombon még két torony a Fekete és a Fehér torony látta el, amelyek ma is állnak.

A Fekete-templom 1383 és 1424 között épült, az egykori Magyarország legnagyobb temploma volt, eredetileg a Nagyboldogasszonynak volt szentelve. Déli kapuja felett Mátyás és Aragóniai Beatrix címere, a reformáció óta evangélikus templom. Háromhajós, gótikus csarnoktemplom. Hossza 89, szélessége 38, a hajó magassága 42, a toronyé 65 m. A főhajó nyugati és keleti végében 1656-ig valószínűleg két mellékkápolnája is volt. 1914-ig hét harangja volt, ezek közül akkor hármat leszereltek és ágyúnak olvasztottak be. 7300 kg-os nagyharangja a legnagyobb mozdítható harang Romániában és eredetileg 1514-ből származik, de az 1689-es tűzvész után és 1750-es lezuhanását követően, 1858-ban újraöntötték. 2001-ben újították föl Délkelet-Európa legnagyobb orgonáját, amely 3993 sípot számlál és 76 regiszteres. A berlini Carl August Buchholz építette 1836 és 1839 között. A templomban található a Törökországon kívüli Európa legnagyobb anatóliai szőnyeggyűjteménye. A 16–18. században készült 119 szőnyeget a Törökországot járó szász kereskedők vásárolták és ajándékozták az egyházközségnek. Ma a templombelsőt díszítik.A I. világháború előtt megkezdett helyreállítási munkálatai félbeszakadtak, végül hosszadalmas munkával, 1969 és 1999 között állították helyre.
A Fekete templom melett áll a nagy reformátor, Honterus Johannes szobra. A szobor 1898 –ból való. Honterust 1544-ben, Luther személyes ajánlására Johannes Honterust választották lelkészévé.

A városháza gótikus eredetű, 1420-ban említik először, a 18. században barokkizálták.
A régi városháza a Főtér közepén áll. Ma a Brassó megyei Történeti Múzeum fő kiállítóhelye. Városházaként először 1503-ban említették. 58 m magas tornyát 1515 és 1528 között fejezték be és négy fiatornyot is építettek rá, amelyek a város pallosjogát jelképezték. Óráját Georgius segesvári mester készítette 1528-ban.

Bertalan-templom a brassói szász evangélikus (de istentiszteleti helyként már nem működő) templom (németül Bartholomäuskirche) Óbrassó és a róla elnevezett Bertalan-negyed határán, forgalmas közlekedési csomópont mellett, a Gespreng-hegy alatt, a Hosszú utca (Langgasse, Stradă Lungă) végén áll. A déli kápolnájában középkori falfestmények találhatók. 2003 óta szász néprajzi kiállítás látható benne.

A Fellegvár (románul Cetăţuia, németül Schloß) a 64 méterrel a város fölé emelkedő, erdős Fellegvár-hegy tetején, 651 m tszf-i magasságban épült erőd. 1849. június 29–30-án kétszáz honvédból álló őrsége egy napig tartotta a bevonuló Lüders csapataival szemben. 1945 és 1954 között a Securitate börtönként[, majd 1975-ig a levéltár raktárként használta. 1975–1981-ben felújították.

Brassópojána: (románul Poiana Braşov, németül Schullerau) az üdülőtelep Brassótól 13 km-re, délnyugatra fekszik a Brassói-havasokban, a Keresztényhavas északi lábánál. Közigazgatásilag Brassóhoz tartozik. Románia egyik legjelentősebb téli üdülőközpontja, 12 sípályával.

Híres személyiségek:
Itt született 1498 körül és itt tevékenykedett Johannes Honterus evangélikus prédikátor, a szászok reformátora. Itt halt meg 1549. január 23-án. Szobra a Fekete templom déli oldalán áll.
Itt született 1861. március 27-én Koszta József festőművész.
Itt született 1887. november 14-én Áprily Lajos költő.
 


Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2013. január 6. Szerkesztette: Balázs István László
Nézettség: 1,694 Kategória: Erdély
Előző cikk: Bélesi – tó (Jósikafalvi viztározó) Következő cikk: Bucsin tető


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: