(Târgu Jiu)

Zsilvásárhely Havasalföldön, Olténia északi részén, közel Erdély déli határához, a Zsil-folyó völgyében. Gorj megye székhelye.

Népessége: 2002-ben 97 591 fő volt.

Történelme: 1426-ban már rendszeres vásárhelynek említik. A városban a középkorban és az újkor elején virágzott az állatkereskedelem, innen hajtották az állatokat a Vulkán-szoroson át Erdélybe. A kereskedelem nagyobb arányú fellendülését azonban a törökök megakadályozták. Eleinte Tudor Neagu bolgár bojár tulajdonában volt, akitől a város lakói megváltották magukat. A 16. században a Buzescu család birtokába került. A következő évtizedekben tűzvészek pusztították, ill. török csapatok dúlták fel. A 17. században bizonyos mértékű autonómiát kapott. Az első nyilvános iskoláját 1775-ben alapították, mely egyike a Regát legrégebbi iskoláinak. A város lakói mind a Tudor Vladimirescu vezette 1821-es, mind pedig az 1848-as forradalomban részt vettek. 1884-ben nyílt meg az a vasútvonal, amely megkönyítette a Bukaresttel és az ország más vidékeivel való érintkezést. Az I. világháború idején, 1916-ban súlyos csaták zajlottak a város környékén. A II. világháborúban internálótábor működött itt, ahol főként román kommunistákat tartottak fogva. A város iparosodása csak a II. világháború után indult meg (építő-, textil-, fémfeldolgozó- és faipar). Jelenleg – a válságba sodródó – olténiai szubkárpáti lignitmedencének a központja.

Látnivalók:

Brâncuşi szobrászművész alkotásai: A csend asztala, A csók kapuja és A végtelen oszlop azoknak a román polgári személyeknek állít emléket, akik 1916-ban szembeszálltak a német megszállással. A szobrokat 1938-ban fejezte be.