Fekvése: A Keleti Zsil (Magyar Zsil) folyó mentén, a megye déli részén, Petrozsénytól északkeletre, a Páring és a Surján-hegység között helyezkedik el.
Történelme: A középkor végén a malomvízi Kendefiek legelője terült el a helyén.
1840-ben a brassói Hoffmann testvérek és Maderspach Károly vetették meg szénbányászatának alapjait. 1859-ben a Brassói Bánya- és Kohótársulat nyitotta meg első bányáját.
1869-től keskeny nyomtávú vasút kötötte össze Petrozsénnyal. Két bányásztelep alakult ki, Petrozsényhez közel a Deák Ferencről elnevezett Deákbánya, feljebb az állam által alapított és Lónyay Menyhértről elnevezett Lónyaytelep (Lónya, románul Lonea). Petrozsénytől utóbbiig vasutat építettek. 1910-ben 1406 bányász élt a telepeken.
A bányákat 1894-ben a Salgótarján–Rimamurányi Rt. vásárolta meg.
A kitermelés 1943-ban 764 300t, csúcsévében, 1984-ben 1 255 240t, 1998-ban 504 000t kőszenet tett ki. 2002-ben még 2202 bányász állt alkalmazásban.
Népessége:
1910-ben 9271 lakosából 4381 volt román, 3261 magyar, 921 német, 483 szlovák és 177 főként szlovén, cseh és lengyel anyanyelvű.
2002-ben 24 023 lakosából 21 890 (91%) volt román és 1876 (8%) magyar nemzetiségű.