Újbesenyő


Újbesenyő

Újbesenyő, románul Dudeşti Noi, Temesvártól 13 km-re nyugatra fekvő község. 2004-ben kapott saját közigazgatást, miután kivált Kisbecskerek községből. Mai román nevét 1968-ban kapta, ugyanis a magyar (és régi román) neve a besenyők egykori ittlétére utal, s a diktátor korában a nem román történelmi utalásokat igyekeztek eltüntetni. A 2002-es népszámlálás zömmel románajkú lakosságot mutatott itt ki, a valamikor németek lakta faluban 45-en németnek és 35-en magyarnak vallották magukat.

Első ízben az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben szerepel. 1455-ben a Hunyadiaké lett, de később a Bessenyői Bornemisza- családnak is volt itt birtoka. A török hódoltság alatt elpusztult és sokáig pusztaként állott fenn. Az 1723-25. évi gróf Mercy-féle térképen is, Bessenova alakban, pusztaként van megjelölve. 1742-ben Temesvár város a temesvári kamarai igazgatóságtól öt évre bérbe vette és ekkor újból benépesült. Új német lakosai 1748-ban költözködtek ide és ekkor kapta az Új-, másként Német-Bessenyő nevet. 1758-60-ban magyar családok is telepedtek itt le. 1763-ban 104 új ház épült benne és 1763-65-ben a község új telepesekkel szaporodott. 1770 után francia telepesek is költöztek a helységbe.

1849. augusztus 7-én Dembinszky Henrik tábornok, a magyar sereg vezére táborozott itt. Augusztus 8-án újabb magyar csapatok érkeztek a helységbe. Másnap döntő ütközetre került a sor a magyarok és az osztrákok között a kisbecskereki és újbesenyői terjedelmes rónaságon. Újbesenyőn tartózkodott a magyarok utócsapata. A csata hevében a 3-ik császári zászlóalj berontott a községbe, mire a magyarok utóhada Szentandrásra húzódott. A lakosok az ütközet elől a község melletti halmok földüregeiben rejtőzködtek el; a honvédek azonban ellenséges katonáknak nézték őket és ágyúzni kezdtek rájuk, míg a tévedés kiderült. A község temetőjében sok elesett katona nyugszik, közöttük Boëta József, a császári hadak őrnagya.

Az elesett honvédek emlékére emlékoszlopot állított a falu lakossága.1 A falu határában 1905. szeptember 24-én felállított emlékoszlop felirata:

“A szabadságharc hőseinek 1848-49”

“Itt nyugszik a

Szabadságharc

54 névtelen hőse, akik

1849. aug. 9-én e helyen

lefolyt csatában haltak meg

hazájukért”

“A névtelen hősök

emlékét megörökítették

Újbesenyő község lakosai

1905. évben”

Az újbesenyői obeliszk

Az elfeledett, elhanyagolt obeliszkre, amelyet a helybeliek Dózsa emlékműként emlegettek, 2002-ben találtak rá a kukoricásban

az EKE Bánsági Osztályának, valamint a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság tagjai: Pálkovács István, (és a fényképen látható: G. Szabó László és Sztupár Zoltán.). Foto: Pálkovács István. A kőoszlop magyar szövegét ma már kiolvasni nem lehet, mert a lerakódásoktól eltompult, de még épségben van.2

A szöveg magyar és német nyelven szerepelt a kövön. A három méter magas carrarai márványból készült obeliszk Kapfer György temesvári kőfaragó mester munkája. Az emlékmű helyét Niesz Péter adományozta. A felavatási ünnepségről a Temesvári Hírlap 1905. szeptember 25-i száma tudósított.

 

Borovszky Samu, i.m. i.h., 120.o. Újbesenyő címszó alatt. 109

2 www.ekeban.home.ro/jelen/index-jelen.html – 29k - 110


Szerkesztés dátuma: szerda, 2011. szeptember 28. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 3,472 Kategória: Erdély » Bánát
Előző cikk: Temesvár Következő cikk: Újszentes


   







Tetszik  





Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: