Fekvése: A település Temesvártól délkeletre kb. 60 –re fekszik.

Nevének jelentése: Nevének talán a szláv lug ('liget') szóhoz lehet köze, de első említésekor, 1334-ben Lucas alakban fordul elő.

Története: Az első lugosi vár, a Lugosi kerület korabeli székhelye valószínűleg Zsidóvár vára volt. 1393 után a török elől menekülő bolgárok telepedtek meg itt. 1440-ben lett Hunyadi Jánosé.

1536-tól 1658-ig az Erdélyi Fejedelemség határőrvidékét alkotó Karánsebesi–Lugosi Bánság egyik székhelye, magyar–román–szerb, főként katonáskodó lakossággal.

1594-ben és 1599-ben a tatárok, égették fell a települést.

Véglegesen 1658-ban került török kézre, amikor Barcsay Ákos átengedte a bánság területét. Lakosságának zöme ekkor Erdélybe menekült. A század végén várát a nyugati oldalon kibővítették, területét ezzel megkettőzve. 1688-ban rövid időre a császáriak foglalták el, 1691-ben Thököly Imre foglalta vissza a törököknek.

Az 1699-es karlócai béke elrendelte várának lerombolását, amire 1716-ban, a törökök Lugosról való kiűzése után került sor végleg, 58 évig volt török uralom.

A szabadságharc alatt Bem csatatai 1849. április 19-én foglalták ell.

Egészen 1920-ig Lugos volt a bánáti románság kulturális és politikai központja. Ezt a szerepet nem a városban kis befolyású görög katolikus püspökségnek, hanem tehetős román iparos rétegének köszönhette (míg Temesváron nem élt jelentős román polgárság).

1926-ban Lugos az újjászervezett Szörény megye székhelye lett.

1968-ban pedig Temes megyéhez csatolták

1989. december 20-án, a temesvári felkelés híreinek hatására a központban eleinte 40-50 fős tüntetés kezdődöt, majd lővések is hallatszottak, 2 tüntető meghalt.

2002-ben 44 571 lakosából 36 968 (82,9%) volt román, 4262 (9,6%) magyar, 1279 (2,9%) német

- Itt született 1883-ban Lugosi Béla színművész.