Szent György-hegy


Szent György-hegy

Régi idők tanúja: a Szent György-hegy

A Szent György-hegy a Tapolcai medence területén fekszik, Tapolcától mintegy 5 kilométerre. E régió a Pannon-tenger elvonulása idején, körülbelül 3-4 millió évvel ezelőtt jelentős vulkáni tevékenység színhelye volt. Az egykori felszínviszonyokat mutató tanúhegy magányosan áll a medence közepén, szinte kettéosztva ezzel a területet. 415 méter magasba nyúló tetejéről gyönyörű kilátás nyílik az egész medencére, ezért is rendkívül közkedvelt kirándulóhely.

A szigetként kiemelkedő hegy alakja különleges, minden oldalról más-más „arcát” mutatja felénk. Keleti oldalról nézve jól kivehető a rajta levő horpadás, a Vércseszirt és a bazaltorgonák. Dél-délkelet felől láthatóak a különleges szépségű présházak, a Lengyel-kápolna, a nyugati oldalról pedig a már bezárt bányák, illetve innen is jól kivehető a hegy salakos csúcsa.

A magasba törő bazaltorgonák

A Szent György-hegy leghíresebb és leglátványosabb nevezetességei az északkeleti oldal bazaltképződményei, a 30 méter magasságot és 1,5 méter átmérőt is elérő „bazaltorgonák”. Az oszlopok keresztmetszete ellipszishez közelítő sokszög. Alakjukat a felszínre jutott láva kihűlésekor nyerték, amikor az összehúzódó anyag a bazaltlepény peremétől befelé haladva, a kihűlés irányára merőleges felületek mentén felszakadozott. A réseket az időjárás hatásai, a hőingadozás, a fagy és a szél egyre tágították, ami az oszlopok elkülönülését eredményezte. Ez a folyamat ma is tart. Az orgonasípok módjára sorakozó kőoszlopok néhol egymás mellett, néhol támaszték nélkül, magukban állnak. Az erózió ennek megfelelően erősen pusztítja, kerekíti, alakítja az oszlopokat, de a folyamat a homokos, agyagos pannon rétegeket sem kíméli. Az alapjukat vesztett oszlopok ledőlnek, törmelékükből kőfolyások, törmeléklejtők alakulnak ki.

                                      

                                                  A Szent György-hegy orgonasípjai.

Ahol a fagy az úr

A hegy egy másik különleges képződményt is rejt, a Jégbarlangot, amit a néphagyomány Sárkány-barlangnak is nevez, mivel úgy tartották, hogy Sárkányölő Szent György itt végzett a gonosz sárkánnyal. Mai elnevezése a helyi klímára utal, ez ugyanis az állandó fagy birodalma, nyáron sem tud teret hódítani a meleg levegő. A hegy oldalán ledőlt bazalttörmelék tömbjei között kialakult "üregekben" számos jégképződmény sorakozik. A kialakulása miatt inkább álbarlangnak tartott képződmény 32 méter hosszú és 10 méter mély.

A hegy földtani felépítése

Friss kutatások igazolták, hogy a hegy alapjának egy részét fillit (finom szemcséjű metamorf kőzet, azaz szilárd fázisban történő átkristályosodással jön létre) és agyagpala alkotja, melyekre vékony rétegben rakódott le a permi vörös homokkő. Ezek a rétegek a kürtő keleti oldalán helyezkednek el, amiből valószínűsíthető, hogy nem ezen a területen keletkeztek, hanem törések, vetődések mentén kerülhettek ide.

A hegy földtani felépítésében az alapot a Bakony leszakadt része képzi (a Tapolcai-medencéhez hasonlóan), e fölött helyezkedik el a felső-triászi dolomit. Erre az átkristályosodott dolomitra települt a miocén korban a szarmatai korú mészkő, mely a hegy alatt csak vékony rétegben található meg. Ezután az alsó és felső pannon rétegek következnek jól elkülöníthető sávokban. Legalul található a kavics és a konglomerátum, mely alul kovás, feljebb meszes cementezésű. E réteg vastagsága a Szent György-hegy alatt körülbelül 18-20 méter. Fölötte helyezkedik el egy agyagos réteg, amely 140 méter tengerszint feletti magasságig terjed. A legfelső pannóniai réteg homok és agyag váltakozásából épül fel, ez 260-290 tengerszint feletti magasságig terjed. Ezekre települt rá a bazalt a vulkáni aktivitás során, ami az alatta fekvő kevésbé ellenálló rétegeket megvédte az eróziótól.

A hegy vulkáni tevékenységének érdekessége, hogy több kitörése is volt. Először egy bazalttufa- (a bazaltvulkánnak kőzetté szilárdult hamuja) és agglomerátum réteg került a Pannon üledékre. Ennek a kitörésnek a következményeként létrejött egy bazalttufakráter a kitörési csatorna körül, melyet a csúcs aljában felhalmozódott bazaltomlás betakart.

A Szent György-hegy környéke

A hegy lábánál található település Hegymagas, mely a Balaton-felvidék egyik legősibb helye. Már a 11. századból találhatunk róla írásos emlékeket. A környék akkor még bővelkedett halban, különféle vadakban, valamint a jó földek és legelők biztosították az itt lakók megélhetését, akik korán felismerték a Szent György-hegy különleges adottságait a szőlőtermeléshez, és meghonosították a szőlőművelést. Számos pince található ma is ezen a helyen, ahol a turisták kedvükre ismerkedhetnek az itt termelt borokkal.

A másik, közelben fekvő falu a szintén történelmi múlttal rendelkező Raposka. Erről a kicsiny településről indul turistaút a hegycsúcsra, de maga a hely is érdekes a szüreti mulatságok és híres pincészetei miatt.


Szerkesztés dátuma: szerda, 2013. március 27. Szerkesztette: Mereteiné-Matosics Ágnes
Nézettség: 1,265 Kategória: Magyarország
Előző cikk: Székesfehérvár Következő cikk: Szombathely

Forrás:
www.zoldmuzeum.hu


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: