Hortobágy


Hortobágy

A Hortobágy szépségei

Petőfi „Az alföld” című versében méltán dicséri a pásztorok földjét, a vadregényes hegyvidékkel szemben, bár valószínűleg ebben a rajongásban a „hortobágyi kocsmárosné” jelenléte jelentős szerepet játszott. Az UNESCO Világörökség Bizottságának döntésében már annál kevésbé: a Hortobágyi Nemzeti Park jogosan szerepel a Világ Kulturális és Természeti Örökségének listáján 1999 óta, és az sem véletlen, hogy évről évre turisták hada özönli el, kül- és belföldről egyaránt.

Több száz évvel ezelőtt a terület képe még egészen máshogy festett. A ligetes sztyeppék területét a Tisza formálta tökéletes síksággá. Mára az ember a folyók szabályozásával és mocsarak lecsapolásával jelentősen beavatkozott a természet rendjébe, és a tavak-árterek kisebb foltokká zsugorodtak össze. A szabályozás előtti rendszeres áradásokat a szakemberek időszakos vízutánpótlásokkal biztosítják, melynek köszönhetően a nemzetközi jelentőségű fészkelő- és átvonulóterületek élővilága zavartalanul élvezheti a táj nyugalmát.

Az ártereken él az idős fák árnyékában a szekfűbogyó és a sövényszulák, a süntök. A holtágakban fordul elő a védett csomorka, fehér tündérrózsa és vízitök. A mocsaras, vizenyős részeken zsombéksás, mocsári gólyahír, mocsári nőszirom, a mélyebb vizekben sence, kolokán, tündérfátyol él. 

                 

Tündérfátyol a tó fenekén gyökerezik, levelei, virága innen kúsznak a vízfelszínre. Amikor virágzik, sárga szőnyegként terül el a vízen.

A változatos flóra gazdag és színpompás élőhelyet nyújt az itt élő vízimadaraknak, amelyek vadászata egész évben tilos. Több mint 330 madárfaj él itt, Hortobágy az ország elsődleges pihenőhelye a költöző madarak számára. Ősszel a darvak és vadludak vonulása számottevő. A nyílt vizek kedvelői a kárókatona, a barna rétihéja, a récék, szárcsák, a vörös- és a feketenyakú vöcsök, a kormos, a fattyú- és a fehérszárnyú szerkő. A sekély vizű nádasok a bölömbika, a kanalas gém, a batla, a nagy kócsag, valamint a nyári lúd számára jelentik az otthont és a búvóhelyet.

                 

A batla az íbiszfélék családjába tartozik, gázlómadár. Hazánkban fészkel,általában április végén érkezik és szeptemberig marad. 

A szikes talajon szintén gazdag növényvilág fejlődött ki. A sziki tölgyesek az oháti erdő és a Tilalmas erdő, melyek tavasszal a törpe mandula, a tavaszi csillagvirág és az odvas keltike virágzásának helyszínei, egyben a kék vércse, kerecsensólyom, a parlagi sas és a pusztai ölyv fészkelő helyei. A löszpusztagyepeket pusztai csenkesz, deres tarackbúza és kunkorgó árvalányhaj, valamint ligeti-, osztrák és réti zsálya borítja. Ritka növényei a magyar szegfű és a macskahere. A kurjánok halmain élnek az ürge, fürj, menyét és hermelinfajok. Itt él legnagyobb termetű madarunk, a túzok. Száraz, füves puszták madara a fürj, a fogoly, az ugartyúk, valamint a székcsér. A Hortobágy madárritkaságai a sziki pacsirta és a csíkosfejű nádi poszáta is.

                

A csíkosfejű nádiposzáta április végétől augusztusig tartózkodik hazánkban, a telet Afrika nyugati részén tölti.A mocsaras és szikes réteket kedveli. Fokozottan veszélyeztetett faj.Neve a fejét hosszanti irányban keresztező sötétbarna csíkra utal. 

Az itt felsorolt fajok csak töredékét képezik a nemzeti park sokszínű flórájának és faunájának, amit érdemes személyesen felfedezni. Ez a világ felüdülést jelent a városi nyüzsgés után. Jó látni, hogy a természet majdhogynem érintetlen állapotában maradt fenn.

                 

Az 1827-1833 között épült Kilenclyukú híd a Hortobágy folyó fölött ível át.A Hortobágy folyó különlegessége, hogy "folyótól folyóig folyó folyó". Egykor a Vörös-mocsárdéli túlfolyójaként szelte át a pusztaságot, és a Nagy-Sárrét mocsaraiba torkollt.Napjainkban innen ásott mederben továbbhalad a Berettyó régi medrébe,végül ismét egy mesterséges mederben éri el a Hármas-Köröst.

Az ember jelenlétére utaló Kilenclyukú híd, a nemzeti park jelképe, valamint a kunhalmok, ezek a középső rézkorban emelt őrdombok és temetkezési helyek, illetve a zsúpfedeles házak tökéletesen beleillenek a környezetbe. A hungarikumnak számító haszonállatok, mint a hosszúszőrű magyar racka, valamint a szürke marha, a puli, pumi, komondor és a kuvasz illenek a táj egyszerűségéhez, amely az ember és a természet harmóniájáról árulkodik, csakúgy, mint a Hortobágy minden porcikája.



Szerkesztés dátuma: szerda, 2013. március 27. Szerkesztette: Mereteiné-Matosics Ágnes
Nézettség: 1,464 Kategória: Magyarország
Előző cikk: Hortobágy Következő cikk: Izsáki Kolon-tó

Forrás:
www.zoldmuzeum.hu


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: