Alvinc vára (Winz, Vintu de Jos), a Maros folyó és a Pián patak találkozásánál, a hatszög alakú, rommá lett erődítményt Martinuzzi György váradi püspök, majd érsek, Erdély helytartója kolostorból építtette át várkastéllyá. 1551. december 17-én Ferdinánd zsoldosai itt gyilkolták meg, kincseit elrabolták, teteme hónapokig feküdt a várárokban. A négyszögletes, tornyos, vizesárokkal, felvonóhíddal, északi palotával épült várat hatszögű kastéllyá Bethlen Gábor bővíti (1610). Kapu, emeletes kastélyépület, sarokbástyák, tornyok erösítették. A mezővárosba telepítették le a habánokat (1622). A betörő török-tatár had 1661-ben elfoglalja, 1792-ben leég. Várurak: a király, a szász Universitas, Szapolyai János, Radul vajda (1526), Hazárdi Miklós, Majláth István, György barát, Báthory
Gábor, Károlyi Zsuzsanna, a fejedelmek, a kincstár, a gyulafehérvári káptalan (1715).
Pár lépésre a romoktól Árpád-kori, majd a 14. században bővített hatalmas református templomot találunk, a Maros túlsó partján pedig a borbereki 14. századi romtemplom áll.
A Borberek / Vurpăr melletti várhegyen találjuk a római castrumra épült Zebemik vár romjait, amely szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos, ágyús sziklavár volt.