Babócsán, a Tibold nemzetség korai birtokközpontjában három erődített hely, azaz vár létezett a középkorban.
Babócsa Török-vár
A Rinya bal partján a XI-XIII. században épült az a Motte-típusú kis földvár, amely a mai római katolikus templomnál lévő magasabb domb várának, a későbbi "Török-várnak" az úgynevezett "elővára" volt. Az 1231-től a Tibold nembeli Bodor fiai Jakab, Kozma és Petke birtoka volt. Az 1340-ben kelt oklevél szerint Pál országbíró előtt Keményi Konrád, Baja és "Baboucha vocatas in Comizazu de Baranya"-t 100 márkáért Becsei Töttösnek adta el, 1369-ben már a Babócsai család birtoka volt. A vár első okleveles említése 1450-ben tűnik fel "Castrum Babolcza" alakban, mely 1474-ben a Báthori család birtokába került. A történeti kutatások tanúsága szerint 1555-ben Báthori Andrásé és testvéréé a vár, melynek őrsége Selpi István s Budaics János vezetése alatt 250 emberből állt, de abban az évben elfoglalta a török. A vár feladása miatt Báthori a két hadnagyot elfogatta és halálra ítélte, de sikerült börtönükből megszökniük. Egy év múlva, 1556 júliusában Zrínyi Miklós, Nádasdy Tamás és Stanich Horváth Márk vezetésével a magyarok visszafoglalták Babócsát, és Perneszy Farkast nevezték ki a vár kapitányává.
Szigetvár eleste után 1566-ban Szokoli Musztafa nagyvezér mintegy 20000 főnyi sereggel ostromolta Babócsát, melyet segítség hiányában az őrség kénytelen volt feladni. Az 1568-69. évi török zsoldlajstrom szerint 558 fő volt az őrség létszáma. A törökök 1595-ben Zrínyi György, Hajmássy Kristóf és Herberstein Zsigmond hadainak közeledtére a várat elhagyták, így az kardcsapás nélkül jutott vissza a magyarok kezére. A vár kapitányává Zrínyi Horváth Miklóst nevezte ki, míg a magyar katonaság hadnagya Hajmássy, a németeké Urmüller lett. A török újabb támadásaitól Végh Gergely alkapitány 1576-ban még meg tudta védeni a várat, de 1600-ban az oszmán seregnek 3 napi ostrom után sikerült elfoglalnia, kiktől csak 64 év után, 1664-ben Zrínyi, a költő szabadította fel. A vár ezután hadi jelentőségét vesztve pusztulásnak indult, köveit a lakosság az építkezésekhez széthordta.
Ma a várdombot és környékét erdő és sűrűn növényzet borítja. A felszín fölött falmaradványok nincsenek, de a felszínen szétszóródott tégla, tégladarabok találhatók, és néhány vihartól kidőlt fa gyökérzetében felszínre került falmaradványok láthatók a várdombon.
A Rinya jobb oldalán található e két vár ellenerődje a Basa-kert, másképpen a Nárciszos vára, amely téglalap alakú, 4,3 hektár alapterületű, s 7 kör alakú bástyával rendelkezett. Dr. Magyar Kálmán 1984-1992 között itt folytatott kutatásai során tárta fel a Tibold nemzetség korai, XI-XIV. századi udvarházát és kegyúri monostorát, a temetővel és a hozzátartozó településekkel. Innen kerültek elő az Árpád-kori Babócsa falu és középkori mezőváros házai, valamint román és gótikus egyházának, temetőjének fal-és sírmaradványai, illetőleg különböző leletei.
Az úgynevezett Basa-kertet a tatárjárás után, de inkább a XIV. század elejétől erődítették meg. Ezután a különböző korban keletkezett erődítések, a bal és a jobb parti három vár előbb a középkori birtokközpont, majd 1526 után Babócsa végvárának egységes védelmi rendszerét képezték.
