A 16. század elején félelmetes rablólovag vár emelkedett a Gerence völgyében az É-D-i irányú kereskedelmi útvonal fölé. A rablófészek lakói örökös fosztogatásaikkal tartották rettegésben a vidéket…..
A Podmaniczky-vár, vagy más néven Bakonyújvár a 434 m magas Várhegy gerincén állt. A szabálytalan négyszög alaprajzú külső, és a papucsra emlékeztető belső várat 1529-33 között építette a Podmaniczky család. A két részre tagolt vár a Tönkölös hegy keskeny gerincén volt megközelíthető. Helyén egy ókorban épült földvár állt, melynek két 10 méter széles sáncárka között építették fel a szabálytalan négyszög alakú külső várat egy kőbástyával és az udvarán a várfalhoz épített lakóépületekkel. A külső vár falainak hossza 18, 30, 30, 25 méter. A külső vár zárta el a hegynyereg felől a könnyű megközelítés útját. A külső sáncárkon felvonóhíd ívelt, amely boltozatos várkapuba torkollott. A külső vár túlsó oldalán lehetett megközelíteni a nagy méretű, kb. 7000 négyzetméter alapterületű, belső várat, ami 185 méter hosszú és 28-56 méter váltakozó szélességű. A várfalakhoz épültek az őrség és a várnagy szállásai és a kastély.
A Podmaniczky család a királytól adományként kapta a vidéket. A Podmaniczky család tagjai, feltehetően Rafael és János építette a várat 1529 és 1533 között. Urai rettegett rablólovagok voltak, akik a Gerence-völgyön átvezető É-D-i irányú kereskedelmi utat fosztogatták. Rendszeresen kirabolták többek között a zirci ciszterci kolostort és templomot is. A pozsonyi, majd 1543-ban besztercebányai országgyűlés száműzte a Podmaniczky családot és elrendelte a vár lerombolását. A legenda szerint a vár ostromához a királyi csapatok a szemközti Táborhely-hegyen sorakoztak fel, a harcok után pedig az elesetteket a hegy lábánál három halomsírban temették el. A hagyomány szerint az egykori rablóvár kulcsa a pannonhalmi apátságban van. 1545. évi nagyszombati országgyűlés viszont a Podmaniczkyakat "a hűtlenség vétke alól felmenti, mert a király kegyelmébe visszatértek".
A 18. század elején még tekintélyes várromokról tesznek említést a források, azonban ma már csak a várfal kisebb szakaszai kivehetőek. Az egykori várat, ill. a Tönkölös-hegyet helyenként (a Nagy-Somhegy oldalában még jól kivehetően) kettős, késő bronzkori sánc köti össze a Nagy-Somheggyel. E sáncok Somhegypuszta feletti szakaszát Podmaniczkyak útjának nevezik, mert a szájhagyomány szerint Bakonyújvár hírhedt urai ezen lovagoltak váraik között, méghozzá fordítva megpatkolva lovaikat, hogy senki ne tudja, éppen merre járnak.
A XVIII. század elején a még tekintélyes várrom állt az Esterházy család birtokában.
