Csókakői vár


Csókakői vár

Az apró házak fölé magasodó, festői erdőktől övezett vértesi sziklatetőn még ma is őrködő romok 1999-ben ünnepelték 700. ,,születésnapjukat,,, legalábbis 1299-ben történik először említés a vár létezéséről, amikor István alországbíró e falak tövében keltezi a pécsi káptalan ügyében kiállított oklevelét: 

,, Datum subtus castrum Choukaku ,, 

Csókakő vára különleges régészeti – műemléki érték: Fejér megye lényegében egyetlen középkori eredetű, s a török hódoltság idején is használatban maradt vára. A ,,klasszikus,, lovagi hadviselés idején emelt sziklavár a végvári harcok korára már nem tartozott a kulcsfontosságú erősségek közé: így a 16-17. századi modernizálódások- a régészek nagy örömére- középkori részleteit alig tüntették el átépítésekkel.  

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy Csókakő vára a 13-16. század folyamán a térség Székesfehérvár utáni legjelentősebb hatalmi- igazgatási központja volt, a megye területének csaknem egynegyedére kiterjedő váruradalom székhelye. Ugyanakkor egyike azon kevés erősségeknek is, melynek pusztulása nem kötődött a Habsburg várrombolási hullámhoz, csupán az évszázados elhanyagoltságból adódó enyészettel kellett megküzdenie. A török távozásával a Hochburg-Lamberg grófi család kezére került vár az 1800-as évekig viszonylagos épségben állt, csak ekkortól vette kezdetét közönséges állagromlása, spontán lepusztulása. Jóllehet – amint azt már a bevezető sorok is érintették –1299-ben esik először említés a vár létezéséről, jó okunk van feltételezni, hogy az már évtizedekkel korábban is állt. Mint ismeretes, az 1241-42. évi tatárjárás alapvető változásokat hozott a király és az úri nemzetségek viszonyában. 

A tatár pusztítások egyik legkeservesebb tanulsága volt ugyanis a korábbi királyi politika tarthatatlansága vár-ügyben. Az uralkodói kézben lévő föld – fa szerkezetű, rosszul védhető ispánsági várak korszerűtlensége és csekély száma, továbbá a lakosság végső menedékéül szolgáló és a helyi katonai ellenállást biztosító kővárak hiánya hatalmas népirtást idézett elő, az országot védhetetlenné tette.

E konzekvenciák levonása után döntött úgy IV. Béla király (1235-1270), hogy elrendeli kővárak építését. Ennek megfelelően 1242 és 1270 között 55 új vár épült az országban, s ezek fele már magánkézen volt. Az ország védelmi ereje ily módon jelentősen nőt, ugyanakkor azonban megteremtődtek azon alapok, melyek a majdani tartományúri törekvéseket felélesztették, előrevetítve a központi királyi hatalom gyengülését és hanyatlását. E várépítési hullám éreztette hatását a Vértesben is. A Csák nemzetségi központ körül valóságos védőgyűrű épült ki, mely már nemcsak a külső hódítókkal, hanem a királyi akarattal is képes volt dacolni.  

E várak sorába tartozott Oroszlánkő, Gesztes, Vitány és Csókakő (később Gerencsér vár) is. E várak mindegyike a Csák nemzetség valamely ágának kezén volt. Vagyonuk védelmére, hatalmuk hirdetésére és biztosítására. Eltartásukról - Szabolcs vezér egykori vértesi birodalmának az örökösödési rend szerinti felaprózódott részei– váranként, átlag 10-15 falu váruradalommá szervezett csoportja gondoskodott. Csókakő várhoz tartozó falu: Váralja a mai falu őse. Mindezek Csókakő várának születése szempontjából fontos kérdések.

 Hogyan is nézett ki a 13. században a vár? A mai község északi peremén, egy kelet – nyugati irányban hosszan elnyúló, 363.5 méter magas sziklahát félszigetszerűen kinyúló végén áll, mintegy 5o méterrel emelkedve a környező sík szintjei fölé. A három oldalról rendkívül meredek, természetes sziklafalaktól védett várplatót nyugati oldalán mesterségesen levésett sziklaárokkal, illetve szurdokkal határolták le a 13. századi építők a hegyvonulat többi részétől. Ez nem csupán a védelmet erősítette, hanem a falakhoz szükséges természetes kőanyagot is biztosította egyúttal. 

A ma ismert teljességében is viszonylag kicsi, alig 2ooo m2 alapterületű várnak csak elenyésző töredékét alkotta az alsó vár szintjei fölé mintegy 8-1o méterrel emelkedő felső vár, a 13.századi mag. Építési módjáról megállapítható, hogy a mesterek szinte minden rendelkezésre álló sziklaalakulatot felhasználtak az építkezésre, ami kihatott a vármag kissé szabálytalan alaprajzára. A falakat sokszor egyenesen a csupasz sziklára ültették , más szakaszokon viszont alapozási árkokat véstek a sziklaágyba. A hegytető szikláinak szintkülönbségét – a falak bizonyos magasságig való megemelése után – kiegyenlítő sóderágy betöltésével tüntették el, amire aztán az agyagból tapasztott padló került.

 

A nagyjából téglalap alakú, kb. 28x15 m-es kiterjedésű, kelet –nyugati irányban elnyúló együttes meghatározó eleme a várudvar északkeleti sarkán álló, szabálytalan trapéz alaprajzú, 2,5 m-es falvastagságú ,és legalább három szintes öregtorony. A tornyok egyébként szinte minden középkori várban megtalálhatók, általában az erősségek legvédettebb, nehezen megközelíthető, s legmagasabb pontján, többnyire a vár legkorábbi részeként. Legfelső emeletükről állandó őrszem vigyázta a környéket és ostrom idején ez jelentette a védők utolsó menedékét. A toronyhoz nyugatról- a várfalhoz támaszkodva – két helyiséges lakásra alkalmas téglalap forma kétrészes palotaszárny csatlakozott. A palotaszárny beosztása máig találgatásokra ad okot, ugyanis csak az öregtorony felőli része igazi lakószoba méretű, a másik -a leválasztott hegy felé néző- csak kamraféle, bástya, vagy inkább egy kétszintes tornyocska lehetett. Az öregtorony és palota együttestől délre terül el a szabálytalan téglalap alaprajzú várudvar. Kerítőfalának délkeleti sarkát az építők erősen lekerekítették, s e közel félköríves szakaszt két pontján is támpillérrel erősítették meg. A várudvar kerítőfalának délnyugati sarokpontja még tisztázatlan (két évszázaddal később kápolna épült rá). Maradványainak feltárása a következő évek feladata lesz. Ugyanezen ásatási ütem adhat választ a 13. századi vár eddig nem lelt bejárati helyének tisztázására is (feltételezhető, hogy az alsóvárból induló sziklába vésett lépcsősor folytatásában lehetett).  

A várudvar közepét a nagyjából négyzetes alaprajzú ciszternaház foglalta el, benne kerek kettős kávájú ciszternával. Miután a magas sziklatetőn forrás nem fakadt, s kút fúrását a kőzet vastagsága nem tette lehetővé, csak ez a megoldás kínálkozott a vízhez jutásra. E nélkül a vár népe nem élhetett meg. A ciszterna vízzel való feltöltését részben a várhoz tartozó falvak jobbágyai (hordóban szállították), részben a közeli épületek csatornáinak esővize biztosította. Magát a vizet tároló belső aknát a sziklába vésték majd kifalazták, a víz elszivárgását egy külső káva falazása és a két káva közé rakott sárga agyag vízzáró-szigetelő rétege akadályozta meg.

Csókakő tehát kicsiny volta ellenére – stratégiai előnyeivel, nehéz megközelíthetőségével, s az íjászat korában ha nem is bevehetetlen, de feltétlenül súlyos áldozatokat követelő falaival – számottevő erőt képviselt a térségben.

Az Árpád-ház kihalása utáni anarchikus korszakba három király vetélkedett egymással a magyar trónért. Emlékeztetőül: a nápolyi Károly Róbert /1307-1342/, a cseh Vencel /1301-1305/, és a bajor Ottó /1305-1307/. 

A porondon győztesként maradt Károly Róbert hamar felismerte Csókakő kulcsszerepét. A tartományurakkal folytatott harcok megtanították arra, hogy a ma hűséges hívei néhány év múlva akár ellenfelei lehetnek így ezek kezén sem hagyhatók meg a fontos várak. Így 1326-ban biztonságosabbnak látta, hogy az országos főutakat ellenőrző, a koronázó székvárostól, Fehérvártól alig 20 km-re emelkedő várat megszerezze a Csákoktól. Csókakő ura ekkor már nem István, hanem fiai Péter és ifjabb István, akik ekkor Csókakőt (más várakkal együtt: Gesztes, Bátorkő, Csesznek), a hozzájuk tartozó falvakkal, pusztákkal együtt a király Tolna megyei uradalmaira cserélték el. Ezzel Csókakő a királyi várak sorába került. A vár fontosságát bizonyítja, hogy várnagyai mindig a király legbizalmasabb, legkipróbáltabb hívei közül kerültek ki. A vár a királyi birtoklás időszakában alig fejlődött, legfeljebb a tulajdonváltás első éveiben. A 14.századi Anjou-királyság időszakában a vár ,,honor ,,– javadalomként működött (,,honor,,: állami tisztség meghatározott időre , címmel járó javadalommal, egy vagy több várral). Ugyanekkor-az öregtorony és a ciszternaház falaihoz igazodva, azokat felhasználva – a várudvar keleti vége is beépült: vagyis a toronyhoz új, kissé szabálytalan, trapéz alaprajzú palotaszárnyat csatoltak.

 

Jelentős változást hozott a vár életében a 15. század, Zsigmond király 1430 szeptemberében Csókakőt és uradalmát immár nem tetszőleges idejű honorként, hanem élethossziglani használatra Rozgonyi István temesi ispánnak és örököseinek adományozta. Ezzel Csókakő királyi vár – korszaka lezárul. A korszakváltás megdöbbentő erővel jelenik meg régészeti, építészettörténeti vonatkozásban is. A vár Anjou-kori ,,Csipkerózsika-álmát,, robbanásszerű, dinamikus fejlődés építkezés, és bővülés követi. A vár alapterülete hirtelen a duplájára nő, modernizálódik. A 13-14. századi vármag köré –jóval nagyobb embertömeg és lóállomány tartására alkalmas , számos kaszárnya- épületet, raktárt, műhelyt és istállót befogadó- alsóvár épül ki (régészetileg még nem feltárt).

 

 

 

 

 Az alsóvár legismertebb pontja a kaputorony. A huszonnegyedik órában megmentett, omlásnak indult falaiban a várrom legimpozánsabb részletét tisztelhetjük. A hajdan legalább két-, de inkább háromszintes torony építészeti szempontból országos jelentőségű emlék. A félköríves alul kerékvetős kapu hármas védettségű. Szinte sértetlenül találták meg rajta mindazon részleteket, amelyek alapján 2012-ben a középkori felvonóhidas kaputorony szerkezetét, technikai megoldásait, működését rekonstruálták. A művészi gonddal faragott és összerakott keretező kőelemei a belső oldalon leereszthető csapórács számára ,,vezető sínként,, kiképzettek, fölöttük megfelelő kőfészekkel a felhúzó lánc vagy kötél számára.

A rács mögött pedig kétszárnyas vasalt fakapu lehetett (előkerültek a kőből faragott perselykövek). A kapu külső síkját felvonóhíd zárta le, előtte kővel kifalazott több mint 4 m mély farkasveremmel (megvannak a küszöb szintjén a felvonóhíd forgótengelyét hordozó perselykövek). A kapukeret élszedett, alsó harmadában gúlás (piramis-forma) élmegállítású lábazati díszítése nem hagy kétséget afelől hogy a kapu és az alsóvár építése Zsigmond korabeli. 

A felső vár nyugati főfalának tövében -a felsővár és alsóvár közt magassági szintjében is köztes, önálló egységet jelentő teraszon– ugyanekkor épült meg a várkápolna.

A téglalap alaprajzú, kicsiny, középkorban viszonylag ritka, észak déli irányítású kápolna a felső várba vezető lépcsősor nyugati oldalán épült meg. A déli oldal gótikus ablakainak könyöklő keretköve eredeti helyén található ma is, mint ahogy a szentélyrészt kijelölő diadalív pillérei. Ennek lábazati díszítése pontosan megegyezik a kaputoronynál találtakkal. A 15. század közepe utánra tehető átalakítás során a felsővár délkeleti sarkának belső síkját, továbbá a ciszterna külső káváját falköpenyezéssel erősítették meg, s egy várfalhoz bekötő támfallal is megtámogatták.  

Rozgonyi István és fia János alig használták a várat állandó lakhelyül, inkább a királyi udvarban lehettek és várnagyaik kormányoztak (Néhány név szerint: Bártfai István 1427-37, Gergelylaki Miklós fia Sandrin 1442-46, Bödögei Balázs fia Benedek 1442-43 és Isten Demeter és Kálnai Mátyás 1453.) A Rozgonyiak csókakői birtoklása viszonylag rövid ideig tartott – fiú örökösök hiányában a család kihalt. 1490-re csak leány leszármazottak voltak találhatók: Klára, Apollónia és Borbála. A három leány ellenében II.(Jagelló) Ulászló (1490-1516) hamar érvényesíteni akarta érdekeit ezért a várat előbb Corvin Jánosnak adományozta, majd azt visszavéve Rozgonyi Klára férjének Egervári László horvát bánnak, annak halála után az új kérőnek Kanizsai Györgynek és fiának Lászlónak.

A vár birtoklásért folyó verseny tovább folytatódott és eltartott az1520-as évekig. Kanizsai László 1522-ben végleg megkapta a csókakői várat és uradalmát adóság fejében. Csókakő ura , az 1525-ben országbírói rangra emelkedett Kanizsai László nem sokkal később meghalt. Két árvát Ferencet és Orsolyát hagyta maga után. Nevelésüket nagynénjük a Kanizsai család leghíresebb tagja Dorottya vállalta magára (Magyarország ,,nagyasszonya,, temette el a mohácsi csatavesztés halottait 1526-ban). Ferenc hamar követte apját, így 1532-re az alig 12 esztendős Orsolya vált az utolsó Kanizsaivá, hatalmas vagyon, így többek között Csókakő örökösévé és úrnőjévé. Ekkor jegyezte el őt a nála 22 évvel idősebb Nádasdy Tamás. Házasság kötésük 1534 után, a vár birtokosa, 1537-ben horvát bán, 1552-ben országos főkapitány, majd nádor. Ő alapította a sárvári híres iskolát. A zavaros török időket kihasználva a várat 1537-ben Bakity Pál váratlan rajtaütéssel elfoglalta és birtokolta a török megjelenéséig.

Az 1528-ban készül uradalmi összeírás szerint a vár siralmas képet mutat. Fegyverzete még van, (ágyúk, puskapor), működik a vár alatti nagygazdaság (allódium), befolynak még a várra fordítható vám- és erdőhasználati jövedelmek, de maga a várfal és épületek düledeznek. Egyetlen épület áll csak a várban, melybe eső esetén be lehet húzódni. Némi javítás csak a ciszternánál tapasztalható. Külső kávája új szögletes kőkeretezést kapott, s a víz szennyeződésének csökkentésére cölöpszerkezetű tetőzetet. Csókakő vára nem túl sok eséllyel nézett szembe a közelgő török hódítókkal. Szulejman szultán 1543 tavaszán meghirdetett és végrehajtott hadjárata célja volt Buda, Székesfehérvár, Esztergom háromszög birtoklása a köztük lévő kisebb várakkal (így Csókakővel) együtt.  

Vélhetően Székesfehérvár elfoglalásával egy időben (1543 augusztus), vagy azt követő évben kerül sor Csókakő elfoglalására is. Akármikor is történt, a vár – rövid megszakításokkal – közel százötven évig volt török uralom alatt. A török hódírók ugyan hamar felismerték a vár stratégiai jelentőségét, de – ismert hátrányai miatt – a vár már soha nem nyerhette vissza középkori katonai súlyát.

A törökök számára nem volt értelme a tűzfegyverek korában korszerűtlenné vált erősségben a költséges és munkaerő-igényes átfogó modernizálásnak, csupán részleges átalakításokról beszélhetünk a stratégiailag elengedhetetlen pontokon. Ilyen építkezésre vonatkozóan egyértelmű írott forrásokkal rendelkezünk: 1618-ban a vár erődítési munkáihoz Nyúl község jobbágyait rendelték ki robotra, 1643-ban tápi jobbágyok dolgoztak a várkút mélyítésén. A török átalakítások valódi léptéke a kerítő falak változásaiban ítélhetők meg elsősorban. Mindenek előtt az omladozó falakat kijavították a keletkezett lyukakat kőomlásokat befalazták. Az északnyugati Árpád-kori saroktornyocska ötszögletű sarokbástyává épült át, az öregtorony továbbra is uralta a felső várat.  

Ennek keretében került sor a felső vár jelentős területi megnövelésére, melynek során az eredeti funkcióját elvesztett kápolnát a felső várhoz kapcsolták (terében műhelyt üzemeltettek). Ezentúl azt csak a felső várból lehetett megközelíteni az ablak elé és a lépcsősorra falat emeltek. Mindez az 1602 utáni évek számottevő tüzérségi megerősítésével függhet össze (új ágyúállások szükségessége). A már ismert várleírások az alsóvár sűrű beépítését jelzik (őrszobát, pincét, kazamatát, műhelyeket, kaszárnya épületet, istállót stb.), s más elszórt utalások is konkrét épületek előkerülését sejtetik. Evlia Cselebi török utazó írja 1664. évi látogatásakor, hogy a várban mecset áll (III. Murád idején épült 1574-94). Az 1690 évi leírásból tudjuk, hogy Ibrahim aga, dizdár új kutat vágatott a várba robbantással, de vize gyakran elapadt. A török időszak egyértelmű eredménye az alsóvár kaputornya elé emelt szabálytalan patkó alakú elővédmű a ,,barbakán,,.Megépítése a 15.századi kaputoronyhoz vezető középkori előtér – falazott bevezető út és a farkasverem- elbontásával járt együtt. A barbakán északi oldalán gyalogos (lovas) közlekedésre alkalmas kapu került kialakításra (a karlsruhei vártérkép is jelöli 1690). 

Az 1582. évi összeírásban végre feltűnik a Váralja név is, törökkori nevén Csóka város. A név sokat elárul a középkorban virágzó település hajdani jelentőségéről, sajnos a valóságban a tényleges állapot sokkal siralmasabb, a település lakatlan, a gazdaságot a környező falvak népe műveli bérleti rendszerben. Eme lehangoló helyzetből adódik Mór falu újra feltűnése is, mely mind jobban átveszi a környék gazdasági szerepét.

A vár történetében nevezetes események zajlottak a 17. század elején, a ,,békés,, török uralmat megtörték az 1601-ben bekövetkezett hadi események. Áprilisban hatalmas vállalkozásra szánta el magát a bécsi hadvezetés Filipe Emanuel Mercouer herceg parancsnokságával 18 ezer fős sereg indult Székesfehérvár megvételére. Szeptemberben mindössze két ágyúlövés elegendő volt, hogy Csókakő vára 20 főnyi török katonája és mintegy 150 fő civil megadja magát. Szeptember 20-ra Székesfehérvárt is feladták a török védők. A vár és a koronázó város ezzel csaknem egy esztendőre visszanyerte szabadságát. A győzelmet még nevezetesebbé tették azok a hadiesemények melyet a török felmentő sereg ellen vívtak, az úgynevezett csókakői avagy sárréti csatában. Mátyás főherceg a csókakői táborból érkezett e nagy győzelem helyszínére. 

Végezetül meg kell említeni, Brindisi Szent Lőrincet (1559-1619), a tudós Kapucinus szerzetes, kora egyik legnagyobb hitszónokát és diplomatáját, kinek nem kis szerepe volt a Katolikus Liga létrejöttében. A ,,szent tábornoknak,, is nevezett olasz szerzetes kivette részét a sárréti csatából. A móri kapucinus templom mennyezetfreskója őrzi emlékét. Az 1680-as években a csókakői vár alatt haladó fehérvári hadi úton mind többször tűntek fel a környéket felderítő és nyugtalanító magyar portyázó csapatok. Megkezdődött a török magyarországi kiűzése, a csókakői helyőrség lassan visszaszorult várába –1686 szeptember 2-án felszabadult Buda is-, közeledett a vég. 1687 október 16-án többhónapos blokád és éheztetés után Tüzes Gábor ferences szerzetes három bombája elegendő volt, hogy a vár védői délután három órakor kitűzzék a fehér zászlót. A kapu ezután már hamar megnyílt: 68 török katona és családjaik (97 asszony és 39 gyermek) vonult ki a várból, ennyien próbálták 20 ágyújukkal védeni az -egyébként jól felszerelt– erősséget. Csókakő 143 esztendős török uralom alól szabadult fel. Az igazi fegyvernyugvás azonban csak 1688 május 19-én Székesfehérvár felszabadulásával következett be.

Azonban alig köszöntött be a béke Fejér megyében, Csókakő máris új meglepő szerepben tűnt fel, az eljövendő kuruc időket előrevetítve. Csókakőn és Palotán kizárólag magyar hajdúk és huszárok állomásoznak akik az itteni németekkel kegyetlenebbek és ellenségesebbek voltak, mint a törökök. Megnyugtató végkifejletet csak 1690 hozza meg, amikor megszűnt Csókakő erődítés lenni, az osztrák hatalom számára gyanússá vált helyőrsége elvonult, hadifelszerelését elszállították.1695-ig még néhány török várbörtöneként használták, egyetlen zsoldos katona őrzése mellett. 

Az utolsó török rab távozásával Csókakő várkorszaka végleg lezárult, hogy átadja helyét a majd évszázadokig tartó, szomorú enyészetnek.

 

 


Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2013. március 3.
Nézettség: 4,519 Kategória: Varaink, kastélyaink
Előző cikk: Csobánc vára Következő cikk: Csővár vára

Forrás:
varbarat.freeweb.hu


   







Tetszik  





Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: