Szarvaskő vára (Döbrönte)


Szarvaskő vára (Döbrönte)

1242 évi mongol hadjárat (a tatárjárás) a Bükköt is megtépázta. A Sajó melletti Muhinál, Batu-kán serege szétverte a magyar hadakat, és a király menekülni kényszerült. A mongolok felismerték IV. Bélát és üldözőbe vették, aki a Bükk rengetegébe vette be magát. Az apátfalvi kolostornál a Forgách testvérek siettek a király segítségére és az egyik fiú élete árán sikerült is feltartóztatni az üldözőket és megmenteni a királyt. A király nem feledkezett meg a megmentőiről. Az egri püspökséget is ekkor erősítették meg kővárral. De ez idő tájt épültek a környék erősségei is,(Szarvaskő, Cserépvár, Dédes, Sirok stb) az esetleges újabb támadások visszaverésére, a lakosság megmentésére.


IV.Béla királyunk, aki a tatárjárást megelőzően ellenezte a várépítést, de a tatárokkal szembeni tehetetlenségünket tapasztalva, megváltoztatta a véleményét. A magyarországi várépítések az ő politikájának köszönhetően terjedtek el gyors ütemben. A tatárjárás teljesen felkészületlenül érte az országot. A mindent elsöprő támadásaik csak a várakkal szemben törtek meg amikkel szemben pedig ők voltak tehetetlenek. Ezért IV.Béla elrendelte, hogy az egész országban, az arra alkalmas helyeken, az erre képes uraságok, földbirtokosok, püspökök várakat építsenek, ahová szükség esetén a lakosság bemenekülhet, és ott biztonságosan védekezhet.

Ha az erre alkalmas hely a király hatalma alatt áll, adassék azoknak, akik várat építenek. A vár építésben az egész ország nagy lelkesedéssel vett részt, és csodálattal adóztak IV.Béla egyéniségének, akinek volt lelki ereje megváltoztatni az előbbi téves politikáját. Az 1220-as évekig csak a király emelhetett várakat. (1242-ig Magyarországnak csak 17 vára volt, de 1400-ban már 329) 1242-ben a törvény alapján, II.Kilit egri püspök (1224-1245) is engedélyt kért a királytól vár építésére. Az engedélyt IV.Béla 1248-ban adta meg Lampert püspöknek (1246-1275) , (ugyanis II.Kilit püspök 1245-ben meghalt), hogy Kerekku=Kerekkő, vagy Fyzerkew=Füzérkő helyeken sziklavárat építsen.

A várak, különösen a kis hadierővel rendelkező várak építésére legalkalmasabb helyek, a környezetüktől elváló sziklahegyek, hegyfokok, az un sasfészkek. Ilyen sziklavár volt Szarvaskő vára is. Szarvaskő várát az irodalmi források alapján 1261-1295 között építették. IV.Béla 1261 évi adománylevele még nem említi, de az egri káptalan 1295.évi határjáró okmánya már megnevezi.(Árpádkori Új Okmánytár X.201. A továbbiakban ÁUO).

Szarvaskő vára az egri vár egyik É-i elővára volt Cserépvárával és Dédesvárával együtt. Eger NY-i elővára Sirok volt, de K-i elővárának lehet tekinteni Diósgyőr királyi várát is. Ezek a várak egymással és más felvidéki várakkal lovas futári kapcsolatban voltak, de sürgős esetben használták a füstjelzést is, ha gyorsan közeledett az ellenség.

A várat a XIII. századtól kezdődően. Püspökvárnak, Mentsvárnak, Tarisznyavárnak is nevezték. A vár parancsnokát, a várnagyot (Praefektus castri) az egri püspök nevezte ki, akinek hatalma a püspöki váruradalom területére terjedt ki. A várnagynak a váron belül bírói hatalma is volt. A várőrség pedig a vár védelmén kívül még rendészeti feladatokat is ellátott. Ellenőrizték, védték a szarvaskői várat, őrizték a Tárkányban dolgozó rabokat, irányították a váruradalom gazdaságát. A várnagy a püspök bizalmi embere volt, nem katonai szakértő, akit rovóként és adószedőként is alkalmazott.

Az 1493-ban íródott Bakócz-kódex szerint a várban egy várnagy és két helyettese parancsol. A két alvárnagy feladata volt a vár védelmének szakmai megszervezése, a folyamatos védelem biztosítása, irányítása. Békeidőben 7-10 puskás, zavargások, háború idején pedig 14-20 fő védte a várat. A vár fenntartása érdekében és az itt szolgálatot teljesítő várőrség élelmezésére, az egyes közeli községeket a püspök-földesúr a várhoz csatolta és így alakult ki. Szarvaskő váruradalma amelyhez Bakta, Bátor, Bocs, Deménd, Fedémes, Kerecsend és Szarvaskő-alja települések tartoztak. Ezekben a falvakban élő jobbágyok a sziklavár urainak adóztak, robotoltak, hosszú évszázadokon át. Az egri püspök szarvaskői váruradalmához 213 porta tartozott. A vár uradalmi központ is lett. A várnagy uralkodott a hozzárendelt falvak felett, ahonnan sokszor keserű panaszok és lázadó indulatok szálltak a hatalmaskodó várúr felé. A várnak közigazgatási szempontból semmi köze nem volt a falukhoz.

Szarvaskő vára alatt nem táboroztak nagy seregek, nem folytak súlyos védelmi harcok, a vár sok évszázados krónikája mégis gazdag történelmi eseményekben, romantikus történetekben, hatalmi önkényességekben, jeles egyházi, világi személyiségek jelenlétével tragikus eseményekben. A Bakócz-kódex szerint 1493-ban egy kőműves mester javítja a vár három kapuját, a tornyokat, a folyosókat, az emeletes pincéket és a vár alatti halastavat.

Pécsi István az 1983-ban írt „Üzennek az ősök” című munkájában a következőket írja:

„Amint elhagyjuk Felnémetet, egy páratlan szépségű völgybe érünk. Az utazó megbabonázva ér a hegyekkel körülzárt Szarvaskőbe, amelyről túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy Magyarország egyik legszebb hegyi faluja, amelynek fő nevezetessége az elbűvölően szép panorámája és a falu fölé tornyosuló, meredek oldalú sziklahegy, amelyre épült a XIII.sz. második felében Szarvaskő vára, egy csodálatos sasfészek.”

Pásztor József, a neves vártörténész így magasztalja Szarvaskő várát:

„Három oldalról iszonyú szakadékok, és óriási sziklatömbök védik és csak K-ről köti össze egy hegynyak, de az is szakadékon át, amelyet a vár építésekor egy felvonóhíddal hidaltak át, kötöttek össze az elővárral."

Montedegói Albert Ferenc a Heves és Külső Szolnok vármegye leírásában így ír:

„Ez igénytelen kis helységnek a vár szerzett történelmi nevezetességet, amely a falu felett É-ra, egy magas és meredek sziklára épült, amely nem a nagyságával, mint inkább fekvésénél fogva volt csodálatos panorámájú erősség."

A sziklahegy gerincének teteje a Ny-i végén alig 2-3 m széles volt. A D-i, DK-i oldalát függőleges sziklatörés határolja. ÉNy felől a gerinc pár métert kevésbé lejt és csak ezután következik a függőleges letörés a Pyrker út felé. ÉK-i végén a gerinc kb. 15 m-re kiszélesedik. Ezt a gerincet az ÉNy-i oldalon kb. 10 m-el szélesítették meg és így alakult ki a belső vár alapterülete, amelynek hossza 68 m, szélessége a DNy-i végénél kb. 14 m, az ÉK-i végénél pedig kb 26 m volt. A vár alapjának ÉK-i végénél és a DNy-i végénél még ma is találhatók fal maradványok. A vár DK-i végénél még ma is láthatók a kör alakú nagytorony alapjának maradványai, amelyek kb. 10 m mélységig nyúlnak le, a függőleges sziklafal rései közé. A torony belső átmérője kb. 3,5-4 m volt.

A belső várat ÉK felől is függőleges sziklafal határolja, az aljában árokkal, amelyet 12-13 m mélyen vágtak a sziklába. Az árok külső fala is függőleges szikla, ennek magassága 4-5 m. Az árok szélessége 11 m. Az árok mindkét vége meredek hegyoldalban végződik. Az árok ÉNy-i végén természetes, árkos, meredek sziklafal fut le egészen az Eger-patak medréig. Ezt az árkot valószínűleg felhasználták az építőanyag rövid úton történő felvontatásához. A várárkon túl következett az elővár, amelyet ÉK-felől egy külső várárok védett. A két árok pontosan jelzi, az elővár hosszát, amely 27-33 m között változott. Az elővár szélességére nincs pontos adat. A DK-i oldalon ugyan van egy éles perem, de alatta 2 m-el egy bizonytalan körvonalú mesterséges terasz is van. Az elővár ÉNy-i falának a helyét ma már nehéz meghatározni, így az elővár szélessége kb.25-30 m lehetett. Az ÉK-i külső várárok hossza kb. 35-40 m, szélessége 25-30 m, mélysége pedig 4 m körüli lehetett.

Sugár István szerint Szarvaskő várának két kapuja volt. A külső kapu a felvonóhíd alatt, a belső kapu, vagyis a nagykapu a felvonóhíd felső végénél volt. Egyes források szerint volt még egy harmadik kapu is, de ennek pontos helyét nem sikerült megtudnom, az biztos, hogy a belső várban volt. Valószínű, hogy egy biztonsági bejárat volt arra az esetre, ha meghibásodik a felvonóhíd. A belső várban a leltárok és egyéb leírások alapján a következő építmények, házak, helyiségek voltak:

Háromemeletes pince, nagy torony a vár DK-i szélén, kis torony a vár DNy-i végén. A tornyok figyelő helyek, őrhelyek voltak és a bástya szerepét is betöltötték. Volt a várban az intézőnek háza, a várnagynak, alvárnagynak és az őrségnek lakása. Volt konyha, sütőház, kápolna, saját belső kútja, vendégháza, füstölője, malma, börtöne.

1417-ben és 1438-ban Szarvaskő várnagyáról tesznek említést az oklevelek, de sajnos név nélkül. Szarvaskő vára a XIV-XV. századokban fokozatosan veszítette el az építésekor neki szánt szerepet, az újabb tatárbetörés elhárítását, a védelem szerepét. Békeidőben egyre inkább a Bükk-hegység É-D-i átjáró útjának ellenőrzésére, valamint az egri püspökök és főpapok és jeles vendégeinek pihenésére, szórakozására szolgált a nagy vadászatok idején, betöltve a romantikus vadászkastély szerepét. A várban állandó jelleggel a várőrség és a vámszedők tartózkodtak.

Voit Pál kutató szerint Szarvaskő várát 1378-ban valószínűleg felkereste Nagy Lajos király is, amikor Szilvásváradon vadászott. Estei Hippolit (Ippolító d’ Este) egri püspök (1497-1520), esztergomi bíboros, Ferraro hercege, Modéna kormányzója és hercege, az egyik legősibb itáliai család tagja, aki nagyműveltségű férfiú volt, vendégeivel többször járt Szarvaskő várában, mert szenvedélyes vadász is volt. Kíséretének idegen tagjai mindig megcsodálták ezt a szép, mesébe illő, romantikus várat. Együtt vadásztak, a vadászat után pedig megcsodálták a terítéken lévő óriás vadkanokat és azt a medvét, amelyet Hippolit püspök dárdával ejtett el Szarvaskő környékén. Kapor Elemér is megemlékezett erről az eseményről, a „Medvevadászat Szarvaskőben” című írásában. Ebben teszi fel olvasóinak a kérdést, hogy „Ki látott már püspököt veres nadrágban és sárga kordován csizmában?”

Az 1420-as évekkel kezdődően Eger lett az ország huszitákkal (Husz János, az 1415-ben megégetett cseh vallásújító mozgalmának követői, akik a római katolikus egyház ellen harcoltak) szemben álló legfontosabb végvára, az ellenük indított támadások kiinduló helye. Ebben az időben Eger elővárainak, így Szarvaskőnek is az a feladat jutott, hogy védjék a Felvidékről Egerbe vezető legfontosabb utakat. 1442. április 1-én Talafúz kassai huszita vezér váratlanul rajta ütött Eger várán. Az ilyen váratlan támadások megelőzése, a közelgő husziták megállítása, -legalább is rövid időre- az érkezésükről szóló jelentések időbeni Egerbe juttatása (jelzésekkel, futárokkal) volt az egyik legfontosabb feladata Szarvaskő várának, ill. a várőrségnek. Szarvaskő vára ebben az időben a Felvidékről Egerbe irányuló kereskedelmi forgalom legfontosabb kapuja, bástyája lett, amelyet erős őrséggel és fegyverzettel láttak el.

Hédervári László (1447-1468) és az őt követő egri püspökök: Beckensloer János (1468-1474), Rangoni Gábor (1475-1486), Dóczy Orbán (1486-1492), Bakócz Tamás (1493-1497) és Estei Hippolit (1498-1520) szarvaskő várának birtokos urai, a székhelyükhöz közel álló, vadászatra kiválóan alkalmas, csodálatos természeti környezetű várat pihenésre, vendégfogadásra, vadászatra alkalmas várkastéllyá alakították át, kényelmessé tették, szépítették.

Szarvaskő várának átalakító építkezéseiről tudósítanak Bakócz Tamás egri püspök számadás könyvei: „1493-ban a vár kőből épített kapujánál, az igen fontos saját vízgyűjtőjénél és a füstölőnél levő toronynál végeztek kőfaragó és falazó munkákat, de más helyeken is folytak építési munkák, mint a kőből falazott verem építésén, a kapunál levő folyosón, a felvonóhíd két láncának a szerelése, a kápolna melletti malom építése, stb. Ezek a bővítő, felújító, módosító munkák világosan bizonyítják, már Bakócz Tamás ezt a várat a maga és vendégei számára is lakhatóvá, kényelmessé kívánta tenni. A várnagy 1435-1438 között Szilágyi Gergely volt. Az írásos források az ő nevét említik először. 1441-től Vaj Pál majd 1496-tól Keczer Imre volt a várnagy, aki egyúttal Eger alvárnagya is volt. A váruradalomhoz tartozó falvak, valamint a vámszedőhely adói biztosították a vár fenntartását, fejlesztését, átalakítását. Azért a vár békeidőben sem állt fegyvertelenül. Az 1508-as évben 5 puska, 10 szakállas puska, 2 tarack ágyú és az ezekhez tartozó kőgolyók, 8 db nagyobb számszeríj, 19 lándzsa és egy üst tartozott a vár fegyverzetéhez.

A vár őrségének életét, a váruradalomhoz tartozó falvak adóügyeit a várnagyok irányították. A három részre szakadt országban Szapolyai János magyar és I.Ferdinánd Habsburg király csapatai vívták elkeseredett harcaikat, a koronás uraik érdekeiért, de a maguk javára is pusztítottak, raboltak, gyilkoltak.A mohácsi csatavesztés után, Szapolyai János király, 1527-ben elfoglalta Szarvaskő várát, amelyet Erdődy Simon püspöknek adományozott. A püspök a testvérét, Erdődy Pétert nevezte ki várnagynak. 1527-ben Eger, majd az 1528.évi tavaszi hadjárat során egész Heves megye Ferdinánd kezébe került, azonban Szarvaskő vára ekkor még mindig János király híveinek, Erdődy Péternek és Erchy Ferencnek kezében volt.

A Kassa alatti Sinán Ferdinánd vezérei teljes győzelmet arattak János király felett. A nagy győzelem után, Ferdinánd vezérei jókora tüzérséggel, hadiszerrel érkeztek Szarvaskő alá és ostrom alá vették a várat. Az ostromot Syladhy Doctor Péter vezette és rövid idő alatt,(1528 április) be is vette a várat. A várnagyai foglyul estek, akiket az egri várba vittek. Szalaházy Tamás egri püspök (1527-1537), 1528-ban Horváth Ferencet, Ferdinánd egyik vezérét nevezte ki Szarvaskő várnagyává. Horváth Ferenc úgy viselkedett, mint egy rablóvár kapitánya, aki kegyetlenségeivel, harácsolásaival rettegésben tartotta a váruradalom lakosságát és még a béli apátságot is hatalmába kerítette.

A hatalomra vágyó várnagy úgy gondolta, hogy holtáig uralhatja a vidéket. Még Szalaházy püspök is, aki kinevezte, kénytelen volt meghátrálni előle. Horváth azonban még többre vágyott és megsarcolta még a váruradalmához nem tartozó falvakat is (Mónosbél, Mikófalva, Bélapátfalva). Úgy gondolta, hogy amíg hiányzik a rendet teremtő központi hatalom, azt tehet amit akar. Még az országgyűlésben is többször panaszt tettek ellene, de ő bízott az erős kapcsolataiban, és nem is tévedett. A béli falvak lakói, még a XX. században is haragudtak a Szarvaskőiekre, Horváth Ferenc hatalmaskodásai miatt, de hát ez az önkény a szarvaskövieket is ugyanúgy sújtotta.


Szalaházy püspök, Horváttól 20 ezer forint kölcsönt kapott, aki fedezetül a váruradalomhoz tartozó hét falut zálogként Horváth kezére adta. Ettől kezdve Szarvaskő vára Horváth kezén maradt és még János király kapitányai sem voltak képesek visszafoglalni. Szalaházy püspök 1536 végén meghalt. Horváth, a püspökkel kötött szerződésének érvényesítése végett a helyhatósághoz fordult, és a kormányzószék 1536.március 11-én kiadta az elismerését, mely szerint: „Horváth Ferenc a hűségére bízott várat, e legnehezebb viszonyok között is megoltalmazta, sőt a vár kiadásait a sajátjából fedezte, és hogy a püspök bizonyos összeg fejében a várat is eladta a nevezettnek, azon kötelezettséggel, hogy azt Ferdinánd király hűségében meg is fogja tartani. A kormányzószék biztosítja a nevezettet, hogy a püspökkel kötött egyezséget a király is jóvá fogja hagyni, ezért a vár a nevezettől el nem vétetik, amíg a jogos követelése, kellő számadás szerint kielégítve nem lesz”

Bár a két ellenkirály között, hosszas vajúdás után Váradon, 1538.február 24-én létrejött a béke és a híveik között is látszólagos nyugalom állt be. Szarvaskő vára azonban továbbra is Horváth Ferenc kezén maradt. Frangepán Ferenc egri püspök (1538-1543), hogy Szarvaskő várának törvényellenes birtoklását megszüntesse, és ott az egri püspök jogai érvényesüljenek lépéseket tett, de Horváth Ferdinánd király hívei körében erős védelemre talált. 1538.június havában a Pozsonyban tartott országos tanácskozás Ferdinánd figyelmébe ajánlotta Horváth Ferencet és javasolta, hogy a megye fizessen neki évenként 1000 Ft-ot, a zálog összege törlesztésére. Horváth azonban a királyi parancs ellenére is tovább birtokolta a várat.

Az 1545.február 2-án Nagyszombatban megtartott országgyűlés, végre elrendelte, hogy Szarvaskő vára az illetéktelenül bitorlák kezéből kivétessék és jövedelmei az egri vár fenntartására fordíttassék, Szarvaskő vára pedig romboltassék le. A rendek tehetetlen dühükben így akarták megszüntetni Szarvaskő várának illetéktelen birtoklását, de ez is elmaradt. 1548-ban Szarvaskő várának az ügye is közelebb került a megoldáshoz, amikor Oláh Miklós lett az egri püspök (1548-1553). Oláh püspök mint kancellár gyorsan akart elbánni Horváth-tal, akit maga elé idéztetett azzal, hogy adja el a várat és a hozzá tartozó birtokokat. Horváth azonban azzal állt a kancellár elé, hogy az ő ügyében csak egy rendes bíróság ítélkezhet, mert Szarvaskő és tartozékai zálogként kerültek a birtokába, amit a király is elismert. Ekkor aztán alkura fogták a dolgot és ez sikerre is vezetett, mert 1549.márc.11-én Dobó István már átvehette a várat, ahová várnagyul Szalkay Balázst nevezte ki.

Dobó István kapitány, Szalkay Balázs várnagyon keresztül tartotta kapcsolatait a felvidéki vármegyékkel, várakkal. Amikor a török óriási erővel ostromolta Eger várát, Szarvaskő vára a futárok, kémek, követek pihenőhelye, átmeneti szállása volt. Eger első, nagy és dicsősséggel végződött ostroma 1552. szept.11-én kezdődött és október 18-án fejeződött be, a török sereg csúfos elvonulásával. A török sereg létszáma kb.100 ezer fő volt, a várvédőké pedig 2012 fő. A török sereg vezérei: Ali pasa, Arszlán bég, és Veli bég. Eger várának kapitánya Dobó István, helyettese Bornemissza Péter. Ekkor Szarvaskő vára sem került török kézre, bár a falu lakosságának jelentős része elmenekült. Amikor Verancsics Antal került a püspöki székbe (1557-1569) Szarvaskő várnagyának Gadóczy Gábort nevezte ki 1558-ban.

Egy jelentés 1558-ban a vár elhanyagolt állapotáról számol be, megállapítva, hogy a várnagy Gadóczy Gábor nem csinál egyebet, mint a várhoz tartozó falvak jobbágyait fosztogatja. A jelentésből az is kitűnik, hogy a püspök úr köteles gondoskodni az épületekről és a hadiszerekről is, mivel elődeihez hasonlóan a várat saját hasznára kívánja fenntartani. Ezért azt javasolják a királynak, hogy figyelmeztesse az egri püspököt, hogy kötelessége az erődítések elvégzése. 1564-ben Mágocsy Gáspár lett Eger várának a kapitánya és akkor Szarvaskő várának az irányítását is rábízták, az egységes és eredményesebb működtetés érdekében.

Szarvaskő várában mint már említettem börtön is volt. Kezdetben csak belső használatra, de később súlyos bűnelkövetőket is tartottak itt zárva. A vár melletti Akasztódomb eredeti neve Akasztófadomb volt, és ez a helynév is arra utal, hogy itt törvényes kivégzéseket is tartottak.

Amikor Mágocsy Gáspár 1564-ben átveszi az egri és egyúttal Szarvaskő várának az irányítását, leltár készül. A leltározók végigjárták a vár minden helyiségét, s a talált hadieszközöket, mindennemű tárgyat, élelmiszert megszámolnak, feljegyeznek. Ez a ránk maradt dokumentum ad igazán valós képet, a szemtanú hitelességével, az alapterületében kicsiny, de jól tagolt és felszerelt várról, annak belső szerkezeti felépítéséről. A következőkben szó szerint idézem ennek a leltárnak a tartalmát.


Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2013. március 3.
Nézettség: 2,157 Kategória: Varaink, kastélyaink
Előző cikk: Szarkavár (Solymár) Következő cikk: Szászvár vára

Forrás:
szarvasko.hu


   







Tetszik  

Megjegyzések

Bükki Gyöngyvér Cecilia
kedd, 2013. március 19. 06:26
Gratulálok, nagyon jó összeállitás!





Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: