Árva vára


Árva vára

Az Árpád-házi királyok uralkodása alatt ez a vidék a hatalmas kiterjedésű nagy-zólyomi erdőispánsághoz tartozott, kis lélekszámú szláv lakosságának a királyi ispán parancsolt.

Első, napjainkig fennmaradt okleveles említése 1235 előttről való, amikor II. Endre király a Synk nevű hívének adományozta oda a Tátra hegységtől Ny-ra lévő erdőségeket. Az ő leszármazottai a tatárjárás borzalmai utáni nagy várépítési hullámban emelték egy keskeny sziklagerincre Árva várának korai magját. A nemzetség tagjaiból Mikó és Detre viselték a zólyomi ispán hivatalát, tőlük 1254 előtt IV. Béla király elcserélte a felépített erősséget, amely fontos határvárnak számított.

Az Árpád-házi uralkodók 1301-es kihalása után anarchikus belháború tört ki a hatalom birtoklásáért az országrésznyi területeken parancsoló bárók között. A Zólyomi nemzetség ismét visszaszerezte Árva várát, de rövidesen meg kellett hódolniuk a Trencsén várából egész felvidéki tartományt erőszakkal létrehozó Csák Máté oligarcha előtt. Befolyását csak az 1312-es rozgonyi csata után vesztette el, amikor Csorba Domokos fia, Doncs mester átpártolt a nápolyi trónkövetelőből magát magyar királlyá felküzdő Anjou Károly Róbert mellé. Jutalmul kinevezték zólyomi erdőispánnak, amelynek területe ekkoriban még magába foglalta a későbbi Árva, Zólyom, Turóc, Liptó vármegyéket.

Korabeli forrás szerint az 1330-as évekre benépesült ezen vidék is, egy várjobbágy családra átlag két ekealj, vagyis 100 hektár szántóföld jutott, de a hegyvidéken jelentős bevételi forrást jelentett még az állattartás is. Árva vármegye ennek ellenére ritka lakosságú volt, összesen hat települést írtak össze a római pápa adószedői 1332-ben. Maga a vár királyi határerősségként működött, bár Nagy Lajos viselve a lengyel koronát is, békesség honolt a tájon. A királyi várnagyok sora csak Luxemburgi Zsigmond uralkodása alatt szakadt meg, aki Oppelni László hercegnek és feleségének zálogosította el 23 ezer aranyért. 1410-től már a Vág völgyében több váruradalmat birtokló, az uralkodó feltétlen hívének számító lengyel származású Stibor pozsonyi ispán majd erdélyi vajda zálogát képezte.

Legsötétebb korszakát 1454-től élte, amikor a szintén lengyel származású Peter Komorowsky kapta meg, aki színleg Utószülött V. László királyt támogatta, de a valóságban messze környéken rettegett rablólovagként űzte garázda tetteit. Jan Giskra cseh huszita zsoldosvezért támogatta a harcában, melyet az ellentábornak parancsoló Hunyadi János kormányzóval vívott. Viszonylagos békesség köszöntött be 1462-ben, amikor Giskra vezér meghódolt Hunyadi Mátyás király előtt, aki kegyelmet adott Komorowsky rablólovagnak is, aki megtarthatta árvai váruradalmát. 1471-ben azonban a magyar uralkodóval elégedetlen főnemesek Kázmér lengyel hercegnek ajánlották fel a trónt, aki csapataival átlépte a határt. Csatlakozott hozzá többek között Komorowsky, de a tervük még abban az esztendőben csúfos kudarcot vallott. Rövidesen eljött a bosszú órája, a pártütő várúr ellene felvonultak a királyi csapatok, Liptóújvár és Likava bevétele után Árva következett. Az erődítménybe bezárkózó Komorowsky nem bízott a védekezés sikerébe, így tárgyalásokat kezdeményezett a sereg vezérével. Végül a királyi megbízottak nyolcezer aranyért megvásárolták tőle a sasfészket, sőt még a harcedzett helyőrséget is az uralkodó zsoldjába fogadták.

Árva a továbbiakban ismét királyi kézbe került, 1484-ben itt vetették fogságba Mátyás parancsára az addigi kegyeltjét, Váradi Péter kalocsai érseket, fő és titkos kancellárt. Hunyadi Mátyás király törvénytelen fiának, Corvin Jánosnak adományozta oda, abban bízva, hogy az ország legnagyobb földesuraként majd esélye lesz megszereznie a koronát is. Ez nem következett be, mivel Jagello II. Ulászló került a trónra, sőt a Felvidéken hatalmas területeken birtokos Szapolyai István nádor kaparintotta meg a herceg legtöbb javait is, köztük Árva várát. 1526 után Szapolyai János király zálogba adta Kosztka Miklós várkapitánynak, aki támogatta a harcában. Az 1530-as évekre azonban Habsburg Ferdinánd, akit szintén magyar királlyá koronáztak győzött a Felvidéken, így Kosztkának is be kellett hódolnia előtte. Árvát azonban megtarthatta egészen 1546-ban bekövetkezett haláláig.

Tíz esztendővel később Thurzó Ferenc főúr jutott a birtokába, aki feleségül vette Kosztka Borbálát, az egyik leányági örököst. A házasság érdekessége, hogy Ferenc úr előzőleg nyitrai püspökként katolikus főpap volt, de megakadályozandó, hogy férfiágon kihaljon a családja, a római pápa engedélyével kilépett az egyházi rendből és így megnősülhetett. Ettől fogva új, fényes korszaka kezdődött a fenyőrengetegekkel körbevett árvai erősségnek. Az eredetileg kereskedelemmel és nemesércbányák víztelenítésével, valamint a Fugger céggel közös rézbányákat működtető család több tagja is magas állami méltóságokat ért el, tárnokmester, országbíró, királyi helytartó és két nádor is kikerült közülük. Az árvai uradalmak 6 mezővárosra, 75 falura és 80 ezer hold birtokra terjedtek ki. 1561-től Ferenc úr utasítására megkezdődött az erősség reneszánsz stílusú átépítése, ami 1610-ig tartott. A Thurzó família végül 1621-ben Imrével halt ki férfiágon, a továbbiakban a Habsburg császár és király által kinevezett Illésházy Gáspár igazgatta az árvai várbirtokot. A XVII. század második felétől a marhakereskedelemből meggazdagodott Thököly István került az árvai főispán hivatalába, amellyel együtt megkapta a várat is. István úr azonban belekeveredett a Wesselényi Ferenc nádor által szervezett Habsburg elleni összeesküvésbe, melynek megtorlására 1670 decemberében császári katonaság fogta ostrom alá a várában. Ágyúk hiányában azonban csak kiéheztető blokáddal próbálták megszerezni a várat. A császári parancsnok megadásra felszólító levelét a védők visszautasították. Thököly Imre, a várúr fia még régebben Erdélybe szökött, a parancsnokságot a súlyosan beteg, idős Thököly István vezette. Végül az ellenállás csak a halála után tört meg, a védők - szabad elvonulás fejében - megnyitották a kapukat a császári csapatok előtt, akik bevonultak Árva várába.

Az elhunyt Thököly István főnemes testét császári parancsra majdnem 9 hónapig temetetlenül hagyták, utána pedig nem Késmárkra, hanem csak helyben engedték eltemetni a Thurzó família sírboltjában. Heister császári tábornagy - szinte kivételként ebben a vészterhes időszakban - pontos leltárt készített a talált értékekről, és készpénzről, ennek alapján küldték fel Bécsbe a közel 3 millió Ft (!} értékű vagyont. Alig két esztendő múlva a fellázadt környékbeli jobbágyok Pika András vezetésével megszállták a 30 főnyi zsoldos által védett várat. Rövidesen azonban a túlerővel megjelenő katonaság visszavette, Spork generális pedig az elfogott 24 falusi bírót kegyetlenül kivégeztette. 1678-ban rövid ideig ismét láthatta egykori ura, a Felvidéken győzelmeket arató Thököly Imre, akinek kurucai kardcsapás nélkül vonultak be. Árva vára túlélte a magyar erődítményekre kimondott felrobbantási parancsot, mivel akkoriban a földesurai a Habsburg-ház rendíthetetlen híveinek mutatkoztak.

1703. novemberében a befagyott Árva folyón váratlanul átkelt kuruc felkelők megrohamozták az alsóvárat, amit elfoglalva a kezükre került a védők élelem és lőszerkészletének nagyobbik része. Ezzel az ellenállás értelmetlenné vált, a bemenekült turóci nemesek csatlakoztak II. Rákóczi Ferenc táborához. Az utolsó hadi események 1709 tavaszán zajlottak a magas sziklacsúcsot koronázó erődítmény körül, amikor Babocsay Ferenc várkapitány sikerrel támadta meg az ostromra felvonuló császáriak hadoszlopát, de végül a túlerő elől kénytelen volt a sasfészekbe húzódnia. Mivel azonban rövidesen elfogyott az élelmiszere, feladta a posztját. Szerencsére ekkor sem rombolták le, hanem visszakapták az Erdődy és Pálffy főúri családok, akik közül kerültek ki az árvai főispánok is.

A sok évszázados épületekben továbbra is laktak, így karbantartották. Az 1800-as évben kitört hatalmas tűzvész pusztítását is kijavították Zichy Ferenc gróf, az uradalom főkormányzója utasítására. 1852-ben az a hír járta, hogy a várba fog látogatni maga Ferenc József osztrák császár is, erre a tulajdonosok sietve helyreállították a romladozó részeit. Az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legelső Vármúzeumát nyitották meg falai között 1868-ban, amely korszerűsítve napjainkban is működik, hűen mutatva be az ide érkező seregnyi látogatónak Árva várának régi históriáját és környezetének élővilágát.

 


Szerkesztés dátuma: hétfő, 2013. március 4.
Nézettség: 4,351 Kategória: Varaink, kastélyaink
Előző cikk: Aranyosmeggyes vára - (Szatmár megye) Következő cikk: Az aszódi Podmaniczky-kastély

Forrás:
varwebaruhaz.blogter.hu


   







Tetszik 2 és még 2 tag kedveli





Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: