Appony vára


Appony vára

Appony várának romjai a Nyitra folyó völgyére néző Tribecs hegység egyik, 333 méter magas nyúlványát koronázzák. Valamikor az 1300-as esztendő előtt, a királyi adományként kapott földbirtokon, egy védelemre alkalmas ponton építette fel a Csák nemzetség Appony várának korai magját, a kis alapterületű belsővárat, annak legmagasabb pontján egy úgynevezett éllel ellátott henger alakú toronnyal. Első, napjainkig fennmaradt okleveles említése 1300-ból származik, ekkor Csák nembeli Csák báró birtokát képezte. A földesúr halála után a Felvidék korlátlan hatalmú oligarchája, Trencséni Csák Máté nagyúr örökölte meg, aki a várat az 1321-ben bekövetkezett haláláig szilárdan a hatalmában tartotta.

Ezt követően a váruradalom a királyi Kamara kezelésébe került át. 1389-ben az örökös pénzzavarral küszködő Luxemburgi Zsigmond király elzálogosította Serkei Dezső bárónak. Három esztendő múlva már - Cseklészért cserében - örökbirtokul Cseklészi Miklós nemes úr három fiúsított leányának (Angelika, Margit, Anna) és férjeiknek (Turóci Benedek, Zselizi Vesszős Tamás, Őri Péter) adományozta oda az uralkodó. A férjek közül Őri Péter lett az Apponyi nemesi família őse, akik az erődítményt annak fennállása alatt végig birtokolták.  

 

 

1430-ban a Morvaországból rablóhadjáratra indult husziták elfoglalták, és rövid ideig megszállva tartották. Mivel idáig nem ért el a török hódoltság, Appony mindvégig megmaradt katonai szempontból jelentéktelen magánvárnak. Bár 1542-ben ágyúrondellával erősítették meg, jelentősebb ostromló sereg ellenében védhetetlen maradt. Miután 1612-ben a földesúri família két reneszánsz kastélyt is létesített a völgybeli jobbágyfaluban, a lakásnak már kényelmetlenné váló középkori erődítményt csak háborús veszély esetére tartották meg, mintegy végső menedékül. Egy korabeli forrás szerint 1645-ben az egész vár leégett, ezután lakói végleg elhagyták. Az azóta eltelt évszázadok alatt Appony vára erősen romlásnak indult, falai és épületei részben leomlottak. Lassan újra birtokba vette a természet, maradványait csak a régmúltra kíváncsi turisták keresték fel.  

A legutóbbi esztendőkben azonban örömteli változás történt ennél a műemléknél, mert egy lelkes várbaráti csapat összefogott megmentése érdekében, kiirtották a mindent elborító bozótot, majd szakértői segítséggel megkezdték a pusztuló falak konzerválását.


Szerkesztés dátuma: hétfő, 2013. március 4.
Nézettség: 2,438 Kategória: Varaink, kastélyaink
Előző cikk: Alvinc vára Következő cikk: Aranyos vár, Kőd -(Szilágy megye)

Forrás:
www.magyar-varak.hu
varwebaruhaz.blogter.hu


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: