Gímesi vár


Gímesi vár

 A völgybeli Gimes (Jelenec) településtől távolabb, egy 514 méter magas hegyen romladoznak a középkori vár nagy kiterjedésű maradványai. A középkori erősség szabálytalan háromszög alakú. Két kapu vezetett egykoron a belsejébe. Jelenleg a turistajelzés a déli, napjainkra teljesen elpusztult falszoroson keresztül mutatja az utat egy nagyobb udvarba. Fölénk magasodik a belsővár épülettömbje, a négyszögletes öregtoronnyal. A térségből, jobb kéz felé hosszú alagút irányít a XVI. század során épült sokszögű rondellához. A védőmű érdekessége, hogy jórészt téglából készült a kővár hadi korszerűsítése során. Utunk tovább visz épületromokon és boltíves pincéken keresztül a külsővár keleti udvarára. Ennek ÉK-i sarkában magasodik a tető nélkül álló, de még nagy részben ép barokk stílusú kápolna. Az épület falain még látszanak a vakolat nyomai, de födém nélkül pusztulásra van ítélve. Mellette, egy keskeny falszoroson át, jobb kéz felé közelíthetjük meg a kisméretű toronnyal védett gyalogoskaput. Innen visszatérve, elérjük Gimes legrégibb magját, a felsővárat. A hegy legmagasabb pontján 1253 körül létesítette a Hontpázmány nemzetség a vastag falú, négyszögletes öregtornyot. Ezt, és a tőle északi irányban, romjaiban még álló lakóépületet, valamint a patkó alakú tornyot tartják a régészek a gimesi vár legkorábbi részének. A magas hegycsúcson álló belsőtornyos vár, kisebb XVI. századi megerősítése ellenére, már nem tudott jelentősebb ellenállást kifejteni az ágyúkkal vívott ostromok idején, így a történelem során csak, mint földesúri birtokközpont szerepelt a hadi krónikák lapjain. 

Magát Gimes helységet egy 1113-ból fennmaradt oklevélben említették először, mint a nyitrai királyi ispánsághoz tartozó várföldet. 1265 körül építtetett kővárat Ivánka fia András. Az 514 méter magas hegycsúcson emelkedő erősséget, korabeli források alapján, eredetileg Divénykőnek („Dyvenkuy”) hívták. Egy 1295-ös oklevél szerint a nemzetség tagjai felosztották egymás között a gimesi várban található helyiségeket. Megemlítették a nagy palotát, amit a nagy torony és a kisebb torony fogott közre. Ezt nevezték fellegvárnak, míg az alsóvár talán a mai felsővár udvara lehetett. Itt volt a régi víztároló. A XIV. század elején kitört anarchikus állapot idején Csák nembeli Máté báró ostrommal elfoglalta Gimest és egészen az 1321-ben bekövetkezett haláláig szilárdan a hatalmában tartotta. Ezután az Anjou I. Károly király által kinevezett Magyar Pál várnagy igazgatta. A középkor további évszázadaiban a magáénak mondhatta még Erzsébet királyné, Oppelni László nádorispán, majd 1386-tól a Kis Károly uralkodót súlyosan megsebesítő Forgách Balázs pohárnokmester által ismét a Hontpázmányok leszármazottjához jutott vissza. Az ő utódai birtokolták fennállásának további részében.

A törökkel vívott vesztes mohácsi csata utáni belháború során Habsburg Ferdinánd osztrák főherceg majd magyar király befolyási övezetébe tartozott, előtte meghódolt a Forgách főnemesi család is. Korabeli adatok szerint először 1589 májusában jutottak el a pogány lovasportyák erre a vidékre, mikor is a fehérvári törökök rabolták és gyújtogatták a Gimes környéki jobbágyfalvakat. A magánvár őrsége, kisszámú lévén, nem sokat segíthetett rajtuk. A XVII. század folyamán általában ágyúlövés nélkül kaput nyitott a felvonuló seregeknek, így 1605-ben Bocskai István erdélyi főnemes hajdúinak, majd 1620 körül Bethlen Gábor fejedelemnek. A magas hegyen álló középkori erősség, mivel sem a harcászati elveknek megfelelően kiépítve, sem fegyverre és őrséggel ellátva nem volt, nem játszott fontosabb szerepet a hadműveletekben. Sorsa mindig a közeli, erősebb Nyitra várának helyzetétől függött. Közvetlen veszélybe 1663 őszén került, mikor Köprülü Ahmed török nagyvezér a felvidéki hadjárata során elfoglalta a hadászati fontosságú Érsekújvárt, majd Léva és Nógrád végvárait. Egy kisebb muzulmán sereg, Husszein budai pasa vezetésével, megszállta Nyitra várát is. A török lovas portyák Gimes vára körül száguldozva feldúlták, elpusztították a környező jobbágyfalvakat, de az erődítményt nem támadták meg. Mivel a következő esztendőben a császári seregek visszafoglalták Nyitrát, ez a környék is felszabadult a pogányok fenyegetése alól.

A Forgách főnemesi família mindig rendíthetetlen Habsburg-hű volt, ezért gimesi várukat nem érintette a Lipót császár által 1701-ben kiadott, a magyar erősségekre vonatkozó felrobbantási parancs. A grófi család, bár ritkán fordult meg a kényelmetlenné vált hegyi sasfészekben, továbbra is gondot viselt rá, kis létszámú őrség vigyázta falait. A II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharc idején a felkelők kardcsapás nélkül megszállták és 1704 – 1708 között uralmuk alatt tartották. A vesztes trencséni csata után azonban 1708 augusztusában kénytelenek voltak kiüríteni, a földesura – Forgách Simon gróf – pedig követte a száműzetésbe a „nagyságos fejedelmet”. Ezért a felségsértésért a királyi Kamara elkobozta a váruradalmat tőle, amit Jan Vratiszláv cseh származású kancellár 130 ezer aranyért vásárolt meg. Tőle 1712-ben, szintén vásárlással, Forgách Pál rozsnyói püspök birtokába került, így ismét az ősrégi família kezelte. Bár a család nem a kényelmetlen hegyi sasfészekben lakott, de igyekeztek jó karban tartani. Mikor 1722-ben elkészült a völgybeli településen a földszintes barokk kastélyuk, a középkori vár lassan elvesztette minden szerepét. Egyes adatok szerint 1848-ban költöztek ki az utolsó lakók Gimes várából, akik valószínűleg cselédek és őrök lehettek. A gondozatlan épületek tetőzete pusztulásnak indult, a falak pedig omladozni kezdtek az időjárás viszontagságaiban.

 


Szerkesztés dátuma: hétfő, 2013. március 4.
Nézettség: 2,234 Kategória: Varaink, kastélyaink
Előző cikk: Gerencsérvár Következő cikk: Győr vára

Forrás:
www.muemlekem.hu


   







Tetszik  





Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: