A magyar történelem során várak százai szerepeltek a hadi krónikák lapjain, melyeket - miután hadi fontosságukat elvesztették - lerombolták. A legtöbb esetben a várfalak anyagát a lakosság bontotta el, hogy lakóházakat és háziállataiknak istállókat, raktárakat emeljenek belőle. A szerencsés kivételek közé tartozik a Fehér-Körös mentén emelkedő Gyula vára, amelyet napjainkra szépen felújított a műemlékvédelmi szakemberek gárdája.  

A helység neve egy 1313-as oklevélben `Gyulamonostora` néven fordul elő. Plébánosa 20 garas pápai tizedet fizetett, tehát már ekkoriban is a jelentősebb mezővárosokhoz tartozott. A híveihez bőkezű Zsigmond király 1387-ben Losonczy László báró tulajdonába juttatta a környező vidékkel együtt. A mintegy 20 településből szerveződő földesúri birtok központja Gyula lett, ahol az időközben gazdává váló Maróthy főnemesi família kezdett vár építésébe.  

Mivel követ csak a messzi erdélyi hegyekből lehetett volna hozatni, a helyszínen talált agyag kiégetésével nyert téglát szemelték ki a nagyszabású munkálatok anyagául. Az építkezés gyorsan haladt, az 1405-ös esztendőben már várnagyáról tesz említést egy feljegyzés. Az értékes gyulai váruradalmat a Maróthyak fiúágon való kihalása után Mátyás király törvénytelen fiának, Corvin János liptói hercegnek adományozta. A herceg halála után özvegye, Frangepán Beatrix rendszeresen tartózkodott itt, majd ezen a helyen kötött házasságot Brandenburgi György őrgróffal, aki rövidesen megözvegyülvén megörökölte a birtokot.  

A törökkel vívott 1526-os mohácsi csata után két pártra bomlott az országot vezető nemesség, a várat Ferdinánd és János király hívei is birtokolták, végül 1552-ben Ferdinánd szerezte meg. A bécsi hadvezetés igyekezett minden eszközzel modernizálni az erődítményt, aminek kapitányául 1560-ban Kerecsényi Lászlót nevezte ki.  

II. Szulejmán szultán 1566-os nagy hadjárata idején Pertev pasa vezetésével külön sereget küldött ki elfoglalására. Az oszmán harcosok kilencheti igen nagy véráldozatokkal járó ostrommal jutottak birtokába, miután a megfogyatkozott és élelemhiányban is szenvedő védők - szabad elvonulás feltétele mellett - feladták a rommá lőtt véghelyet. A törökök azonban hitszegő módon megtámadták és lemészárolták a kivonulókat, maga Kerecsényi pedig rabságban halt meg.  

A következő évszázadban Gyula vára szilárd őrhelyül szolgált az igazhitűeknek, akik innen kiindulva fegyverrel kényszerítették adózásra messzi környék lakosságát. Uralmuknak csak 1695 januárjában vetett véget a császáriak hosszú ideig tartó kiéheztető blokádja. Rövid epizódot jelentett 1705-ben a kuruc felkelők sikertelen ostroma, ami után az erősség végleg elvesztette katonai szerepét.  

Külső védőműveit lebontották, a vizes árkokat betömték, így napjainkra csak a középkori belsővár tömbje maradt fenn. Ezt restaurálták oly nagyszerű módon, hogy a kapuján belépő látogatót azonnal magával ragadja a történelmi idők színpompás hangulata.

A gótikus, tornyos várkastély 1403-1445 között épült. Az ország legépebb gótikus lakópalotáját és kápolnát tartalmazó épület. Több épület együttese, része a várfürdő is. Nyaranta színházi előadások színhelye. A belső vár köré épített védmű volt az úgynevezett derékvár, ennek maradványa a rondella. A derékvár mellett helyezkedett el a tágasabb huszárvár a lovas katonaság befogadására, területe egészen a mai Harruckern-Wenckheim-Almásy-kastély külső faláig nyúlt, a huszártornyot ma a kastély északi szárnyához csatolva találjuk meg.  

A kastély közelében tört fel a gyógyvíz, és az egykori lovardában nyitották meg az első uszodákat, így a várfürdő is szorosan része az együttesnek. Az égetett téglából épült belső vár 60x27 méteres komor tömb, fala 14 méter magas. Két bejárati kapuja van: délnyugati oldalán a boltíves, ún. Kerecsényi kapu a vár udvarába vezet, a másik kapuhoz, a 20 méter magas kaputorony bejáratához a vár hosszanti, délkeleti oldalán egy emelkedőn kaptatunk fel.  

A torony előtt a mély "farkasverem" fölötti rekonstruált felvonóhídon át az előbbinél kisebb, boltíves kapun át juthatunk a torony földszintjére. Csigalépcső vezet a tetőre, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik a környékre, szerencsés esetben az aradi és nagyváradi hegyekig.  

A várudvarra bejutva egyemeletes épületek vesznek körül bennünket: földszintjén műhelyek, raktárak voltak, emeletén lakószobák. A torony melletti mély, gótikus ablakok mögött található az 1445-ben felszentelt kápolna, vele szemben a lovagterem. A palota helyiségei harántdongásak, válltagos kő ajtókeretek és sarokkandallók, kőkeretes ablakok gazdagítják. Északnyugati reprezentatív palotahomlokzata feltáratlan.  

A várban ma múzeumi kiállítások láthatók, amelyek hiteles utazásra hívják a látogatót a középkori vár történelmébe és reneszánsz mindennapjaiba. A várudvar nyaranta az ország egyik legismertebb színházi előadássorozatának színhelye.