Hazánk nagy történelmi múltra visszatekintő kisvárosát Magyarország nyugati határvidékén, az Alpokalja lábánál kereshetjük fel. A vár a fallal körülvett óváros területén helyezkedik el. 

Árpád-házi II. Géza király adományozta a vidéket a németajkú Wolfer és Hedrik {Henrik} testvérpárnak. Kőszeg első vára az Óvár {Óház} a hegyek között létesült valószínűleg még a tatárjárás előtti időszakban. A tatárok elvonulása után kezdődött meg az Alsóvár kiépítése a völgybeli település mellett, ami a középkorban átvette a nehezen megközelíthető Felsővár földesúri birtokközpontjának szerepét. A XIV. század elején kitört belháborúban innen kormányozta dunántúli magántartományát a Kőszegi nemzetség. Uralmukat Anjou Károly törte meg, majd győzelme után jelentős privilégiumokkal segítette a város lakosait a fejlődésben. Az osztrák betörések megelőzése érdekében fokozatosan kiépítették a városfalakat, melyeket erős tornyok védelmeztek. A falakat övező árkokba pedig, a közeli Gyöngyös patak vizét vezették be. Legismertebb ostromát az 1532-ben Bécs városa felé vonuló Szulejmán török szultán óriási seregétől szenvedte el, aki ellen Jurisich Miklós várkapitány mintegy ezerfőnyi, kisebb részben katonáiból, de inkább a bemenekült környékbeli jobbágyokból szervezett védősereget. A huszonöt napos viadal során az Oszmán Birodalom hadai minden lehetséges eszközt bevetettek. Végül közös megegyezéssel nyolc toronyra nyolc török zászlót engedtek kitűzni a magyarok, így a szultán számára látszólagos győzelmet jelenthetett neki Ibrahim török nagyvezér, így elvonulhattak Kőszeg falai alól déli irányba, mivel Bécs városát jelentős osztrák seregek biztosították. Habsburg Ferdinánd a hősies vitézségéért Jurisich Miklóst bárói rangra emelte és neki adományozta Kőszeg városát. Jurisich azonban fiú utód hátrahagyása nélkül halt meg, így visszakerült a királyi kamara kezelésébe. 

A következő évszázadokban még sokszor ostromolták a kereskedővárost az erdélyi, császári és kuruc csapatok, mert gazdag polgárházaival vonzó zsákmányt jelentett. Csak a XVIII. század közepére vesztette el hadi jelentőségét, így védőműveinek nagyobb részét lebontották, maradékait részben restaurálva most is láthatjuk a lakóházak közötti belső udvarokban.