Siklósi vár


Siklósi vár

Siklós Dél-Baranya és a Dráva-medence természeti, történeti és kulturális értékekben egyik leggazdagabb települése. Különleges jelentőségét nemcsak a kiváló természeti adottságai, szubmediterrán éghajlata és az itt élők szorgalma adja, hanem a magyar történelemben betöltött szerepe. A település a Villányi-hegység ölelésében, a síkságból kiemelkedő dombot uraló vár köré épült. A rövid ideig tartó tél, a nagyon enyhe tavasz, az októberig elnyúló nyár miatt a környék minden történeti korszakban kedvelt lakóhelye volt az embernek. 

A rómaiak is szívesen telepedtek le a hegység közelében, építettek villákat, lakóépületeket és művelték a kerteket, szőlőültetvényeket. A római kori Serena (Siklós) dombján épült őrtorony vigyázta a várdomb alatt elkanyarodó, nyugat felé húzódó hadiutat, melyen a népvándorlás kori népek, majd a tatár, török seregek özönlöttek be Dunántúlra. Az első dokumentum, egy 1294-ből származó oklevél már Castrum Soklos-ról tesz említést, tehát ebben az időszakban feltehetően már áll a római erődítménymaradványokat is tartalmazó vár. Siklós a XIV. században a Garai-család uralkodása alatt lesz először az ország egyik központja, mint a nádor városa. 1401-ben Zsigmond magyar király és német-római császár is raboskodik rövid ideig a várban. 

A Garai-család birtokvesztése után 1515-től a vár és a város az ország egyik legbefolyásosabb és leggazdagabb családjának, a Perényiek birtokába kerül. Ők fejezik be a várban elkezdett erődítési és átalakítási munkákat, melynek eredményeként az akkori Siklós korának egyik legkorszerűbb hadászati létesítménye, s egyben az egyik legjelentősebb reneszánsz stílusú építménye. A török időkre művelődési központ udvarában helyreállított, Európa Nostra-díjas dzsámi emlékeztet. A keleti várárok helyén épült település szerencsésen ötvözte az itt élő nemzetiségek kultúráját, mely az építészeti emlékekben és hagyományokban öltött testet. A görögkeleti templom ikonosztáza, a református templom egyszerűsége és a római katolikus templom Európa-jelentőségű freskói mind-mind kedvelt kiránduló célpontjai az idelátogatóknak. 

A vár építészeti emlékei, kiállításai, a római hagyományokon alapuló szőlő- és borkultúra, a máriagyűdi Mária-kultusz megismerése egész napos élményt jelentenek. A város csendessége, hangulatos utcái, éttermei mellett a siklósi strand feszített víztükrű medencéje, több hektáros pihenőparkja kínál kellemes felüdülést a forró nyári napokon. A nyár folyamán áprilistól szeptember végéig a Siklósi Nyár és a Siklósi Várfesztivál eseményei zajlanak. A programok felölelik a nemzetiségi és magyar ének és tánc, zenei és színházi hagyományokat. Legjelentősebb közülük a Siklósi Szalon képzőművészeti kiállítás, a Fúvószenekari Verseny és Találkozó, a Folklórfesztivál és a Csirkepaprikás Fesztivál. 

A siklósi vár az egyik legépebb, legegységesebb történelmi emlékünk. A várkastélyt a déli oldal kivételével feltöltött falszoros, pártázatos magas várfalak és kapcsolódó védőművek, régebbi félköríves tornyok és újabb bástyák övezik. A belső vár körül 6 hektárnyi, falakkal körülzárt várkerület fekszik, újabb lakóépületekkel és beépítetlen szabad térségekkel. Itt áll az egykori ferences rendház és templom műemléki együttese is. A várkerületet közel 1 km hosszú védelmi vonal, tornyokkal tagolt, lőréses, pártázatos magas külső várfal és árokrendszer veszi körül. A település neve okleveleinkben Suklos, Soklos és egyéb alakban fordul elő. Legelőször egy 1190-es oklevélben szerepel. Az adatok szerint a XIII. század eleje óta a Kán nemzetségbeli Suklosiak nádori ágának birtoka. Magát a várat legkorábban, 1294-ben említik, amikor Siklósi Gyula ispán a gazdája. Zsigmond király 1387-ben elkobozta a várat a Siklósiaktól és rövid birtokcsere után a Garai-családnak adományozta. Garai Miklós kora leghatalmasabb főura, Zsigmond királlyal és főúri csoportjával politikai és rokoni szálakon kiépített családi liga vezére és legkiemelkedőbb egyénisége volt. 1402-1433-ig, 31 éven át töltötte be az országnádor méltóságát. Maga és családjának hatalma és gazdagsága kellett ahhoz, hogy Siklós gótikus váregyüttese kiépülhessen. 

A várfal által határolt területen újabb szárnyakat és szinteket emeltek, vagyis a várdomb tetején lévő udvart három oldalról körülépítve hatalmas várkastéllyá fejlesztették és az együttest új védőgyűrűvel, falszorossal vették körül. A domb lábánál és peremén húzódó közel 1 km hosszú külső várfal egy kisebb középkori város nagyságú, ovális területet zárt közre. A várba ez időben még a Pécs-Máriagyűd felől érkező úton, a "gyűdi" toronynál lévő kapun át lehetett bejutni. A Garaiak idejében épített gótikus vár olyan korszerű erősség volt, hogy az 1440-ben harcra kelt Hunyadi János ostromának is ellenállt, megvédelmezte Garai Miklós V. Lászlóval tartó fiát.

A Garaiak egy évszázadon át birtokolták, fejlesztették Siklós várát. 1482-ben Garai Jóbbal kihalt a család nádori ága és a vár királyi birtok lett. Mátyás király fiának, Corvin Jánosnak ajándékozta, majd az özvegy révén Brandenburgi Györgyé lett. Tőle Ujlaki Lőrinc vette meg, nem sokkal később, 1507-ben pedig Perényi Imre a várat ostrommal foglalta el. 

A várban előkerült Perényi címeres kőfaragványok, valamint Joseph de Haüy 1688. évi felmérésén látható újabb állapot a XVI. század elején, a reneszánsz szellemében és stílusában végzett átépítésekről tanúskodnak. Perényiék a védelem fokozása közben átrendezték, és reneszánsz szellemben lakályosabbá tették a várpalotát. A siklósi vár reneszánsz kőfaragványai, a török fenyegető közelségében is élő töretlen építőkedvről és az olasz iskolázottságú, nemesen egyszerű formavilág, értő-alkotó felhasználásáról tanúskodnak. Perényi Imre és második felesége a mohácsi csata halottjait eltemető Kanizsai Dorottya életük nagy részét Siklóson töltötték. Kanizsai Dorottya nem sokkal a csata után végleg elhagyta Siklóst és rokonaihoz a sárvári várba, a nádor fia, pedig Sárospatakra költözött. Siklós várát Szulejmán szultán serege 1543-ban háromnapos ostrom után elfoglalta. A török állandóan nagyszámú katonaságot tartott a várban és 150 éven át jelentős támaszpontjának tekintette. Ennek ellenére szinte semmiféle török vonatkozású építkezésről nem tudunk, semmiféle faragványra utalás nem maradt meg fenn e másfél századból a várban. A török minden bizonnyal egy olyan hatalmas, korszerűen kialakított, berendezett és jó karban lévő várat vett birtokába, amelyet változtatás nélkül fel tudott használni. 

Siklós visszavételére csak Buda visszafoglalása után került sor. A várat gróf Caprara Eneas császári generális kapta meg, aki 1689-ben hozzákezdett a ma is álló hatalmas kastély kiépítéséhez, de 1701-ben bekövetkezett halálával a munka félbe maradt. A várkastély befejezése már a Batthyányiak nevéhez fűződik. A kétemeletes fantáziaszegény, kaszárnyaszerű épület a XVIII. század közepén épült. Az építkezés emlékét a barbakán bejárata felett látható díszes hercegi címer őrzi. A barokk építkezés a negyedik szárny megépítésével teljesen körülzárta az udvart és az új szárny végéig a kerektoronnyal lezárva meghosszabbította az északi falszorost. 1849-ben a kincstár elkobozta Siklóst a szabadságharc honvéd-szervezető kormánybiztosától, majd külügyminiszterétől, Batthyány Kázmértól. 1860-ban a Batthyány család visszakapta a várat, és Schulcz Ferenc építésszel restaurálási munkát végeztettek. 1873-ban Benyovszky Lajos pozsonyi ügyvéd vásárolta meg és saját kezűleg faragott díszes ajtókkal dekorálta. Az 1929-ben műemlékké nyilvánított várat 1944-ben a Honvédkincstár vásárolta meg és a bontási munkákat megkezdve tiszti üdülővé kívánta átalakítani. A megbontott és az 1944-45. évi háborús események során megrongálódott vár gazdátlanul pusztult 1955-ig. Ekkor Baranya megye Tanácsa saját kezelésbe vette, gondnokságot állított fel és az Országos Műemléki Felügyelőséggel közösen helyreállította

 

 


Szerkesztés dátuma: kedd, 2013. március 12.
Nézettség: 1,438 Kategória: Varaink, kastélyaink
Előző cikk: Sebesvár, Sebesváralja (Kolozs megye) Következő cikk: Simontornya vára

Forrás:
www.nimrod-mohacs.hu


   







Tetszik  





Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: