Vitány-vár (Vértessomló)


Vitány-vár (Vértessomló)

A Vértes egyik északi csúcsán bújnak meg a fák lombkoronái között az egyre jobban pusztuló Vitány várának maradványai.

A környéken már a honfoglalás után hatalmas magánterületeket szerző Csák nemzetség emeltette a vár korai magját a tatárjárás utáni korszakban. A következő időkben ez a kővár szolgálta földesurait birtokközpontként, ahová a környékbeli falvakban élő alávetett népesség hordta fel az adókat és egyéb szolgáltatásokat. A XIV. század elején kitört belháború során a Csákok ezen ága, Márk és fiai már a kezdetektől fogva Anjou Károly itáliai trónkövetelőt támogatták a harcokban, ellentétben a felvidéken hatalmas magántartományt létrehozó Máté báróval szemben. 1324-ben az országot egyesítő uralkodó, félve a hatalmára veszélyes újabb főnemesi birtoktömb létrejöttétől, más várakért cserébe megszerezte többek között Vitányt is. A következő időszakban a győri királyi ispán, mint „honorbirtokot” kezelte, vagyis a hivatali időszakának tartamára élvezhette az ide befolyó jövedelmeket. Az állandó pénzhiányban szenvedő Luxemburgi Zsigmond király 1410-ben elzálogosította Hohenzollern Frigyes brandenburgi őrgrófnak. A XV. század közepén már a dúsgazdag Rozgonyi család kezén találjuk a kicsiny alapterületű magánvárat. Férfiágon való kihalásuk után II. Ulászló király Egerváry László horvát bánnak zálogosította el, de mivel nem kapta vissza a pénzét, később örökbirtokként jutott neki. A XVI. században már nem számított komolyabb ellenálló képességű végvárnak, így nem csodálható, hogy a hódító törökök többször is bevették. Utolsó ostromára 1597 márciusában került sor, amikor Pálffy Miklós főkapitány csapatai visszafoglalták a „pogányoktól”, majd belátva annak tarthatatlanságát, puskaporral felrobbantották védőműveit.

A vár Vértessomló községtől keletre, a Vértes-hegység erdeiben, magas, meredek hegy csúcsán áll. A vár lapított ötszög alaprajzú. Északnyugati bástyájának alsó szintje romokkal temetett, tornyának északkeleti oldalán lent nagyméretű ablaknyílás, az ehhez kétoldalt csatlakozó falcsonkokon ablakok oldalának lenyomatai, káva- és boltindítás-maradványokkal. A torony következő szintjének sarkain magas, alaktalan falcsonkok; a torony szabálytalan négyszög alaprajza a behullott törmelék közt megfigyelhető. Délkeleti torony északkeleti oldalán két egymás fölött elhelyezkedő ablaknyílás, alsó ablaknyílás rézsűs kávája kivehető, erodálódott kőkeretének a könyöklőpárkány vonalában falba törött csonkjai láthatóak. Délkeleti torony délkeleti falának megmaradt északkeleti részén ablakszár lenyomata (ablaknyílás délnyugati része elpusztult). Délkeleti torony északnyugati (belső udvar felőli) falának jelenlegi alsó szintjén ablaknyílás; toronyfal tetején lőrések rongált maradványai. Délkeleti torony északnyugati (belső udvar felőli) falának belső oldalán gerendafészkek nyomai. Tornyok homlokoldalát összekötő falon szegmensíves kapunyílás felső, kb. egy méter magas része szabadon; kapu többi része törmelékkel borított. Tornyok homlokoldalát összekötő északkeleti egyenes falon járószint, valamint lőrések rongált maradványai. Északnyugati torony délnyugati és délkeleti torony délnyugati falából induló, lapos szögben egymáshoz csatlakozó falak. Északnyugati torony felőli szakaszon az udvar felé húzódó haránt irányú keskeny támfal omladékból kilátszó felső éle látható. Tornyok egymás felé néző falai, az őket összekötő, a kapunyílást tartalmazó egyenes fal, és a tornyok hátsó síkjaiból kiinduló, laposszögben találkozó falak hozzávetőlegesen szabályos ötszögű belső udvart alkotnak. Tornyoktól és a köztük lévő belső udvartól néhány méterre a belső vár formáját követő, szabálytalan ötszög alakú külső falgyűrű, néhol ép külső falsíkkal. Külső falgyűrű délnyugati szakaszán járószint és lőrések maradványai. Északnyugati torony északi sarkához csatlakozó falon nyílás; külső síkja előtt keresztirányú gerendafészek-nyomok. A külső falgyűrű közvetlen közelében, valamint attól kb. húsz méterrel lejjebb földsáncok nyomai. A vártól délkeletre, a várhegy laposan elnyúló délkeleti nyúlványán további sáncnyomok

állapot leírása Rohamosan pusztul. Északnyugati bástyájának falkoronáig álló északkeleti oldala 1996 és 2002 között leomlott. Védelme megoldatlan; a környékbeliek ma is kőbányaként használják.


Szerkesztés dátuma: csütörtök, 2013. március 14.
Nézettség: 1,505 Kategória: Varaink, kastélyaink
Előző cikk: Visegrádi Fellegvár Következő cikk: Zádorvár (Pécsely)

Forrás:
www.muemlekem.hu
www.magyar-varak.hu


   







Tetszik  





Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: