HUN(za) MŰVÉSZET


HUN(za) MŰVÉSZET

ORNAMENTIKA Hunza szimbóluma egy stilizált tulipán, melyet íjként is értelmeznek. Tulipán nem él ezen a tájékon, az Ujguroknál nő csak igen messze tőlük, akiket genetikailag szintén kapcsolatba hoztak a mai magyarokkal.

 

TULIPÁN ÉS MAGYAR NÉPMŰVÉSZET

 

 

Manapság a tulipán-szót hallva Hollandia jut az eszünkbe. Hosszabb gondolkodás után a magyar laikusok is felismerik, hogy hazájuk népművészetének egyik kiemelkedő motívuma is egyben ez a növény. Hogyan tudnánk feloldani ezt a látszólagos ellentmondást?

 Európa úgy tartja, hogy a tulipán török közvetítésével került nyugatra, amikor is a bécsi udvar érdeklődését 1554-ben felkeltette, majd világhódító útjára indult.

Tényleges eredetét azonban ajánlatosabb ott keresni, ahonnan maguk a törökök is érkeztek. Ez a hely pedig Belső-Ázsia.

 Mint azt tudósok megállapították, a növény elsődleges géncentruma itt található, nem véletlen hívják a vadon élő tulipánok hazájának valójában Közép- vagy Belső-Ázsiát; hagymáját még fogyasztják is.

 Európának is vannak őshonos tulipánjai, az egyik történetesen a Tulipa Hungarica (borbás tulipán), mely a Kárpát-medencei Kazán-szorosban és a Vaskapuban terem.

 A huszadik század küszöbén két, később megaláztatások sorát elszenvedő magyar művészettörténész, Vaszary Mihály és Rahiczky Jenő kutatta a honfoglalás korától kezdve a tulipán megjelenését népdalokban, tulipános ládákon, kopjafákon, az árpádházi királyok pénzein és különböző címerekben.

 A magyar Szent Korona Szent Tamás-képének zománcos lemezén, a IX. századi nagyszentmiklósi leleten és még számos magyar tárgyi emléken megtalálható a tulipán.

 Azonban, ha kitekintünk Magyarország határain túlra, és visszamegyünk a még távolabbi múltba, a Volga-mentén, Levédiában, az Altaj-hegység körüli leleteken számtalan, akár szívvel kombinált tulipánminta is előfordul.

 Az, hogy ma is fennmaradt motívumról van szó, azt bizonyítja, hogy a tulipán nem csupán ornamentikailag lényeges, hanem szimbólumot őrzött meg a magyar nép.

 Ma pontos jelentését még ugyan kutatják, a tulipánminta üzenete ma az, hogy magyar mégsincs elvészve a népek tengerében. Önmagában bizonyítékként szolgál arra, hogy nem csak a tarsoly, a szablya, az övveret, a lószerszám, az íj vagy a temetkezési szokások kötik a keleti népekhez a magyart, hanem a művészi szemlélet is.

 Márpedig minden művészet célja kettős: egyfelől a gyönyörködtetés, másfelől valamiféle mélyebb szellemi üzenet megfogalmazása.

 

Bizony, HUNZA és nem magyar gyerekek!

 

Életfára és szarvasagancsra emlékeztető motívumokra bukkant Csáji és csapata Ghanesben. Talált Madármotívumokat is a ló és a szavas mellett ? más állatokat nemigen ábrázolnak

Jellemző még: Csodaszarvas-motívum életfává alakulása faragott függőleges oszlopokon (!). Sokszor alkalmazzák a kört és a benne lévő hatszirmú virágot mintnapszimbólumot.

A lovas szertartás során mutatják meg az újszülött gyermeket az égnek.

TÁNC A nőké zárt körben, a férfiaké nyíltan zajlik. Legényesre és verbunkosra emlékeztető táncaik vannak: Nyugat-Nepálban és Ujguriában is találkozhatunk hasonló táncokkal.

DALLAMVILÁG Ereszkedő pentaton dallamok jellemzőek a zenéjükre.

ÜNNEP December 21, a Téli napforduló.: ünnepnap, amikor mindenki a saját házi tüzéből egy nagy máglyára lángocskát visz, ezzel űzi el a gonosz lelkeket.

 

 

 

 

HUNZA MESÉK

 

 A hindi-i Dadi

 

Meselik Hindiben, hogy volt ott valaha egy Jandu Shikari nevü torony. Szokas volt ejjelente örizni a tornyot, de furcsamodon akarhany ferfi ment ejszakara a toronyba örködni, reggelre mindig csak egyikük maradt eletben. A lakossag nyugtalankodott emiatt es szegyenböl titkoltak a kiraly (Thamo) elöl, de hiaba, a kiraly megis tudomast szerzett rola. El is küldte Shon Gukurt Hindibe, tegyen rendet. Mikor odaert, megtudta, hogy egy Dadi nevü boszorkany lakik a toronyban het lanyaval együtt. Ö pusztitotta az embereket, megette öket. A saman megkerte a lakosokat, vegyen mindenki fegyvert magahoz es miközben ö varazsszavakat mormolt, a többiek harci kialtasokkal kezdjek tamadni a tornyot.

No ez hatott. A boszorkany kimenekült lanyaival együtt. Egyike a lanyoknak elvalt a többiektöl es a Hunza folyo iranyaba szaladt. Ott elrejzözött egy nagy szikladarabban.

Shon Gukur követte a lanyt es latta, hova rejtözik, majd egy karoval a köbe szegezte.

Egy masik lany fennebb a hegyekben rejtözködött, ugyanugy egy sziklaba. A saman öt is megtalalta es a sziklaba szegezte, mint a testveret. Ugyanigy jart el mind a het lannyal. Az anyjukat is megkereste, a Hindi-Fort szoroshoz vitte, a boszorkany elkezdett felfele kapaszkodni a sziklakon. Ebben a pillanatban öt is megcelozta es a sziklaba rögzitette egy vasruddal. A boszorkany meltatlankodott, hogy ehen fog halni, mert hiszen hogyan juthat most mar taplalekhoz.

-Kapsz tizenket kecsket, idd meg a verüket. A rakövetkezö evekben mar csak het kecsket fogsz kapni. De egy dolog legyen vilagos szamodra: valahanyszor is csataba indulunk, vzerelned kell az embereinket.

Ettöl kezdve minden evben Dadinak aldoztak a megigert allatokat. Fegyverekkel, karddal es orditozasokkal vezettek a kecskeket a Hindi-i szoroshoz, a sziklabol kiallo nyilhoz, es az emberek ugy veltek, hogy a szikla meg fordult is egyet, mikor az aldozati kecskek vere lecsorgott rajta. Ezt a ceremoniat Sheres ünnepnek nevezik es meg ma is szokas ünnepelni.

Meg nagyon sokaig lathato volt a földböl kiallo vaskaro, de mara mar eltünt, feltetelezik, hogy elloptak. Csak a rahelyezett lapos kö lathato meg ma is.

 

 

 

A Rum-i szegenyember

 

(parabola)

 

Elt valaha Rumban egy szegeny ember felesegevel es ket fiaval. Nagyon szegeny es törekeny ember volt sokat ehezett es ruhaja is alig volt.

Egy szep napon azt gondolta ki magaban, hogy Iranba megy, mert itthon nem tudja taplalni feleseget es gyermekeit. Azt beszeltek, hogy Iranban minden utazo jollakhat es meg ruhazattal is ellatja a kiraly. Hat igy szolt a felesegehez:

- O, asszony, miota az eszemet tudom csak fazunk es ehezünk, de most van remeny a valtozasra. Ugy hallottam, hogy az irani kiraly a szegenyek jotevöje es ha szerencsenk van, bennünket is megszan, ezert kerlek egyezz bele, hogy ott eljünk es aldjuk az Istent.

- Igazat beszelsz ferjemuram, hat menjünk, - valaszolt az engedelmes feleseg.El is indultak az igeretesnek latszo orszagba. Par napon belül elertek Iran hatarat.

A kiraly minden aldott nap tavcsövel figyeltette a hatarszeli utat, hogy "a szegeny vandorok inkabb az en orszagomba jöjjenek, minthogy bonyodalmakba keveredjenek."

Megpillantottak a tavoli negy alakot, s a kiraly megparancsolta szolgaloinak, hogy nyergelt lovakat küldjenek elebük es hozassak ide öket.

Igy is törtent. A szegenyember, a felesege es ket gyermeke reszere meg egy hazat is berendeztek es elelemmel lattak el öket. Ott aztan szepen megpihentek es nehany napig gondtalanul eltek.

- O ferjemuram, mint latod, a kiraly jovoltabol most jo körülmenyek között elünk, halabol menj es allj a szolgalataba.

A ferje egyetertett vele es elindult a kiraly palotaja fele. A kapunal örök alltak. Üdvözölte öket es elöadta nekik, hogy szivesen csatlakozna hozzajuk, hogy ejjelente örizhesse a kiraly palotajat. Közvetitettek a kerest a kiralyhoz es az felhatalmazast adott ra, igy a Rum-i szegenyember csatlakozott az örökhöz.

Közben beesteledett es rakerült a sor az örködesben. Eltelt egy oranyi idö a le-fel jarkalasban, mikor jajgatast eszlelt nem messzire onnan. A kiraly is meghallotta.

- Egyikötök menjen gyorsan es tudakolja meg, ki az, aki igy jajveszekel.

Nagyon sötet ejszaka volt es az örök mind reszkettek felelmükben.

A Rum-i szegenyember letette a fegyveret es elment a siras iranyaba szetnezni. A kiraly titkon leereszkedett egy kötelen a szobajabol, majd követte. A szegenyember harom asszonyra bukkant, akik egy kertben sirdogaltak. Hallgatodzott egy keveset, majd elebök allt:

- Hogyan segithetnek nektek anyaim es hugaim, - kerdezte öket. - Meseljetek el, miert sirtok.

A kiraly kivancsian leskelödött.

 Az asszonyok nem valaszoltak, mire a szegenyember felszolitotta öket, mondjak meg banatuk okat. Volt az asszonyok közt egy idösebb is, na ez beszedre szanta magat.

 - Ugyan, mi hasznom lenne abbol, ha mindent elmondanek neked, menj csak bekeben vissza oda, ahonnet jöttel, mert ugysem tudsz segiteni.

- Nem, anyam, - folytatta kitartoan a szegenyember, - nevezd hat meg szomorusagotok okat.

- Hat jol van. Tudd meg, azert sirunk, mert Iran kiralya hamarosan meghal. Mi vagyunk az oltalmazoi, es mar matol gyaszolni kezdtük.

A szegenyember ketsegbeesetten kerdezett tovabb:

- Oh, mondd, anyam, van-e ra egyetlen mod, hogy a kiralynak ne essek bantodasa. Hatalmas a birodalma, ha valamennyit ebböl felaldozna, Isten neveben, akkor elkerüli-e a halal.

- Nem. Területeit hiaba aldozza fel, az nem segit, de ha akadna valaki, aki meg ma ejjel a ket fiat aldozna erte, es itt helyben megölne, akkor eletben marad. Ellenkezö esetben mar koran reggelre halott lesz.

A hirek hallatan hazaindult a szegenyember. Közben persze a kiraly is mindent megtudott, minden szot tisztan hallott a rejtekhelyen. Hamar megelözte a szegenyembert, es megbujt a haza közeleben. Az asszony mar reg bereteszelte az ajtot es agyba bujt. Nem hallotta a kopogtatast. Igy az ember a tetönyilason szolt be:

- Nyiss ajtot, asszony.

 - Hat miert jöttel vissza anelkül, hogy szolgalj a kiralynak.

 - Maskent alakult! Engedj hat be!

 No vegre beengedte.

 - Ma hajnalban meg fog halni a kiraly, aki olyan jol vedelmezett bennünket. Valaki fel kellene aldozza a fiait, hogy megmenekülhessen, igy mondtak az oltalmazoi.

 Ravette a feleseget, hogy mentsek meg a kiralyt, aki olyan jot tett velük, es aldozzak fel sajat fiaikat. A kiraly mindezt a kemenynyilason keresztül hallotta. Fel is ebresztettek a gyerekeket. Antimont tettek a szemükre es felöltöztettek öket. Mikor a kerthez ertek, az asszonyt kivül hagytak, s csak a szegenyember a ket fiaval jarult az oltalmazok ele.

 - Felesegemmel egy velemenyen vagyunk, felaldozzuk fiainkat a kiralyert!

 A legidösebb asszony igy szolt:

 - Isten neveben (Bismillah), Isten elegedett es mi is. Öld meg az idösebb fiadat!

 Az ember földhöz vagta az idösebbik fiat es a torkanak szegzte a kest, de az nem akart vagni. Meg ketszer probalkozott teljes ketsegbeesessel, de a fiu nem sebesült meg. Harmadjara is nekiugrott, de az egyik asszony elkapta a kezet:

 - Istennek eleg ennyi, hagyd öt menni! Öld meg a masik fiadat!

 Fogta a szegenyember a kest, el akarta vagni fiatalabb gyermekenek a torkat, de ugyanaz törtent, mint elötte a kes nem vagott. A harmadik probalkozasnal ismet beavatkoztak, megfekezve az embert.

  O, aldott ember, kivansagod teljesült, megmentetted a kiralyt! Menj haza bekeben a felesegeddel es gyermekeiddel együtt.

 Ezzel befejezödött a sirdogalas es a kiraly hamar visszaigyekezett a palotaba.

 A szegenyember beallt az örök köze, kezebe vette a fegyveret es megkezdte a le- feljarkalast a palota körül. A kiraly kiszolt:

 - O, Rumi, megtudtal-e valamit a sirdogalas felöl

 - Igen, o kiraly! Nehany ember a viz elosztasan veszekedett, de rendet tettem közöttük.

 Ennek hallatan eldöntötte a kiraly, hogy ezt a törtenetet nem hagyja annyiba. Elment lefeküdni es virradatig pihent.

 Masnap elment a gyülekezöterre. A vezerek, az öregek tanacsa es a szolgai varakoztak ra. Meghajoltak elötte es mindenki elfoglalta helyet a törvenyszeki udvarban.

 Igy szolt a kiraly:

 - Emberek, ma ejjel egy almom volt. Asszonyok sirtak, jajveszekeltek es en megkerdeztem öket, miert teszik ezt. Ök azt mondtak, hogy a kiraly meg fog halni, hogy ök a kiraly oltalmazoi es ezert a gyaszos hangulat. Azt is mondtak, hogy az egyetlen modja annak, hogy tueljem, az lenne, ha valaki felaldozna ket- esetleg harom fiat erettem.

 Ha nem akad ilyen ember, akkor mar holnap hajnalra halott a kiraly. Gondolkodjatok el rajta.!

 Azonnal felalltak a vezerek es az öregek:

 - O, kiralyunk, hazunkat, földünket, mindenünket felaldoznank eretted, de a gyermekeinket nem ölhetjük meg.

 Nagyon feldühödött erre a beszedre a kiraly es a Rum-i emberhez fordult:

 - O, aldott ember, csak negy napig etettelek, de te nagyon halatudoan megölted volna a ket szeretett gyermekedet miattam. Torkuknak szegezted a kest, de Isten parancsara semmi sem törtent. A vezereim es a többiek, akik eddig is hasznot huztak az en gazdagsagombol, nem voltak keszen az aldozatra, ezert fövezerre nevezlek ki teged, aki az összes többi vezer felett lesz.

 Igy eltek boldogan eletük vegeig a kiraly es a Rum-i szegenyember, aki Iran fövezere lett.

 A meselö igy zarja a törtenetet.

 "Enni es Inni jöttem.

 A terhet viselje az, aki hazugsagokat meselt.

 En csak azt adom tovabb, amit nekem meseltek."

 

 

 

A Barashal-i bőgő szamár

 

 

Mesélik, hogy volt egykor Barashalban egy diófa, amelyiken egy boszorkány fészkelt. Ha éjjel két ember arra járt, egyet megevett közülük, a másikat menni hagyta. Ekképpen az idő multaval temérdek embert felfalt, míg egyszer a falu öregei parancsba adtak:

- Gyökerestül vagjatok ki a diofat!

Hunza összes lakosa összegyűlt, és baltával estek a fának, mire a fakéreg vérezni kezdett.

Mikor végeztek a munkával, előjött a fa alól, a melyből egy bögö szamár. Ott állt a fa helyen és bőgött, mozdulni sem akart, senki kedveert sem.

Annak idején élt egy Kulio Laskir nevü ember, a barataling törzsek erössegeröl híres samanja volt. Hivattak öt, meg meg két nagyon erős embert. Vastag dorongokat hoztak magukkal, s úgy beszelik, Kulio Laskir akkorát sózott a szamárra, hogy az azonnal tizenkét lepest tett előre. A másik ember ütesere további ötöt lepett.

Így püföltek a szamarat és haladtak előre, míg egyszer egy kögörgeteghez értek. Ennek a kögörgetegnek Khurias Bun volt a neve. A szamár eltűnt a kövek között. Hunzaban élt két saman, akik úgy gondoltak, hogy az emberevő boszorkányok ebbe a szamárba költöztek (szamárra alakultak). Raolvasassal szamüztek a szörnyet a sziklákba, hogy ne ártson többe a falu lakóinak.

Ezek utan igy szoltak a jelenlevökhöz:

- Menjetek nyugodtan haza. Csak mikor a mi allkapocscsontjaink halalunk utan teljesen elporlanak, oldodik fel a szamüzetes.

Egyik saman, Huke Mamo, a másik Shon Gukur volt.

A szamár neve, úgy tudjak, Qang Jakun, a bögö szamár volt.

 emberevö boszorkány, nönemü démon - e.sz.bilas, t.sz.bilasho

saman, varazslo, gyogyito, profeta - e.sz.bitan, t.sz. bitaiyo

bat, bun - lapos kő

 

 


Szerkesztés dátuma: péntek, 2014. július 18. Szerkesztette: Katona Annamária
Nézettség: 1,461
Következő cikk: Alföld-A szikes puszták kincsei

Forrás:
hunza.mindenkilapja.hu


   











Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: