Bánság, Bánát, németül, románul, szerbül Banat – a Maros, Tisza, Duna és az erdélyi hegyek által közrefogott vidék, az 1876–1918 közötti magyarországi Torontál, Temes és Krassó-Szörény megyék területe. A honfoglalás kora óta magyarlakta terület, a középkorban síksági részét Temesköznek nevezték, viszonylag sűrűn lakott táj volt. Oszmán-török betörések már a XV. sz.
Id. Zeyk János (részlet)
„Karánsebes, Mehádia, Jorgován, Ó-Orsova, Új-Orsova, Kazáni szoros, Traianus táblája, Veterani barlangja, Kazáni út.
Karánsebes
A rónán fekvő csinos, mintegy 3000 lakost számláló kis katonavárost délről a középrendű, itt Temesbe ömlő, Sebes folyama mossa. Van három: egy katolikus, egy rác és egy román szép temploma, mindenik tornyos.
“A Bánság teteje”
A Szárkő név az ómagyar “szár” szóból származik, aminek jelentése kopasz kő. A sípályái miatt jóval ismertebb Kishavast is magában foglaló Szárkő hegység a Déli – Kárpátok északnyugati részén helyezkedik el, Hunyad és Krassó – Szörény megyék területén.
Bánlak (románul Banloc; németül Banlok) falu és község- központ, Temes megyében. Közigazgatásilag hozzátartozik Karátsonyiliget, Karátsonyifalva és Partos. Terület 108 km2, lélek- szám 4746 (2002), ebből 278 magyar, 154 német.
A Facsád környéki dombvidéken, Igazfalvától mintegy 12 kilométerre, Románbunya mellett egy erdőktől övezett dombon, állt egykoron a Tolna megyei telepesek által 1866-ban alapított Bunyaszekszárd. 1866-ban ötvennégy Tolna megyei család telepedett le a Maros és a Bega által közbezárt területen.
CSÁK (CSÁKOVA)
Csák, 1913-ig Csákova (románul Ciacova, németül Tschakowa, szerbül Чaкoвo) város a Bánságban, Temes megyében.
Temesvártól Csákig, Csákováig 32 km a távolság. Az itteni egykori vár, amelyből máig megmaradt az egyik torony, a Temes parti síkságra épült. Csák (Chaak) első ízben az 1332-37. évi pápai tized-jegyzékben szerepel, egyházas helyként. A 14.
