Arad


Arad

Arad, a térség második legnagyobb települése 190.000 lakoságával, amiből magyar nemzetìségü lakós csupán 13 %, a magyar - román határ közvetlen közelében fekszik a Maros két partján.

Történelem
- dák ellenőrzés alatt állott a terület és valószínüleg a megye területén húzódott Dácsia római tartómány határát jelző limes (földsánc).
- A honfoglaláskor a területet birtokba vették a magyar törzek
- Valószínünek tartják hogy a város nevének eredete Csanád egyik alvezérétől Orod –tól (Arad) származik
- A város első hiteles irásos említése az 1131 –es II. (Vak) Bélának az aradi Szent Mártonról elnevezett székesegyház javára tett adománylevelében történik.
- 1131 áprélis 28 –án a várban vagy mellette tartották az országgyülést, amelyen Ilona királynő javaslatára felkoncoltak 68 főurat, II. Béla ellenfeleit.
- A középkorban a Maros mentén hadi és kereskedelmi utak haladtak.
- 1388 –ban a várost mezővárosként említik.
- 1514 –ben a jelentéktelen várat Dózsa György hadai foglalják el.
- 1552 – ben elfoglalják a törökök
- 1554 –ben a törökök új várat építenek, amely az alföldekre jellemzően palánkvár volt, akárcsak a temesvári, debreceni, de azoknál jóval kisebb
- az aradi sandzsák a török időben a temesvári vilájet (tartomány) része volt
- szandzsák székhelye, mig nem viszik a székhelyet Gyulára
- Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem hadai a tizenöt éves háború alatt megszálták a várat (1593 – 1606), majd három év után ismét a törökök elfoglalták
- 1616 –ban Bethlen Gábor is birtokolta a várat
- 1658 –ban II. Rákóczi György erdályi fejedelem seregei Aradnál legyözték a törököket, de a várat nem sikerült elfoglalniuk.
- a várat a Habsburgok jelentősebb ostrom nélkül 1691 –ben foglalták el. A vár elfoglalásának fontossága az volt hogy innen inditsanak hadjáratot a meg török kézen lévő Gyula és Temesvár elfoglalására.
- Az 1697 -es zentai csata után döntöttek a vár megerősítéséről. Bástyákat, sáncokat építettek, mivel határterület volt. A határt a Maros képezte a Habsburgok és törökök között. Ebben az időben kb. 32.000 délszláv hagya el szülőföldjét elindulva észak felé. Egy részük itt telepszik le, itt lett a Maros menti szerb határörség székhelye. Ekkor fejlődik ki a város ugynevezett “rác negyede” is.
- a kuruc szabadságharc (1703 – 1711) idején Károlyi Sándor generálisnak nem sikerült a várat elfoglalnia, csak az ugy nevezett német várost, majd a rác negyedet.
- a 18 –dik században a határ délebre tolodik, a város veszit jelentőségéből
- a várat Mária Terézia rendeletére, Vauban stílusban 1763 – 1783 között építették. Az erődítmény építése közben töbször is felmerült a város elköltöztetése, már ki is jelölték az új helyét a mai Zimándújfalu területén. II. József császár látogatása követően született a határozatt hogy a város marad eredeti helyén.
- 1818 –tól van a városban német, majd magyar nyelvü szintársulat. Felépett Déryné “a nemzet csalogánya” is .
- 1834 –ben lett szabad király város, ekkor a város lakossága kb. 22.000 fő
- 1848 március 17 -én a pesti forradalom híre elérte Aradot is
- a vár parancsnoksága hű maradt a Habsburgokhoz, s októbertől júliusig szinte megszakítás nélkül ágyúzta a várost
- 1849 február 8 –án a várból kitőrő osztrákok és a városba betőrő szerb csapatokat a honvédség és a nemzetőrség véres csatában visszaverte
- a várat végül július 2 –án Vécsey Károly tábornok foglalta el
- a várparancsnokságot a sebesült Damjanich János vette át, aki augusztus 17 –én a világosi fegyverletétel után ismét átadta a Habsburgoknak.
- a városban lévő városházán tartotta utolsó ülését a magyar országgyülés, ezt az eseményt 1922 –ig márványtábla jelölte a Domány – ház falán
- október 6 –án a vár mellett lévő árokba végezték ki a forradalom 13 hős tábornokát
- 1850 –es években a vár börtönként működött
- a 19 –dik és XX – dik század fordúlóján a város gyors fejlődésnek indult, számos gyár létesült ( pl. vagon - és gépgyár, Marta autómobilgyár, szeszgyár stb). Számos híres épülete ekkor épült (pl. Kultúrpalota, Városháza, Minorita templom)
- 1910 –ben a város lakossága kb 63.000
- a XX – dik század eleján Arad volt a román nemzeti mozgalom eggyik központja
- az első világháború után távoztak a városból azok a személyek akik nem voltak hajlandók letenni a hűségesküt a román államnak, s a magyar állampolgárságot választották. A nagy távozások ellenére a város lakossága megmaradt túlnyomórészt magyar nemzetiségünek
- a II. –dik világháború nagy harcai elkerülték a várost, csupán 1944 nyarán érte nagyobb szövetséges bombatámadás az állomást, vagongyárat és a katonai laktanyákat
- 1944 késő nyarán Románia kilépését és a román hadsereg átállását követően, Aradra és a környékre tartalékosokból álló magyar hadsereg vonult be, hogy biztosítsa a német hadsereg visszavonúlási útvonalát a Balkánról. Ezeknek a harcoknak állít emléket az Ópálosi (Păuliş) emlékmű
- a háború után a várba bevonult a szovjet, majd annak kivonulás után a román hadsereg
- az ’ 50 –es években megkezdődött az erőltetett iparosítás, a munkásokat főleg a Kárpátokon túlról hozták és telepítették le a nagy panelnegyedekbe, megvátoztatva a lakosság nemzeti összetételét
- 1948 –ban felfüggesztették, majd meg is szüntették az aradi magyar szinház tevékenysét
- az 1989 –es temesvári események szelle Aradra is átjutott
 
 
Fontosabb látnívalók a városba :
- Minoriták Temploma
Arad belvárosába lévő templomot 1902 –ben kezdték el építeni, a minoriták Aradra érkezésének 200 éves jubileuma alkalmából. A templom 43 m hosszú, 17 m széles, 19,5 m magas, a kupola tetején lévő kereszt 56 m magasan van. A menyezetet díszítő freskók Lohr Ferenc és Paulik Erik alkotásai. A szentélyben található Szent Antal kép pedig Vastagh György műve. A templomhajó bal oldalán a budapesti bazilika Szent István festményének reprodukciója látható. Az ólomüveg ablakok Árpád - házi szentjeinket, Szent Istvánt, Szent Lászlót, Szent Imrét, Szent Erzsébetet ábrázolják. Az orgonát 1905 –ben készítették, s a maga 40 regiszterével a város legnagyobb ilyen hangszere. A négy korinthoszi oszloppal ékesített bejárat fölött található Michelangelo Buonarotti Rómában található Pieat szobrának másolata
- Minorita Kultúrház
Az impozáns épületett 1926 – ban építették fel a minorita rendház udvarán Szömörkényi Rudolf tervei alapján. A Kultúrház lett az aradi magyarság kulturális életének központja.
A Kultúrház előcsarnokában leplezték le 1995 –ben az Aradon született Tóth Árpád bronz emléktábláját. Itt található még a közelben, Ópáloson született Lóczy Lajos geológus és földrajztudós emléktáblája is.
- Munkácsy Mihály emléktábla
Az emléktábla, ami Munkácsy (Lieb) Mihálynak állìt emléket a belvárosban, a Minoriták Temploma közelében található, a Lucian Blaga utca 9 számú ház homlokzatán. Munkácsy Mihály Aradon volt asztalosinas 1858 – 1860 között és az itteni rajziskolában tanulta el Szamossy Elektől a rajzolás művészetét.
Az 1902-ben állìtott emléktáblát 1990 –ben megtisztìtották, restaurálták és az egykori rajziskola helyén emelt épület homlokzatán helyezték el.
- Szabadság Szobor
Az 1849 október 6 –án kivégzett aradi vértanuknak állít emléket. Huszár Adolf eredeti terveinek átdolgozásával Zala György szobrászművész tervezte.
A főalak, a Szabadságot jelképező Hungária a hősök fölé tartja a dicsőség babérkoszorúját.
A mellékalakok : - Ébredő Szabadság
- Harckészség
- Áldozatkészség
- Haldokló harcos
A szobor leleplezésére 1890 október 6 –án került sor az akkori Szabadság téren.
1923 –ban deszkakerítéssel vették körül, majd 1925 –ben kormányengedéllyel lebontották. A szobor darabjai raktárakban, majd a várba zárták.
1956 –ban hozták ki a ráktárakból hogy felálítsák, de csupán a talapzatot készítették el.
1999 októberében szabadították ki ismét, Dávid Ibolya és Valeriu Stoica magyar és román igazságügyi miniszterek megálapodása eredményeként. A szobrot a Minorita Rend udvarán állították fel ideiglenesen (a vértanúk domborított arcképei nélkül).
2004 –ben helyezték el a szobrot a Tűzoltó téren, ahol a mai napig található. A téren kialakítottak egy “ Megbékélés parkot ”.
 
- A Református templomba amely a Tűzoltó tér közelében található tartotta esküvőjét 1901 –ben Horthy Miklós és Purgly Magdolna.
 
- Aradi vár
A sokáig meg sem közelìthető vár a Maros déli partján, a folyó egy nagy kanyarulatában épült fel vauban rendszerben - Philipp Ferdinand Harsch tábornok tervezése alapján Mária Terézia uralkodása idején 1763 – 1783 között.
Napjainkban a vár árkaiban, a nagy fűben már lehet botorkálni, csupán a kóbor kutyáktól kell tartani, sőt még a külömböző várrészekre fel is lehet kapaszkodni.
A vár alakja hatszög alakú, a belső övezet kb. 800 m átmérőjű, benne kaszárnyák találhatók, de építettek egy barokk stílusú templomot, egy Ferenc – rendi kolostort és korházat is. A hatalmas épület 3600 katonát és 300 ágyút tudott befogadni. Miután az osztrák – török határ délebre tolódott, Temesvár elfoglalása végett, a vár katonai jelentősége csökkent, főleg kiképzéseket tartottak és csapatokat állomásoztattak.
Az 1848 – 49 -es szabadságharc idején az osztrákok nem adták át a várat, innen lőtték folyamatosan a várost 1848 októberétől 1849 júliusáig.
A várból törtek ki 1849 február 8 –án az osztrák seregek, akik egyesültek a várba betört szerb csapatokkal, őket verték vissza a magyar honvédek és nemzetőrök.
A várat 1849 július 2 –án Vécsey Károly tábornok foglalta el, majd rövid ideig itt tevékenykedett a magyar kormány és itt adta át Kossuth a hatalmat Görgei tábornoknak.
A vár utolsó parancsnoka Damjanich János volt, aki augusztus 17 –én adta át a várat az osztrákoknak.
1849 október 6 –án végezték ki a Mikelaka felé eső egyik vársáncban Kiss Ernő, Lázár Vilmos, Schweidel József, Dessewffy Arisztid tábornokokat. Néhány órával később a városba vezető fahíd mellett egy legelőn pedig kivégezték kötél álltal Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Láhner György, Knézich Károly, Nagy Sándor József, Leiningen Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János, Vécsey Károly vértanukat.
1867 után a várban volt a székhelye a 33 –dik császári és királyi gyalogezrednek
Az I. világháborúban nagy számú szerb hadifoglyokat tartottak fogva. A háború végéig kb. 4.000 meghaltak.
Romániához kerülése után a román hadsereg vonult be és még napjainkban is a katonaság tulajdona.
- Az aradi vértanuk obeliszkje
Az aradi vértanuk obeliszkje a Maros déli partján található a vár közvetlen közelében, egy fodbalpálya mellett.
A szürke márványból készült emlékművet 1881 október 6 –án avatták fel, egy korábbi kőemlék helyén az Aradon kivégzett 13 tábornoknak emlékére.
Az emlékmű egyik oldalán a kivégzés dátuma, a másik oldalon a tábornokok neve kivégzés sorrendjében olvasható. Az obeliszk talapzatába 1974 október 6 –án külön kis ládában helyezték el a mai Románia területén eltemetett tizenegy vértanú földi maradványait ( Aulich Lajos, Damjanich János, Knézich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, Leiningen Westerburg Károly, Nagy Sándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, Vécsey Károly ). Kiss Ernő földi maradványai a vajdasági Eleméren, mìg Dessewffy Arisztidé a felvidéki Margonyán nyugszanak.
 
Arad és Arad környékének híres szülöttei:
 
- Tóth Árpád (1886 – 1928) / költő
- Jávor Pál (1902–1959) / színművész
- Kuncz Aladár (1885 – 1931) / iró
- Lócyi Lajos Pécskán – Ópáloson nevelkedet magyar földrajztudós, geológus
- Gróf Klebelsberg Kunó (1875–1932) Magyarpécskán született belügy-, majd vallás- és közoktatásügyi miniszter, a magyar iskolarendszer megreformálója
- Csiky Gergely (1842–1891) pankotai születésű író, műfordító, a magyar kritikai realista dráma megteremtője


Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2013. január 6. Szerkesztette: Balázs István László
Nézettség: 1,708 Kategória: Erdély
Előző cikk: Aninósza Következő cikk: Arad - Hegyalja


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: