Hargita megye székhelye, 1971-óta municípium (megyei jogú város). 2002-ben 41 852 lakosából 34 217 magyar és 7234 román volt.
Fekvése: A város a Csíki-medence középső részén, Brassótól 100 km-re északra, valamint Székelyudvarhelytől 52 km-re keletre, az Olt bal oldali teraszain a Nagy-Somlyó (1033 m) lábánál fekszik. A város területén kilenc borvízforrás található. A Csík környéki ásványvizeknek átlagosan 15 °C-os hőmérsékletűek, és általában 6-os pH-val rendelkeznek.
Nevének jelentése: Nevének előtagja egykori Csík vármegyei hovatartozására utal. Ez általános vélemény szerint ősi magyar személynévből ered, melynek előzménye a türkmén csík (= határ), vagy a kazah csík (= határ) főnév. Névutótagja Benkő szerint onnan származik, hogy az első Csíkszeredába települők a szerdai napon kezdték el kunyhóikat építeni, viszont ennél valószínűbb, hogy a szerdai napon rendezett hetivásárokra utal. Más források szerint az utótag a szláv eredetű szreda, sztreda szóból származik, amelynek jelentése: közép.
Története: Az Árpád-házi királyok korában Csíkszereda környéke a gyepűrendszer része volt, így a terület mesterségesen kialakított akadályokkal volt teli, ezekkel akarták megakadályozni az ellenség betörését az országba. A város határában levő két hegyen egymással szemben két vár, amelyek a 11. században épülhettek. Ezeket a várakat később a szájhagyomány Kisvárnak és Őrvárnak nevezte el, valószínűleg a 16. századi lázadások miatt rombolták le. Az első ismert, hiteles okirat, amely Csíkszereda mezővárosi létét igazolja 1558. augusztus 5-én keltezett, kibocsátója – János Zsigmond fejedelem édesanyja –, Izabella királyné, aki fiának nevében ebben a portának fizetendő adón kívül mentesíti a város lakosságát az adófizetés alól. Gróf hídvégi Mikó Ferenc (1585-1635) – a nagy erdélyi fejedelemnek, Bethlen Gábornak a tanácsosa, diplomata és krónikaíró, Csík főkapitánya – a nevét viselő várat 1623. április 26-án kezdte építtetni. A vár jelenlegi formáját 1714-1716 között Steinville császári tábornok vezetésével sorra kerülő újjáépítés során nyerte el, ezt a bejárati kapu fölötti kőbe vésett felirat is igazolja. Csík, és benne Csíkszereda hagyományosan a katolikus vallás egyik Erdélyi fellegvára. Somlyón 1630-tól kezdve ferences gimnázium, 1676-tól Kájoni János nevezetes nyomdája is itt működött. 1661 szomorú esztendő a csíki krónikákban. Mivel a csíkiak részt vettek a II. Rákóczi György által a porta beleegyezése nélkül indított lengyelországi hadjáratban, Ali temesvári pasa török-tatár hadakkal megtámadta és feldúlta Csíkot. A támadásról az abban résztvevő híres török utazó és történetíró: Evlia Cselebi is ír. Kájoni János, a csíksomlyói ferencrendi szerzetes a következőket jegyezte fel: „A pogányság … az egész Csíkot elrabolta.” Csíkszeredában általános székgyűlést tartottak, ahol a szék konstitúcióit és határozatait hirdették ki.Az 1707-es gyűlésen határozták el, hogy Csíkszék és Háromszék közös követet küld II. Rákóczi Ferenchez, a Habsburg-ellenes szabadságharc vezetőjéhez. 1764-ben a férfiak nagy többségét behívták a határőrezredbe. Az 1848-as forradalom Gecző Jánosnak köszönhetően terjedt át a városra. Az általa vezetett emberek tüntettek a forradalmi eszmék mellett és leverték a hivatalos épületekről a császári címert. A katonaság több tüntetőt őrizetbe is vett, de a forradalom győzelme miatt végül is elengedték őket. Az 1848-as magyar szabadságharc során Bem József Gál Sándort a székelyföldi csapatok főparancsnokává nevezte ki, akinek főhadiszállását a Mikó várban rendezte be. Ehhez azonban meg kellett hódítania a császári kézen levő várat, amely azonban nem okozott nagy nehézséget: Gál Sándor két ágyúval el kezdte lövetni a várat, mire a várparancsnok elmenekült. A székely hadvezér több csíki zászlóaljat küldött Bem seregébe. 1849-ben Petőfi Sándor is felkereste a várost. Feleségének, Júliának írja, hogy „Csik- Szerdának és Kézdi- Vásárhelynek gyönyörű vidéke van.” A szabadságharc leverése után a Mikó várnak szomorú szerep jutott: börtönt rendeztek be benne, ahol sok forradalmár végezte életét. A városon áthaladó vasutat 1897. április 5-én adták át a forgalomnak, és ez eredményezte az első fejlettebb ipari egységek létesítését is. 1916-ban a román hadsereg betört a városba, felégetve a házak többségét. Még ugyanaz év októberében visszafoglalta a várost a magyar hadsereg, ám két év múlva a románok visszatértek, 1918 november 26.-án. 1940 szeptemberében a II. bécsi döntés következtében újra Magyarországhoz került, de 1944. szeptember 11.-én a szovjet hadsereg visszafoglalta. 1968-ban a kommunista román vezetés megszüntette a Magyar Autonóm Tartományt. Helyére létrehozta Kovászna és Maros megyét, valamint létre akart hozni egy Hargita-megyét is, melynek központjául Csíkszeredát jelölte ki. Ekkor azonban Fazakas János kommunista párttag közbenjárt Nicolae Ceauşescunál, hogy a központ ne Csíkszereda, hanem Székelyudvarhely legyen. Az udvarhelyiek örültek a döntésnek és ünnepelni kezdtek. A csíkiak azonban nem nyugodtak ebbe bele, hanem a környék összes településéről embereket toboroztak és elkezdtek tüntetni (A tüntetés jelszava ez volt: "Udvarhelyre nem megyünk, aszalt szilvát nem eszünk"). A pártvezetőség román küldötteket küldött a tömeg lecsendesítésére, akiket azonban a tömeg meg sem akart hallgatni. Ekkor felmerült annak az esélye, hogy a tüntetőket fegyveres erővel oszlassák szét. Ennek elkerülésére azonban néhány jobb érzésű párt-tag keresztülvitte Ceausescu-nál, hogy inkább bocsátkozzanak alkudozásba a tömeggel. Végül is ezen alkudozások eredményeként Csíkszereda lett Hargita megye központja.
Látnivalója: Mikó vár, Csíkszereda legfontosabb nevezetessége. Késő reneszánsz kori, szabályos alaprajzú ó-olaszbástyás várkastély, építője neve után Mikó-várnak, vagy ahogyan a korabeli dokumentumokban megjelenik, Mikóújvárnak neveztek. A vár építését 1623 tavaszán kezdték el, tíz évvel azután, hogy tulajdonosa, Hidvégi Mikó Ferenc Csík-, Gyergyó- és Kászonszék főkapitánya lett. Mikó Ferenc a 17. század eleji erdélyi politikai élet kiemelkedő egyénisége, az említett funkciója mellett Bethlen Gábor fejedelem bizalmas tanácsosa, diplomata és krónikaíró volt. A mintegy 75x70 m alapterületű, négyszögletes főúri kastély építését valószínűleg a 17. század harmincas évében fejezték be. Az első írásos dokumentum, mely igazolja a vár létezését, egy 1631-ből származó deliberátum. 1661. október 21-én Ali temesvári pasa török és tatár csapatai betörtek Csíkba, a várat elfoglalták és felégették. A vár újjáépítésére 1714-1716 között került sor gróf Steinwille Stephan császári tábornok vezetése alatt, amit a bejárati kapu fölött elhelyezett, kőbevésett felirat is igazol. 1735-ben Johann Conrad von Weiss osztrák mérnökkari ezredes elkészítette a várkastély alaprajzát, mely a vártörténet fontos dokumentuma. Az újjáépített vár köré négy új olaszbástyás külső védőövet terveztek, melynek maradványai ma is láthatók a déli oldalon. Az osztrákok a kastély délnyugati oldalához egy szögletes kis lőporraktárat építettek és a déli bástyát kápolnává alakították át. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején itt volt Gál Sándor hadiszállása. Az 1880-as években fokozatosan feltöltötték a vársáncot. A várban – egészen a 20. század közepéig a katonaság használta a várat. 1970-ben, nagyméretű restaurálás után itt kapott helyet az 1930-ban alapított Csíki Székely Múzeum.
